Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-22 / 47. szám

Zichy Antal előadó a t.javaslat utolsó szaka­szára figyelmeztet, melynélfogva a módositványt fölös­legesnek tartja. Elnök: fölteszi a kérdést a 25. §-ra. A ház túl­nyomó többsége a §-t a közp. biz. módosításával elfogadja. E g-tól fogva a 45-ig észrevétel nélkül hagyatik a t.javaslat. A 45-ik §. utolsó sorában Somossy Ignác az „erkölcstan" szót kihagyatni kivánja. TiszaKálmán a központi biz. módosítását nem fogadhatja el, mert ezáltal jog adatik ugyan az iskolába járhatásra, de arra is, hogy a tankötelezettséggel ellen­kezőleg ne járjanak sehova. Ennélfogva következő mó­dosítást ajánl: a 3-ik sorban az „is" után tétessék: „a mennyiben szüleik oktatásukról más uton nem gondos­godnának." A 45. §. e módosítással elfogadtatik. A 46-ik §-tól a 64 ig nem tétetik észrevétel. KÖNYVISMERTETÉS. Vorlesungen über die Kirchengeschichte von der altesten Zeit bis zum 19. Jahrhundert. Von dr. K. R, Ilagenbach, ord. prof. d. Tlieologie in Basel. Neue, durch­gangig überarbeitete Gesammtausgabe. Erste Lieferung. Leipz'g Verlag v. S. Hirzel 1868. Nemzeti művelődésünk fejlődését, s hazánk fővá­rosának társadalmi életének mozzanatait a ki éber figye­lemmel szokta kisérni, tapasztalhatta, hogy különösen az utóbbi évek folyama alatt hazánkban is mozognak s nagy tevékenységet fejtenek ki némelyek azon érdekből, hogy a közműveltséget lehetőleg emeljék, hogy egyes tudo­mányok szentélyébe minél többeket, és pedig férfiakat nőket egyiránt bevezessenek, és nemcsak — szokott csar­nokokon, a rendes ajtókon az az a tanintézeteken át, de különbféle mellékajtókon is. Ily mellékajtóknak tekin­tendők a vegyes közönség előtt tartatni szokott tudo­mányos felolvasások, melyek által lehetővé válik, hogy azok is, kik életpályájunknál vagy nemüknél fogva nem lehetnek a tudós céhek rendes tagjaivá, mégis életviszo­nyaikhoz képest kellő tájékozottságot nyerjenek a tuao­mányok egy némely érdekesebb ágaiban p. o. természet­vagy szépészet történelem stb.ben. — Az ily nemű felolva­sások, melyek nálunk csak most kezdenek, és pedig nagy akadályokkal küzdve megszületni, nyugot boldogabb or­szágaiban már régebb idö óta divatban vannak. Német­országnak, Helveziának van elég városa, melyben nincs r. színház és cirkus, de van az egész téliszak alatt sűrűn látogatott felolvasás. Többek között a baseli egyetem díszes auláját díszes közönség tölti meg minden héten legalább egy estve, hallgatandó Basel egyik kedves ta nárának, prot. egyház egyik kitűnő tudósának az egy­háztörténelem köréből tartott előadásait. Igy jöttek létre Hagenbachnak fent emiitett „Vorlesung„jai, melyeket ő egyes részletekben világ elé bocsátott már az ötvenes évek folyama alatt. A munka oly nagy kedvességben részesült, hogy most másodszor adatott nyomda alá, át­dolgozva, az utóbbi évtized alatt tett vívmányaihoz ké­pest a tudománynak módosítva, és most már az egyes részletek vagy korszakok egy egész művé összefoglalva. Ezen ujabb kiadás 15 —16 szállitmányban fog meg­jelenni, 7 kötetet képezve, s mint a cime is mutatja, az egyház egész történelmét, a legrégibb időktől a 10-ik századig magában foglalva. (Az egész mű ára körülbelül 15 — 16 frt leend.). Jelenleg még csak az első szállítmány van kezeink között, mely 15 felolvasásban (240 lapon) az első báróra század egyháztörténelmével foglalkozik ; de addig is, mig a munka teljesen megjelennék, sietünk a tisztelt közönség figyelmét e műre felhívni, annyival is bátrabban mervén ezt tenni, mivel az első kiadás ezen kiadásra nézve is kellő tájékozottságot, s véleményünk nyilvánítására kellő alapot szolgáltat. Hagenbach ezen müve kétségkívül nagy kedves­ségre találand a németeknél a második kiadásban is. De még kedvesebb olvasmányul szolgáland ez nekünk ma­gyaroknak (természetesen C3ak azon osetben, ha a német nyelvet értjük). Nálunk ugyanis általános a panasz a német tudósok előadása ellen, és valóban nem is mindig alap nélkül. Annyira kiváló szeretettel kedvelik közülök némelyek a dolgoknak elvont theoretikus oldalát, s ezek­nek fejtegetésekor néha annyira felemelkednek, hogy maguk is szédelegnek, annyival inkább az olvasó ; vagy azokba annyira elmélyednek, hogy még a szakférfiak előtt is homályossá, érthetlenné, majd ismét a nagy ala­posság miatt nagyon is bőbeszédűekké lesznek. Hagen­bachban — kivált e müvéről, — alig lehetne a német tudósra ismerni, ha csak azon tiszta vallásos kenetről nem, melylyel ez egész müve be van vonva. 0 maga ugyan az egyháztörténelmi tudománynak mai magaslatán áll, jól ismeri ugy az ujabb és legújabb kor tudományos­ságának a történelem terén szerzett vívmányait, mint a még függőben levő harcokat, még el nem döntött kérdé­seket. De előadásaiban soha nem feledi, hogy az alka­lommal nem tudományosan képzett szakférfiak számára ir, sőt nagyon is szem előtt tartja azon közönséget, mely felolvasásait hallgatja illetőleg olvassa. Vagy is neki célja ezen felolvasásai által lehetőleg tiszta s helyes egy­háztörténelmi ismereteket közölni olyakkal, kik vallásuk s egyházuk iránt ugyan érdekkel viseltetnek, de arra, hogy ennek fejlődését tudományosan s alaposan tanul­mányozzák, se idejük sem képességük. 0 maga ugyan leszáll az egyháztörténelmi kincsek mély aknáiba, de nem kivánja hogy olvasója is megtegye vele e nehéz és sok fáradsággal járó utat, hanem felhozza számukra a talált aranyat, lehetőleg megtisztitottan már minden salaktól. Sőt az aranyon kivül sok érdekes apróságokat, virágokat is hoz ő magával e bányából; a komoly történelmi igaz­ságok közé sok érdekes apró epizodot, adomát vagy életrajzot is besző, hogy efféle nehéz munkához nem szo­kott közönsége bele ne fáradjon, bele ne unjon a komoly munkába, a hasznost mellett találjon mindég gyönyör­ködtetőt is. Ugy hogy nincs egyetlen felolvasása is, me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom