Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-29 / 48. szám - 1868-12-06 / 49. szám

hogy egy visszaélés megszüntetésén munkálnának, — mit eddig oly dicsőleg és nem siker nélkül tettek, most magok is osztozni kívánnak belőle. Az egyenlőség mellett küzdeni mind az isteni mind az irott törvények feljogositnak , de egyik sem ád jogot arra, hogy megosztozzunk a másik fél visszaélésében. Az egyenlőség képzelhető ugyan abban is, ami helytelen és a hazára nézve káros; de mintsem abban legyünk egyenlőkarómai clerussal, inkább türjünk tovább is, s ne engedjük kivonatni lábunk alól azon alapot, az igazság és a haza érdeke alapját, melyen állva eddig1

felvilágosult katholikus hazánkfiainak rész-O O véte által is támogatva működhettünk. A részünkbe jutó fennebb emiitett csekély előnyöket az összes haza polgársága drágán, családi nyugalmával, az erkölcsiség sülyedésével fizetné meg, — ki volna pedig azon protestáns, ki ily áron is keresni merné a lakóság csak egynegyedét alkotó felekezetének nem ily csekély, de még jóval fontosabb előnyeit is ? Ugy de — mondják a szentszékek kivánói — mi csak ideiglenesen óhajtjuk vissza e jogot, addig t. i. mig azt a többi testvér felekezetek is gyakorolni fogják, a mi annyival is inkább teljesíthető, mivel ez által az igazság szolgáltatás épen nem fog roszabbá válni. Megvagyok győződve, hogy ez órában még nincs protestáns ember Magyarországon, ki őszintén ne óhajtaná, hogy minden szentszéki bíráskodás megszűnjék, s az állam végre oltalmába vegye polgárai többségének családi életét a hierarchia ellenében. Legalább egyházkerületi gyűléseink és conventjeink mindnyájan ezen szellemben nyilatkoztak ; és az országgyűlési prot. vallású képviselők is, ámbár ott nem képviselik egyházaikat, ezektől semmi utasítást nem vettek, nézetök nyilvánításában az egyház hivatalos véleménye által magokat kötve nem érezhetik, még sem haboztak a kivételes bíróságok ellen nyilatkozni, s csak kevesen találkoztak, kik pártolták Geduiy evang. püspök azon kívánságát, hogy ha a törvényhozás nem tartaná még most célszerűnek elvenni a római egyháztól a házassági bíráskodás jogát, adja meg a protestánsoknak is, s még ezek is csak ideiglenesen kérték, fel sem tehetve, hogy állandólag birtokolhasson az egyház egy állami jogot. — Ez még most igy áll, de vájjon igy fog-e állani akkor is, midőn ezen jogot néhány évig már bírtuk, midőn a fennebb érintett lehető előnyöknek már hasznát vettük, midőn espereseink, tanácsbiráink hozza szoktak, hogy bevételeik közé egy eddig nélkülözött, uj mennyiséget igtassanak, s talán még e sorok irója is, mint egyházi joggal foglalkozó ember egy kis ügyvédi honoráriumnak örvendett? Félek, hogy nem! Azon erdélyi hang, mely a pesti reform, conventen óvást tett a magyarországiak általános óhajtása ellen, hogy minden házassági ügy a polgári törvényszéken tárgyaltassék, és ennek természetes kifolyása a polgári házasság ellen, szüntelen félelemre int, hogy" mi az ideiglenesen megnyert jót ép oly nagyon meg fogjuk szeretni, mint erdélyi atyánkfiai, vagy a kath. clerus, s nagy készséggel örökösitjük az első alkalommal. Mert hiában,— az emberi önzés olyan természetű, hogy a maga hasznáért szívesen nem látja meg a más kárát. S miért ne tennők ezt, mi rosz következhetnék ebből? Azt hiszem senki nem kétkedik abban, hogy a szent székeknek egyházunk szervezetébe beillesztése által jelentékenyen és huzamos időre megerősitnők a római clerust azok birtokában. Ezt jól tudja a clerus, s épen azért kínál velők olyan nagyon, azért nevezi jogosnak, méltányosnak, mit ezelőtt félszázaddal képtelenségnek, a római egyház elveit sértőnek talált. Hogy mi rosz következnék ebből az egész hazára, azt hiszem első cikkemben eléggé kifejtettem ; és hogy mi következnék e jog birtoklásából különösen a magyar protestantismusra, elmondom azt is, ha a szives olvasó nem sajnálja végig kisérni okoskodásomat. Kor ács Albert. (Vége köv.) Törvényjavaslat a népiskolai közoktatás tárgyában. (A 25-ös bizottság munkálata.) (Vége.) VI. fejezet. Az állam által állított népoktatási tanintézetek. 80. §. Azon népnevelési tanintézeteken kivül, melyeket a törvény értelmében a községek kötelesek fentartani, a közoktatási miniszternek jogában és tisztében áll, bárhol, ha szükségesnek látja, tisztán államköltségen, a helyi körülmények által igényelt népoktatási tanintézeteket állítani, melyek a 23 — 78. §§-ban megszabott mó-97*