Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-13 / 50. szám

fennebb klezett 71-ik sz. a. hozott határozatában, e tárgy körüli nézeteit indokoltan kifejezvén, az ungi e.megyének megujitott óvását ezúttal egyszerű tudomásul veszi. — Nem helyeselheti azonban azon modort és hangot, melyet nézeteinek nyilvánításában egyházkerületünk mint felsőbb testület irányában követ. Nem helyeseli pedig a Főt. e.kerület a modort és hangot, melyet az ungi e.megye nézeteinek nyilvánításában követ azért, mert a Dékánválasztás tárgyában beadott ellenovását azzal hangsúlyozza : hogy nem az egyházzak szavazata által választandó Dékán kezeire kegyadományi filléreit nem fogja bizni. Legyen meggyőződve Felföldi ur, hogy ha a dolog itt végződig — legalább a mennyire én tudom — az ungi e.megye a s. a. Újhelyi superintendentialis gyűlésen óvását másodszor nem ujitandotta meg. — Mert ha nézeteinek nyilvánításában követett hangja és modora az e. ker. részéről keményebben helytelenittetett volna is, mint a fennidézett határozatban látható, azt az e.kerülettől mint törvényes fennhatóságától jónéven veendette az ungi e. megye. — Hanem a Miskolci 1868 májusi e. k. gyűlés j.könyve végén „a jegyzőkönyvben foglalt tárgyak rövid kimutatása" cimü rovatban, mely rovat a hitelesített jegyzőkönyv határán kivül esik s az egyes jegyzőkönyvi pontok tartalmát az illető Jegyző által kivonva adja — a 38. sz. tartalma következő szavakban van kivonva és bevezetve : „az ungi e.megye a superintendens és dékány választásra vonatkozólag beadott ellenóvásáért megrovatik." — E megrovás ellen tett óvást as. a. újhelyi supgyülésen az ungi e.megye. Mert kérdjük : rö-vid kimutatásban a ki az propria auctoritáte mi okon és jogon használja a „megrovatik" kifejezést, holott a jegyzőkönyvi 38-ik számban megrovásról szó sincs.. — De jobban kitűnik hogy a „rövid kimutatásban" a jegyzőkönyv tartalma hűtlenül vonatott ki, ha meggondoljuk, hogy magában a j. könyvi pontban csak a dékán választás ellen beadott ellenóvás helytelenittetik az e.kerület részéről, a superintendens választásra vonatkozó ellenóvás egyszerűen csak tudomásul vétetik, ezen helytelenités alá nem vönatik ; de nem is vonathatik, mert csak a dékán választás tárgyában beadott ellenóvást kiséré ama keményebben hangsúlyozott tétel: hogy az ungi e.megye, nem az egyházak szavazata által választott dékán kezére kegyadományi filléreit nem fogja bizni. — A „rövid kimutatásban" pedig mind a két tárgyra vonatkozó ellenóvás, megrovottnak mondatik. Látja F. ur, igy áll a dolog. Ebből látható, hogy mivel nem írja le igy, vagy nem ismeri a dolgot; vagy igen is jól ismeri, s érdekében állónak tartja belőle csak a maga malmára valót elmondani. — Innen látható, hogy kár volt a „sajátszerű modorában" és tartózkodunk nevet adni a hangnak" kifejezéseket használni, mert az ungi e.megyének is van igazsága. A mi közlésének másik tárgyát a tápoldai felvételt illeti, higye el F. ur, hogy az ungi e.megye e miatt méltán jajdul fel. — Mert eltekintve a tápoldai jótéteményezettek során, e jótéteményt aránylag az ungi ifjak élvezik legkisebb számban. — Ha meggondoljuk, hogy tudnánk említeni tápoldai jótéteményezett ifjút, kinek atyja 200 ftos kocsin és sallangos paripákon jár, elfogja ismerni F. ur, hogy az ungi e.megyének volt oka e tekintetben is inditványnyal lépni az e.kerület elé. — Mert azt csak megengedti F. ur, hogy sem Horváth Mária sem a többi alapítók nem azon ifjak számára alapították a tápoldai ellátást, a kik szüleinek fényűzésre is telik. Nem érti F. ur, mi előjogon alapul az ungi e.megye azon kívánsága, hogy a Horváth Mária által alapított 20 ingyen tápintézeti hely betöltésénél az ungi szegény tanulóitjakra tekintet legyen ? Az ungi e.megye épen oly jogon dicsekedhetik Horváth Máriával, mondhatja őt magáénak kitűnő értelemben más e.megyék felett; mint a mily joggal kitűnő értelemben mondhatja őt magáéuak a tiszáninneni e.kerület, más e.kerületek felett, vagy a magyarhoni ref. ev

