Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-20 / 51. szám

den vallásfelekezeteknél nagy mértékben bövölködnek, melyekről igy szól Pál apostol: le kell vetkőznötök ama régi élet szerint való ó embert, mely meg veszett a csalárd gonosz kivánságok miatt, és fel kell öltöznötök amaz uj embert, mely isten szerint teremtetett az igazságra és a valóságos sz. életre Efézus 4. rész 17 — 24-ig. Az isteni élettől való elidegenítést pedig nem ruházhatják mi reánk, hanem az önöket illeti, mert szögeket zsákban titkon árulni nem lehet, mert ugy is kiböki a zsákot, ugy szinte önök hitvallásának idvösséges állítása is a cselekedetekből előtűnnek, mert szemmel láthatók, hogy azok nem isten szerént valók, miután önök is minden bűnnel megterhelve vágynák, és nem veszik észre, hogy a megtérés nélkül szűkölködnek, hanem az isten evangyeliumát semminek állítják, és azt gondolják, hogy tudomány nélkül nem lehet érteni annak magyarázatját, mint ön is irja hozzánk küldött levelében, hogy a Bibliának meg értéséhez nagy tudomány kell mely, szavai egyik a másikat megcáfolja, mert egyik szavában igy irja, jaj annak a ki magát bölcsnek képzeli, a mi ugy vagyon hogy jaj annak, ön pedig fentebb ugy irja, hogy a biblia értelme tudományból vagyon tudni illik, hogy az, tanulni kell, mi pedig bizonyos képpen ugy hisszük, és ugy vagyon, hogy az Isten az ő sz. lelkének ajándékát adja, a kinek akarja ingyen minden tanúság nélkül, miképpen régen is a sz. Próféták szólták az istennek beszédét a szent lélek által, azon képpen most is az igaz hivek hirdetik az evangyeliomot a sz. léleknek ajándéka által lélekben és igazságban ingyen és nem pénzért, mert azt mondja idvezitönk, ingyen vettétek, ingyen adjátók, tehát tartozunk az isten országát és annak igazságát az embereknek kijelenteni, és a kárhozatnak is mivoltát eleibek terjeszteni, a melynek főfundamentoma az istent félni és az ő parancsolatit megtartani, az a legfő tudomány, és minden bölcsességeket fellyül halad. Igaz hogy ugy vagyon irva, hogy ne legyetek bölcsek csak a magatok értelme szerint, de önök igazán ugy cselekesznek, mert a reformátusok állítják a magoK vallását legjobbnak és legigazabbnak és megtisztított vallásnak lenni, az evangélikusok hasonló képpen, a Római katholikusok sokkal inkább, a zsidók ugyan a képpen, és mindnyáját szemlélhetjük a gonoszban helyeztetve lenni, a kik pedig leginkább az uj szövetségre hivatkoznak, és a Jézus nevében tanítanak, és pedig bünt cselekesznek, azokon mutatkozik azon sz. ige, mellyet idvezitönk mond az ő eljövetele felöl, hogy sokan fogják, úgymond, nekem ama napon mondani: uram uram nem, de nem a te nevedben tanítottunk e mi is, a te nevedben nem üztünk-e ördögöket, és a te nevedben nem cselekedtünk e sok hatalmas dolgokat, melyre az isteni felelet e képpen leszen, távozzatok el tőlem, álnokságnak cselekedői, soha nem ismértelek titeket. Es ha még nem térnek, ezt bizonynyal várhatják magokra, mert magokra az isten parancsolatját az ő emberi rendelésök által erőtlenné teszik és még is tökéletesnek állítják azt lenni és idvösségesnek, de bizonnyal megfognak csalatkozni. Még egy keveset kívánok szólni a templom minémüségéről, miután ön minket gonoszoknak állit, hogy mi azt semminek állítjuk. De nyilván vagyon az, hogy kézzel csinált templomokban az isten nem lakozik, és embereknek kezeiktől is nem tiszteltetik, tudniillik kik a bün alatt élnek, a mire nézve sz. Pál apostol igy szól, ne szerkesztessetek a hitetlenekkel fele más igában, mert micsoda társasága vagyon az igazságnak a hamissággal, és micsoda egyesülése vagyon a világosságnak a sötétséggel és igy tovább Korinthus 2-ik levele 6. rész vers 14—18. Ezekből bőven megérthetjük, kiknél a mennyei világosság vagyon, hogy az isten temploma miből áll, hogy pedig Jézus idvezitönk a jeruzsálemi templomból az adókat vevőket és pénzváltókat és minden gonoszokat kikorbácsolt, azon alkalommal érthetjük, hogy mit mondott, tudniillik az én atyámnak háza imádságházának neveztetik ti pedig tettétek latrok barlangjává, mai napig is szemlélhetjük, hogy a kézzel csinált templomokban minden bűnnel megterheltettek egybegyűlnek, melyre nézve mondja az Isten lelke, menjetek ki ő közülök és szakaszszatok el magatokat azoktól és semmi tisztátalant ne illessetek és én titeket hozzám fogadlak azt mondja az ur, annak okáért miképen ön nékünk ugy ír, hogy nyíljanak meg a vakságtól a mi szemeink, mk ugyanazon csudatételen átestünk és részt vettünk, hogy a vakok látnak, a siketek hallanak, a némák szólnak és igy tovább. hanem mi valóban szivünkből kívánjuk, hogy nyíljanak meg az ő lelki szemeik a látásra, füleik a hallásra, hogy az igaz biró előtt megállhassanak bátran és nem megszégyenülve, többet is írhatnék de nem akarok unalmat okozni, ezek után maradok jóakarója Tóth András, KÖNYVÉSZET. A ,,K özhasznu könyvtár," népszerű tudományos folyóirat I, füzete : A föld őstörténelme. írták : Corzan A. Gábor és Kovács Lajos. Kiadják : Aigner és Rautmann. Pest 1868. A közh. könyvtár kiadói jelen vállalatuk megindítása által a tudomány meghonosítását s népszerűsítését tűzték ki célul. E végből felkértek jeles szakférfiaink közül néhányat, hogy a legkitűnőbb külföldi munkák nyomán, a tudományok legszükségesebb és leghasznosabb ágait a magyar közönség számára dolgozzák át, még pedig oly nyelven, mely még a középszerűen müveit férfiú, ifjú vagy nő számára is nemcsak hasznos, hanem egyszersmind vonzó olvasmányul szolgáljon. — Ezt irják előszavukban a kiadók. Sajnálattal kell azonban bevallanunk, hogy a könyvtár ez 1-ső száma a kitűzött célnak épen nem felel meg. Mert a munka elkészítésével megbízottak Figuier eredeti francia munkáját csak lefordították nem pedig átdolgozták. Nálunk pedig ez nem megy. Mert mig a francia közműveltség magas fokon áll, addig a magyar — mint maguk a t. kiadók mondják — még igen szükkörü és egyoldalú. Azért amit a francia nép megért azt a magyar — dacára elismert szellemi képességének — kellő alap hiánya miatt, nem képes fölfogni. Alapot tehát ! Alapot ! Ez a fő ! Ha már ez megvolna, ugy az előttünk fekvő könyvet is nagyobb örömmel üdvözölnénk. Igy azonban — bár a munka ügyesen van átültetve — céljának nem felel meg s valami nagy örömünket nem nyilváníthatjuk napvilágra jötte fölött. A „Közhasznú könyvtár'1

többi számainak irói, reméljük