Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-12-13 / 50. szám
Egyházunk ezen körülménynél fogva oly fontos tényező lett Magyarországon, minő számánál fogva soha nem lehetett volna. Azzá lett, mert egy nagy és szent eszmét képvisel a társadalmi téren is, és pedig annyira általánosan, hogy a más vallásúak magát az egyházat vélik látni az országgyűlés termeiben és az irodalomban, és annyira kizárólagosan, hogy azon eszme más vallású képviselői is ide csatlakoztak. Ennek köszönhetjük azon szellemi túlsúlyt, melynek örvendhetünk minden téren. Mert a napi sajtóban, tudományos és művészeti társulatainkban, bank és ipar vállalatainkban nemcsak számunkhoz aránylag vagyunk jól képviselve, hanem a legtöbb helyen a tagok nagyobbik fele protestáns. Sőt országgyűlésünkben is, ámbár a magas clerus pásztori levelekben igyekezett felkölteni hívei vallási féltékenységét, mégis elég kedvezőleg ki jutott részünk. Ultramontánaink a világgal azt akarják elhitetni, hogy ezen eltagadhatlan túlsúlyúnk nagy összetartásunkból származik ; de meg vagyok győződve, hogy ezt magok sem hiszik, mert legnagyobb joggal a magyar protestantismus ellen vádul épen szakadozottságát, össze nem tartását lehetne felhozni, mig ország-világ tudja, hogy a fold kerekségén legszervezettebb és legösszetartóbb, mert egyetlen főtől feltétlenül függő testület a római katholicismus. De szükségök van hogy ezt állítsák, részint hogy elpalástolják a rájok nézve szégyenitő valót, részint hogy tudatlanabb híveikben felköltsenek egy nemtelen szenvedélyt, a felekezetességet, melylyel ellensúlyozhassanak minket, és a reformtörekvéseket. — Sokszor céljokat érik, de józan népünk megszokta már a protestantismust tekinteni a szabadelvüség képviselőjének s épen ezen okból ügyei élére örömest állit protestánsokat. Ez, és nem összetartásunk az oka szellemi túlsúlyúnknak, s mig az eszméhez hívek leszünk, biztositva van az számunkra; de mihelyt megtagadtuk, válunk jelentéktelen kisebbséggé, az ország lakóinak egynegyedévé. — A haladás és maradás ama régi ellentéte azért meg fog maradni, csakhogy egyházunkat senki nem tekinti többé az első képviselőjének. Újra alakulnak a pártok, de nem az egyházak határai szerint. Már ha most mi a szent széket kérjük, ezzel az első lépést tesszük azon uton, mely liagyományos hivatásunktól elvezet; sőt ha kéretlenül adva elfogadjuk, azon hálóba megyünk, melyet elleneink, önzésünkre számítva, elég ügyesen vetettek ki. Ha azt akarjuk, hogy a protestantismusban is kifejlődjék az egyháziak és világiak azon ellentéte, mely a katholicismusnak egykor fő erőssége volt, ma pedig már valóságos ellenséges viszonynyá alakulva, legfőbb baja, csak vegyünk fel valami oly intézményt, mely lényegesen a hierarchiához tartozik, mely csak a papságnak, nem pedig a hivők egyetemének áll érdekében, sőt a polgárok többségének érdekével épen ellenkezik. Ilyen intézmény volna a házassági bíráskodás,, mely nálunk is csak ugy, mint a római egyházban a papságnak nem megvetendő anyagi hasznot hajtana, mig a világiaknak semmit. És ha azt akarjuk, hogy a protestantismus elveszítse Magyarországon társadalmi nagy jelentőségét, csak osztozzunk meg a hierarchiának valamely jogtalan birtokán, részvétünkkel erősítsük meg fojtogató kezeit a nép nyakán, s célunkat hamarább elérjük, mint gondolnók. Eddig a protestáns papot tisztelték hívei, tisztelték még a kivül állók is, mert keze tiszta volt a nép ellen elkövetett bűnöktől, — ezután nem fognak különbséget tenni a pap és a pap között. Eddig nem tölt el hónap, hogy a közvélemény röpiratokban, legtekintélyesebb lapjainkban a guny és méltatlankodás fegyvereivel síkra ne szállott volna a római papság ellen, mig a protestáns papságról még a positiv egyház ellenségei is bevallották, hogy a részébe jutott csekély anyagi előnyökért aránylag elég szolgálatot tesz a társadalomnak, sőt még az ultramontan lapok sem tudtak ellene mást felhozni, mint hogy nem hisz a pápa dogmáinak? Azt akarjuk-e, hogy ezután a támadások a papság ellen általában intéztessenek? Azt akarjuk-e, hogy a „protestáns4 4 nevezet, melyet eddig büszkélkedve tűztünk minden vállalatunk homlokára, ezután oly gondolatokat keltsen a jobbak lelkében, mint az „ultramontan?" Ha igen, nosza hát sürgessük az államot, hogy legyen igazságos végre, adjon nekünk is egy kis szent széket, mert ez az első lépés ama dicső állapothoz. — A többi aztán önként jő. Ott áll pl. a római papságnak még egy rakás előjoga, mely a felekezetek egyenlősége elvét sérti, s egyszersmind az emberi egyenlőség elvével is
