Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-09 / 6. szám

Tizenegyedik évfolyam. 6. Pest, febr. 9. 1868. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÁT-SZERKESZTŐ- ES KIADÓHIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozbordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IIIIIDETESEK DIJA : *«j 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. ~ ' Teljes számú példányok még mindég kaphatók. Őszinte szó. Kicsinytől fogva nagyig mindnyájan a telhetetlenségnek adták magokat, a prófétától fogva a papig, mind csalárdok. És gyógyítják az én népem leányának romlását könnyeden, mondván: békeség, békeség, de ugyan nincs békeség ! Jer. 6, 13, 14. Hadd beszéljek el egy régi, igen régi, sokak előtt tán ismeretes mesét. — Atya és fin együtt utaznak, s csak egyetlenegy ló áll rendelkezésükre. Az atya lovon ül, a fin pedig mellette gyalogol. Mily szivtelen atya! mondják a szemközt-jövők, maga a lovon ül, azt a szegény gyönge gyereket pedig hagyja maga mellett gyalog fáradni. Erre az atya leszáll a lóról és felülteti a fiut. Mily felfordult világ mondják ismét a mellettök elmenők, mig a fiu kényelmesen lovagol, addig szegény öreg atyjának mellette kell talpalni ! Hogy tegyünk már eleget mind a két résznek, gondolja magában az öreg; itt nincs más mód, mint hogy én is felülök a lóra. Ki látott már ilyen állat-kinzást, mondják most a szembe jövők, két ember egy lovon! a szegény pára alig bir lihegni. Tapasztalván, hogy az emberek Ítélete szerint igy sem járja meg, leszállnak mind a ketten és a ló mellett szépen gyalogolnak. Ez már mégis nagy ostobaság, mondják most, akikkel találkoznak, az erős ló kezöknél van és ők mégis gyalogolnak! A dolog vége az lett, hogy az öreg belátta, miszerint az egész világnak eleget tenni nem lehet. — íme hű képe a szerkesztői foglalkozásnak , ^OTyne"k legfőbb calamitása, hogy ahány olvasója valamely lapnak, annyiféle igényeknek kellene megfelelnie. Midőn a mult évben Devics József nr lapunkat összefüggésökből kiszakgatott egyes mondatok alapján piszkolni kezdette, s e foglalkozását egész cikksorozaton keresztül folytatta, több felől lettünk figyelmeztetve, hogy a „Prot. Lap" szerkesztőségének volna kötelessége ily garázdálkodásoknak erélyes viszonzás által útját állani. Mi hallgatva e csaknem korholó figyelmeztetésre Kovács Albert urat, mint a kit legközelebb érdekelt a megtámadás, válaszolásra szólítottuk fel. Kovács ur szokott szókimondó modorában megírta a választ, s mi kiadtuk. Most több felől azt a helytelenítő észrevételt kellett hallanunk, hogy nem volt helyén és idején oly keményen felszólalni most, midőn a túlsó részen mindenütt engedékeny, békülő hangulat nyilatkozik, s maga a „Religio" uj szerkesztője is az évfolyamot megnyitó cikksorozatában idylli dallamot zengedez, és kimondja, hogy nem találja a viszonyokat olyanoknak, miszerint a jogvitatást a régi módon folytassák. Sokkal több tapasztalaton mentünk már ez életben keresztül, hogysem a fennebb felhozott meséből annyit ne okultunk volna, hogy nincsen eredménytelenebb törekvés mint mindenkinek eleget tenni akarni, s hogy az egyetlen ut, mely lelkünk megnyugtatására vezethet, nem lehet más, mint meggyőződésünket követve, egyenesen kimondani, amit igaznak és helyesnek találunk, nem tekintve arra, mit mondanak jobbról és balról. A fentebb érintett helytelenités csak a régi, ismeretes nótát ismétli. 11 $f>> „