közőnsége, más álladalmak ref. e.közönsége felett, — Es ha Horváth Máriával — mert Úngban született és halt meg, más e.megyék felett dicsekedhetünk, természetesen következik, hogy Ung szegény tanuloiíjainak az általa alapított jótétemény élvezéséhez legalább annyi joga van, mint akármely más e.megye ifjainak. De ez F. ur szerint mind nem igaz. Állj elő európai közvélemény! Vedd le a süveged! Hajolj meg F. ur bölcsesége előtt ! Szerinte, magyar nemzetem, ne emlegesd dicső Mátyás királyodat! Nemzeti irodalom, vess fátyolt Kazinczy Ferenced emlékezetére! Ti angolok hallgassatok Shakespeare-tekröl! Es ti franciák, felejtsétek el a nagy Napoleont! Mert ha mind e nagy emberek — F. ur szerint a Ganges partjain vad indusoknak születtek volna, most ők ugy sem volnának a tieitek. — Látja F. ur ehez sem kell commentar, nélküle is átlátható, hogy milyen absurdumot beszél. Csodálatos! hogy midőn Horváth Mária nagyszerű alapítványaival örök időkre mély hálára kötelezte le a magyarhoni ref. egyházat — emléke iránt, -— F. ur a b. e. úrhölgy végrendeletében gáncsolnivalót talál. — Lega lább azt, hogy „Horváth Mária" jótékonysága bőségszaruját az ungi e.megyére oly mérvben öntötte ki, melynél többet maga sem ohajthatott — máskép értelmezni nem lehet. — Az ungi e.megye F. úrral minden jót óhajt, kettöjök közt a különbség csak az, hogy az ungi e.megye midőn az óhajtott jót megnyerve élvezi, hálával és elismeréssei van a jóltevő iránt azzal lett volna H. Márip iránt még akkor is, ha jótékony bőségszaruját kisebb mérvben öntötte volna is réá ; — F. úrban pedig a nagyobb mérvű jótékonyság — melyet élveznie semmi tekintetben sem adatott — fokozottan nagyobb mérvű rosz vért csinál, annyira hogy roszalását hirlapilag közzétenni sem vonakodik. — Ne csodálkozunk rajta, ugy látszik hogy ö a közvéleménynyel — mint fentebb geographiai élcelésébcn ugy ebben is szakit. Nagy kedve van ár ellen úszni. B. e. úrhölgy dicsőült szelleme! ismerd cl a hibát, melyet eddig mindenki által magasztalt végrendeletedben elkövettél, — a mely hibát F. ur felfedezvén, „a Prot. Egyh. és Isk. Lap." 42 számában a világnak is tudtára adja. Lám! a jótékonyság, melyet az ungi e.megyére árasztottal az óhajtás non plus ultrája, pedig ha már az ember óhajt, óhajtásával nem fukarkodik, hanem óhajt anynyit, hogy ha megvalósul fele, az is több legyen mint elég — és te még is óhajtásának egész mértékét betöltötted : Nem tudom hogyan jutott tudomására F. urnák, hogy az ungi e. m. mit ohajtott? mert én azt sem tudom, hogy tulajdonképen a kérdéses dologra nézve ohajtott-e valamit: — Lám! ha F. urat megkérdezték volna a végrendelet Írásakor most Ung nem fnlna a reá pazarolt jóba, most a méltatlanra esett feleslegből F. ur a Ganges partján indus egyetemet, vagy Szibériában osztyák akadémiát állítana. — Tulajdonkép ilyen forma lehet F. ur beszédének exegesise. — De már ehez csakugyan kell kommentár. Ennek más kommentárja nem lehet mint az, hogy F ur szeret a világ közvéleményével mindenben harcra kelni. Mint nem látja a gondviselés kezét abban, hogy H. Mária a magyar ref. e.kebelében született és halt meg,