Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-22 / 47. szám

folyóiratok, könyvek, okmányok a gyüiésileg meghatározandó időtartamra s rendszerint minden rendes tagnak, kivételesen a pártolóknak is, használatra kiadatnak, minden tag szabadon tehet inditványt, akár az ügyrend vezetését, akár a megvitatandó tárgy választását, akár az alapszabályok módosítását illetőleg ; tarthat előadást, kikérheti hivatalos eljárásban a kör tanácsát, részt vehet a vitatkozásokban, szem előtt tartva az e körül megállapítandó rendet. 7. Az értekezlet vagy a kör gyűlése. Minden évben legalább két gyűlés tartandó, a kör által mindig előre meghatározandó időben és helyen. Minden gyűlés alkalmával ugy szorosan vett lelkészi gyakorlatok, nyilvános templomi előadások, — mint zárt ülésben tárgyalandó egyéb, a kör föladatára vonatkozó előadások tartatnak. A tagok határozata folytán azonban az értekezlet bizonyos alkalommal csak templomi előadásokra, máskor csak értekezések vagy az ügykezelést illető tárgyalásokra szoritkozhatik A zárt ülésben csak a tagok vehetnek részt, vendégek az ügyvezetőnél tett bejelentés után bocsáttatnak be. A templomi előadásnak beható, testvéri őszinteséggel történendő megbirálása csak a zárt ülésben veendő elő. Az értekezlet alkalmával a legközelebbi gyűlésen értekezni szándékozó tag ez óhajtását nyilvánítja, értekezésének főpontjait körvonalozva közli, hogy a tárgynak megvitatásra elfogadása esetében, a tagok arra kellőleg készülhessenek. A gyüiésileg munka-szerkesztésre kinevezett tagoknak szabad tetszésökre bizatik a tárgy választása, — ezt a föntebbi módon előre közölve a körrel. Három rendes tag kívánatára szavazás alá bocsátandó a vita tárgya. — Az értekezlet végén tárgyalandók a kör ügykezelésére vonatkozó ügyek. 8. Az ügykezelés. Az ügykezelés történik részint maga a kör által a gyűléseken, részint az általa szavazás utján választandó ügykezelök által. Az ügyvezető összehívja a kör határozata folytán a gyűlést, a kitűzött nap előtt legalább három héttel; megnyitja az értekezletet, vezeti a tárgyalásokat, fölügyel a rendre, kimondja a határozatot, szükség esetében kinevezi a tagokat munkakészitésre vagy előadástartásra, befejezi az értekezletet, képviseli a kort kifelé, — 8 szükség esetében intézkedik a tollvivővel egyetértve, a teendők felől — felelősség terhe alatt. — A toll vivő vezeti a jegyzökönyvet, kiadja az érdekletteknek a jegyzőkönyvi kivonatokat, a szükséges levelezést, megbízatván az ügyvezetőtől, teljesiti. A könyvs pénztárnok őrködik a könyv- s pénztár fölött, benyújtva évenkint a körnek számadását s a könyvtár állását hiven föltüntető jelentését. — Az ügykezelők három évre választatnak szavazás utján, egyenlő szavazás esetében a sors dönt. Megválasztások alkalmával, hűség jeléül, minden rendes taggal testvériesen kezet szorítnak. 9. A kör feloszlása. A kör feloszlottnak tekintendő, ha tagjainak száma háromra olvadt le Ez esetben a kör könyvtára, mindennemű birtoka azon egyházmegyei hatóságok rendelkezése alá bocsáttatik, melyek alatt az egyes tagok állanak mindaddig, mig e megyékben a prot. lelkészek hasonló célból újra nem egyesülnek. Örömmel olvastam t. Haffner Lajos tolnai testvérünknek e lapok 43-ik számában közlött „lelkész-értekezleti egyletek számára készített alapszabályjavaslatát. Örömmel, mert törekvéseink egy pontban találkoznak : mielőbb életbe léptetni a lelkészi értekezletet. Fogadd t. barátom, testvéri kézszoritásomat a távol Vasból azon biztositással, hogy kiáltó szavadat nemcsak Tolnában, hanem a felső vidéken is megértették. Nálunk is évek óta e „piurn desiclerium" képezte hivatalos összejöveteleinktől elválaszthatlan baráti társalgásunknak főanyagát Fájdalom 1 az ige mindeddig nem vált még testté. Sok akadály, tagadhatatlan, gördül e töretlen ösvény elé. Mint a tolnai, ugy a vasi közép egyházmegyében is, a helyi viszonyok, a gyülekezeteknek egymástóli távolsága — egyébről nem is szólva — nehezíti az összejövetelt. De ennek dacára, határozott akarattal el lehetne háritni a gátló akadályokat, megszégyenítve a kezeiket ölbe rakó, minden buzdító szóra egy rövid „non possumus"-t hangoztató, szánandó áldozatait a stabilismusnak. E nézetet osztja egyházmegyénk néhány fiatal lelkésze, kik a jejen évnek tavaszán ez ügyet megindítani határozták. En lettem alapszabály-javaslat készítésével megbízva, melyet három társamnak velem írásban közölt véleményei alapján összeállítva, föntebb egész terjedelmében közölni szerencsés vagyok. Duo, cum faciunt idem, non est idem. A cél egy, az utak elágaznak. A tolnai a'apszabályok javaslata határozottabb, részletesebb, a biztonság jeleit föltüntető, mintha dacolt volna már az idő viharaival; a jelen munkálat — jól érzem — csak körvonalozva jelzi a föladatot, valami ingadozó ömlik el rajta, mintha félne az élet fuvalatától érintetni. Az alapelveket illetőleg, amaz minden tekintet nélkül a theol. álláspontra, egyesíteni óhajtja a lelkészi hivatás terén müködö erőket, — mig emez csak a szabad irányú iskola harcosait akarja a táborba szólítani. A tolnai tervjavaslat bizonyos hivatalos színezetet látszik igér nyelni, mennyiben az egylet magát a superintendens fölügyelete, az esperesnek vezetése alá helyezi, — mi minden hivatalos befolyás s tekintélytől független egyedül önképzésünkre irányuló, szabad, autonom egyesületet óhajtunk. A két tervjavaslatból kétségbevonhatlanul kiviláglik a helyi viszonyok, érdekek s tekinteteknek különbözősége, melyek készítőinek szeme előtt lebegtek. A ki a sorok közt olvasni, helyesen olvasni tud, a tolnai viszonyokat a mieinknél bizonyára kedvezőbbeknek ismerendi. De legyen, a mint van! Csak küzdjünk, csak előre ! Dimidium facti, qui coepit, habét! — Adja az ég, hogy rövid idő múlva ugy a tolnai, mint a vasi lelkészi kör életjeleit közölhessük e lapok t. olvasóival ! Meszlen, nov. 5-én 1868. Poszrék Sándor, evang. lelkész.