Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-29 / 48. szám - 1868-12-06 / 49. szám

hogy őket elrettentsék jogaik követelésétől (Ellenmondás; zajos mozgás). Babes Vince szívesen elfogadta volna az útbaigazítást, ha hibázott; de elvek- és tényekből nem hozatott fel ellene semmisem. Kérdi, ide tartozik-e az, hogy ő micsoda iskolába járt? (Nagyan is ide tartozÍK!) Nehéz volna bebizonyítani, hogy ő a magyar nyelvet gyűlöli, mert ő csak lelkiismeretes, hazafias kötelességét teljesité. — Azt hiszi, hogy a közös költségekhez nemzetiségének épen annyi joga van, mint a magyarnak. Fenntartja indítványát addig, mig érvekkel, elvekkel nem fogja azt valaki megcáfolni. Elnök föltevén a kérdést: az eredeti szerkezet a központi bizottság módosításával elfogadtatik. A 72-ik §-t B o b o r y Károly igy óhajtja szerkesztetni: „A polgári iskolában a községeknek anyagi erejéhez és több vagy kevesebb évi folyamhoz képest 4—6, de legalább 3 rendes és egy segédtanárnak kell lenni, a több vagy kevesebb évi folyamhoz képest." Az eredeti szerkezet elfogadtatik. A 74. §-ra Babes Vince előbbi módosítását ajánlja, mely szerint a 3 —4. pont helyett tétetnék: „még egy másik, a nép szükségeinek leginkább megfelelő nyelv, a községi hatóság határozata szerint." (Zaj; marad! Átestünk már ezen!) A szerkezet a központi bizottság szövegezésével elfogadtatik. A többi §§-k a 80-ig észrevétel nélkül elfogadtatnak. A 81-ik §-nálVárady Gábor ad be módositványt, mely ugyan e fejezet végére tartozik; de minthogy a 84. §-sal szoros kapcsolatban áll: azt már itt jelenti be. A módositvány igy szól: a népiskolai közoktatásról szóló törvényjavaslat 115, §-a után következő szakasz tétessék: 116. §. A vallás- és közoktatási miniszter megbizatik, hogy ugy a kisdedóvodákról, valamint egy országos kisdedóvó képezde felállításáról, addig is pedig a „pesti országos kisdedóvó-képezde" s a „kisoedóvódákat Magyarországon terjesztő egyesület" segélyezésére nézve külön javaslatot terjesszen a ház elébe. Beadja: Várady Gábor. A 83. §. Vadnay Lajos módosításával fogadtatik el, mely szerint a „gyümölcs és szőlötenyésztés" helyett „gyümölcs- és szőlőtermesztés" tétetik. A 85 ik §-nál szót emel Schwarcz Gyula: T. ház! Bármily eltérők legyenek a nézetek a közoktatási reform szükségleteire nézve, azt hiszem, abban mégis mindnyájan egyetértünk, hogy első teendőnk a tanitószemélyzetet anyagi nyomorából fölsegíteni. A 85. §. 1000 forint fizetést szab a rendes tanároknak 100 forint szállásbérrel. Az igazgatótanárnak ezenfelül 200 forint tiszteletdijt szab az igazgatói teendőkért. E szerint a rendes tanítók összesen fizetésként 1100 forintnyi értéket kapnának évenkint, az igazgató pedig összesen 1300 forintot. A segéd-tanitó fizetése 450 frt, az iskolaépületbeni lakás- és fűtéssel együtt, és a háztartási asztalnál közös étkezéssel. A mintatanoda tanitójának fizetése lakáson kivül 700 frt. En részemről megvallom, nem nyughatom meg ezen számokban. Ujabb időben egy nemzet irodalma sem irt oly melegen a közoktatási nyomorról illetőleg a tanszemélyzetnek nyomoráról, mint a magyar. Most azt hiszem, elérkezett a cselekvés ideje ; most lehet kimutatni, hogy nem gyengithette meg ügybuzgalmunkat sem az élet drágulása, sem a régi előítéletek. Az élet naprólnapra drágul; én nem hiszem, hogy oly műveltségű igényekkel, minőket egy képezdei igazgató és rendes tanároktól várunk, a napról-napra dráguló élet küzdelmeivel megbírjanak ily fizetés mellett kivált nagyobb városokban, hol tanitóképezdék fognak felállíttatni, egész kényelemmel küzdeni. Megengedem, de elismerést is érdemel az, ki e törvényjavaslatban az eddigi csekély fizetést jelentékeny összegre emelte. De egyáltalában nem vagyok megnyugtatva az iránt, hogy, miként magam kifejeztem, oly műveltségű igényekkel, minőket a tanítóképezde igazgatója és rendes tanáraitól várunk, az élet drágulásával szemközt, egész kényelemmel megküzdhessenek az igazgatók és tanárok. Súlyt fektettem ezen kifejezésemre: „egész kényelemmel," mert meg vagyok győződve, hogy csak akkor felelhet meg hivatásának a tanár, ha nem kell saját személye felett vénsége napjaiban, s egyúttal családja, özvegye és árvái jövője felett is aggódnia. Megengedem, 1300 frtból megélhet az igazgató, kivált ha magános ember; megengedem, hogy 1100 frtból megélhet a rendes tanitó, kivált ha magános ember; de azt egyáltalában nem látom át, hogy mind élelmezésre, mind ruházkodásra, mind műveltségi igényei kielégítésére, taneszközök szerzésére, az irodalom gyarapítására, főleg majdan özvegye és árvái gyámolitására évenkint maradjon is ez Összegből valami. Kétféle ellenvetést fognak, gondolom, ellenem fölhozni. (Jobbról zaj és fölkiáltások: Elég!) Nagyon rövid leszek. Az első az, hogy a taniíóképezdei tanító-személyzet fizetése ekként emeltetvén, nem álland kellő részarányban egyéb tisztviselőkéivel, nemcsak a tanitói tisztviselőkéivel, hanem még egyéb megyei, városi és állami hasonrangu — miként magukat némelyek kifejezik - tisztviselőkéivel sem. Azt fogják mondani, hiszen a legjelentékenyebb megyei vagy városi tisztviselői állomás fizetése alig emelkedik magasabbra, mint itt a javaslatban indítványba hozatott. Nekem erre rövid ellenérvem csak az, hogy a legnagyobb része a megyei és egyéb tisztviselő uraknak magánvagyonnal is bir, ha pedig ezek egy része nem bir is magánvagyonnal, abból, hogy ők nélkülöznek, seramikép nem vélem magamat jogosítva arra, hogy azt következtessem, miszerint hagyjuk a tanitói személyzetet is nélkülözni. Nem hivatkozom külföldi példákra, csak arra emlékeztetem a t. házat, miszerint a napokban olvastuk, hogy a bécsi paedagogium igazgatójának 3000 frt évi