Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-29 / 48. szám - 1868-12-06 / 49. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- ES KIADÓHIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI Dl J : Helyben kázhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Kell-e nekünk szent szék? ii. Mindnyájan tudjuk, hogy a római egyház mindjárt a keresztyénség túlsúlyra emelkedése után félre ismerte eredeti hivatását, figyelmét isten országáról a földi országokra irányozta, azt tűzte célul, hogy különbség nélkül minden hatalmat a papság kezében öszpontositson, s egész történelme ezerötszáz év óta nem más, mint folytonos joghatár villongás az állam hatalommal. — Ez a helyes szempont, melyben azon egyháznak minden szavához, minden tettéhez megtaláljuk a kulcsot. A reformatio után a prot. egyház természetes örököse lett a római egyház azon jogainak is, melyek egykor államiak voltak, de reformátoraink nem akarták elfogadni a jogtalan birtokot, ok épen az aláhanyatlott vallásosság érdekében teljesen külön kivánták választani az állami és egyházi hatalmat. Luther világosan mondja, hogy ,,a polgármester hivatalába nem elegyedem, hanem elválasztom attól az enyémet, mint külön válik a tél és a nyár. Mert az én hivatalom prédikálni, keresztelni, a lelkeket ég felé vezetni; a felsőségnek pedig kötelessége a békét fentartani.'4

Tagadhatlan, hogy sokat is tettek ez eszme valósítására, de a nagy munkát nem végezhették be, részint mivel az egy ember életénél több időt kivánt, részint mi\ el akkor még nem volt teljesen eldöntve mi illeti az államot, mi az egyházat. Igy történt, hogy az osztozkodásban némely egyházi hatalom az állam kezébe került, s megfordítva, az egyház birtokában is maradtak tisztán állami jogok. A mi a házasságot illeti: Luther erről ugy nyilatkozott, hogy „testi és külső dolog, mint más világi ügyek," s midőn a házassági törvénykezés jött szóba, ezen tanácscsal fordult a megtisztított egyház papjaihoz: „Minden esetre javallom, hogy ily igát és terhet, ne vegyünk magunkra. Először azért, mivel ezenkivül is elég dolgunk van hivatalunkban. Másodszor, mivel a házassághoz az egyháznak semmi köze, az ennek körén kivül eső időszerű, világi dolog, s tehát a világi felsőséghez tartozik. Harmadszor mivel az ilyen esetek számosak, nagyon magasak, szélesek és mélyek, s nagy boszusággal járnak. Hagyjuk ezen ügyet a világi felsőségnek és jogászoknak, mert csak ezek képesek neki jól megfelelni. A papok tanácsolják a lelkiismeretet isten igéjéből, hol szükséges; a mi azonban a pör-patvart illeti, aztbizzuk a jogászokra és consistoriumokra." Ezen értelemben a házassági bíráskodás jogát a a legtöbb német államocskában a világi törvényszékek vették át, de nem sokáig gyakorolták, mert még a reformatio századában az a nézet emelkedett túlsúlyra a protestánsoknál is, hogy a házasság egyházi intézmény, s következőleg perei az egyházi törvényszékek, egyháziakból és világiakból alkotott consistoriumok elé tartoznak. Jelenleg azonban már ismét mindenütt világi törvényszékek Ítélnek a házassági ügyekben. Nagy Fridrik porosz király volt az első, ki e jogot elvette az egyháztól 1748-ban, és Hannover az utolsó, épen egy századdal később. Bizonyos, hogy hazánkban a protestánsok házassági pereit saját egybázi törvényszékeik látták el a reformation kezdve egészsn 1731-ig, talán mivel a házasságot mindig vallási cselekvénynek tekintették, vagy talán még valószínűbben azért, hogy ámbár a nemzet nagy többsége fogadta el a reformatiot, de az államhatalom katho-97