Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-02 / 5. szám

E levél következőleg hangzik: „A pananglican zsinat, mely a mult őszszel létele, értekezései és manifestumai által itt nagy feltűnést és bámulatot keltett, még jó távol van azon magasztos céltól, melyet maga elé elérendőül kitűzött- Még a cantenburyi érsek nem uralkodik, mint protestáns pápa, az egész világon elterjedt, egységes „katholikus" egyházközösség fölött, még a görög orthodox keresztyének nincsenek megtérve, még nem egyesültek az angol állam egyházzal, mint ez a lambethi érseki palotában ünnepélyesen elhatároztatott; még a hitetlenség a pásztorok és juhok között nincs oly tökéletesen kiirtva, mint azt az egybegyűlt egyházatyák szükségesnek tárták, még a puseyta fényelgés nem lett népszerűbbé, jóllehet a gyarmatbeli és az egyesült államokból való püspökök is mindent elkövettek, hogy a ritualista repertoirt magok részéről mentül vonzóbbá tegyék. De az egyházi gyűlés még sem maradt egészen eredménytelenül. A zsinat, mint tudjuk, határozottan pártolta a capetowni püspököt dr. C o 1 e n s o natali püspök ellenében, helyeselte az ezen merész bibliamagyarázóra kimondott excomrnunicatiót, megveté a legfelsőbb törvényszék döntvényét, mely a natali püs pök állását érinthetlennek nyilvánította; mind ennek már is láthatók gyümölcsei. Erély és buzgalom nem hiányzik a capetowni püspöknél, sőt, mint állítják, az egész zsinati história a ő müvének tekinthető. Dr. Colenso felett, mint általánosan tudva van, egyházi fensöséget követelt magának, és kimondá annak hivataltól való megfosztását. Be kellett azonban nemsokára látnia, hogy az akarat ugyan erős, de a test gyönge, s hogy nincs hatalma szándokát végrehajtani. De mindamellett nem mondott le a gondolatról, hanem meglehetős számú hivataltársakat hitt össze Londonba, hogy keresztyén törekvéseiben ezek által gvámolittassék. A zsinat által erkölcsileg támogatva, minden aknát fellobbantott, hogy céljához indirecte elérhessen. A natali dioecesis több lelkésze eleve kinyilvánította, hogy ők készek egy ellenpüspököt elismerni, ha ez a canterburyi érsektől nyeri a fölszentelést. Letenni nem volt hatalma Colenso püspököt, de megtehette azt, hogy aláírások által biztosított évi fizetéssel javadalmazott ellenpüspök választassék, s megtehette, hogy Colenso életét anynyira elkeserítse, hogy ez örömest bucsut vegyen püspöki székétől. Ez megtörtént. Volt elég orthodox, akik az ellenpüspöknek 600 font sterlingnyi évi jövedelmet biztosítottak. Miután igy minden előkészület meg lőn téve, bizonyos Macrorie ur, puseyta segédpap egy angol községben, neveztetett ki Colenso ellenpüspökévé, aki a canterburyi érsek által uj állomásában megerősítve, nemsokára Délafrikába fog utazni, hogy a Colensoféle egyházi botrányt tetőfokra emelje ; mert dr. Colenso nem az az ember, aki ez újdonsült ellenpüspöknek csak ugy könynyedén átengedje helyét, annál inkább miután a jog az ő részén van, s szükség esetében az államhatalom segélyét is igénybe veheti. Le nem teheték az állam által elismert Colenso püspököt, de egyház és állam között viszályt idézhettek elő, melynek kimenetele könnyen veszély es lehet az egyházra nézve is. Amennyiben az államhatalom ellenében az egyházi ügyekre nézve az önkénytesség elvét állítják fel, épen azt teszik, a mit a radical ellenfelek az államegyháztól követelnek, és ez által az államegyház elvére végzetszerűvé válható csapást mérnek. Igy a délafrikai egyházi botrány oly jelentőséget nyer, mely jóval felülhaladja dr. Colenso Pentanteuch-magyarázatát." Oroszország. Nemrég jelent meg Lipcsében Wagner Ferencnél egy könyv melynek címe: ,}

A fekete és fehér papság Oroszországban." E könyvben egy oroszországi mivelt ember, kinek nevét a hazájabeli viszonyok miatt kinyilvánítania nem lehetett, nagy szakértelemmel és elismerésre méltó elfogulatlansággal ismerteti az orosz államegyház és orthodoxia helyzetét. A„Pr. Jahrb." september és oktoberi füzete e műből kivonatokat közöl. E kivonatban olvashatjuk: hogy az orosz orthodox clerus még szembeötlőbben elkülöníti magát a világiaktól, mint a róm. kath. Clerus; hogy a szabadság és tudományhiány ott még nagyobb mint a kath. egyházban; hogy a felsőbbek iránti engedelmesség, a képek tisztelete, és a külső formaság még nagyobbnak tűnik fel mint a római egyházban. Hajmeresztő felvilágosításokat nyerünk a fölött, hogyan tartják fel az orosz orthodox egyházban az engedelmességet. Különös figyelemre méltó azon tény, hogy az orosz felsőbb körök, melyek müveltségöket német és francia nevelőknek, német és francia irodalomnak és saját emancipaciójuknak köszönik, az orosz egyházi életet néhány nélkülözhetlen szertartásokon kívül megvetik, a pópákat, mint a sötétség és míveletlenség terjesztőit lenézik. Es mégis azt akarják, hogy ugyanazon pópák, a kiket a fölvilágosodottak és szabadelvűek saját hazájukban, mint egy önző hierarchia szolgáit kerülik, hogy ugyanazon pópák legyenek hivatva Lengyelországban és a míveltebb kelet tengeri tartományokban az „orosz felvilágosodást" terjeszteni. — E vázlatot egy másik német folyóiratban dr. Beckhaus egészíti ki. Cikkiró előtt, aki saját oroszországi észleleteit irja le, több liviandi nemes embert neveztek meg, akik nem rég kényszer szabályokkal voltak fenyegetve, mivel gyermekeiket nem akarták görög szertartás szerint megkereszteltetni. Ezen liviandi nemes emberek, az ev. ág. egyházhoz tartoznak; de fe leségeík orosz orthodoxok levén, gyermekeiket is az orosz vallásban kénytelenek nevelni. Az orosz büntető törvény 198-ik §-sa igy szól: „szülők, akiket a törvény arra kötelez, hogy gyermekeiket az orthodox valláson neveljék, és azoknak a keresztséget vagy más szentséget más keresztyén felekezet szertartásai szerint szolgáltatják ki, egytől két évig terjedő börtönbüntetéssel bűnhődnek. Gyermekeik orthodox rokonoknak, vagy ilyennek nem létében a kormány által kinevezendő orthodox gyámoknak adatnak át nevelés végett." Es ezt nem egy muhamedan, hanem egy keresztyén ország törvénye rendeli; és ily törvények fentartásáért nemcsak a bigott clerus, és nemcsak a szolgálatra-kész bureaucratia, melynek csak hivatala van, de véleménye nincs, hanem még a