Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-22 / 47. szám

be magukat csupán föhlmivelő osztályból álló magyarsá­gunk köze, a magyar társadalom sohasem fog egész szer­ves társadalommá megérni, hanem — a magyarság saj­nos élettani gyöngéinél fogva — idöfolytán minden oldal­ról túl fog szárayaltatni, mind a társadalomban, mind a közgazdászathan, mind a politikában; meg fog osztatni, elsilányulni és végre feloszlani. — De ha a magyarság oly magasra birja emelni nemzeti közművelődését, mi­szerint mind a hazai polgárság és tökepénzeseink, mind egyéb ajkú nemzetiségeink még mielőtt jelen tengéletök­ből a vasutak által megnyitandott európai érdekegység behatása alatt felriasztva, a német, orosz, délszláv vagy rumén közművelődések által nyugot-európai színvonalra emelkedhetnének, a magyar közművelődés által már egész kényelemmel minden egyéni önmegtagadás nélkül a közgazdászati és társadalmi érdekek nyugot-európai színvonalára emelkedendhettek, a magyar nemzetiség je­len számbeli gyöngeségét és társadalmi csorbáit biztosan ki fogja nőhetni; és maradandólag képes lesz a Közép-Duna mentében egy oly erős nemzeti magyar társadalmat és államot megalkotni, mely sokkal több sikerrel fogja a polgárosodás munkáját keleten és nemcsak a Közép-Du­nánál is a történelmi uraság benyomásánál és tényleges társadalmi túlsúlyánál fogva folytathatni, mint ezt akár a messzeesö német, akár a nem eléggé tömör orosz, akár a szük helyre szorított rumén vagy délszláv közművelő­dés tehetné." íme ezért „politikai szükséglet" nálunk a közoktatás reformja, s ezért kell e reformot a törvény­hozásnak elrendelnie és foganatosíttatnia. — A mű to­vábbi folyama azon részletes közművelődési, társadalmi, közgazdászati és polittkai adatokat és fejtegetéseket hozza, melyek szerző egyes nézeteihez és javaslataihoz a kulcsot szolgáltatják. A második fejezettel a könyv Ill-dik (1866-ban nyomtatott) füzete kezdődik. E fejezet végig nyúlik az egész (1867 ben nyomatott) IV ik füzeten is, s tárgyazza • a népiskolák rendezésére tartozó dolgokat. Szerző igen helyesen legelőször is az összehasonlító statisztikával vet számot, hogy himezés-hámozás nélkül feltüntethesse egész szomoritó valódiságában azon mezőt, melynek műveléséről szó van. A magyar birodalom összes elemi tanodáinak száma 1849-ben körülbelől 14,694, e szerint minden • mértföldre 2,51 esik, holott Poroszországban ugyanannyi területre 5,08, Franciaországban 6,7, Hollan­diában 5 iskola esik, Magyarországon van összesen 17,694 község és 12,473 nyilvános elemi tanoda, e szerint legalább is 5 — 6 ezer község, melyben egyátalán semmi iskola sincs 1 A tanköteles gyermekek számát, hiányzó adatok miatt, nem lehet bizonyosan tudni, s igy azt sem, hogy hány % látogatja az elemi tanodát. Annyi bizonyos, hogy az 1857-iki népszámlálásban 6 —12 éves gyerme­keink száma 1,800,000-re volt tehető, összes elemi tanu­lóink száma pedig 881,330-ra rúgott. Elemi tanulóink száma 1857-ben mindenesetre nagyobb volt mint jelenleg, a tanköteles gyermekek száma azonban 1857 óta a népes­séggel együtt növekedett, tehát bátran elmondhatjuk, hogy körülbelől 52% nem jár iskolába mindkét nem­beli tanköteles gyermekeink közül, mig az iskolába nem járó tankötelesek száma Poroszországban csak 2%, Würtenbergben 0%, Schweizban alig 1%, Fran­ciaországban 22%- Nálunk a tanitók összes száma 20.5ö2, tehát egy tanitóra 42 gyermek esik, mig Po­roszországon 81, Bajorországban 139, Hollandban 84. Nálunk az elemi tanitók átlagos fizetése 60 forint, mig Poroszországban 231'tallér, Bajorországon 250 frt, Hol­landban 1200 frank. Nálunk az összeirt újoncok közül sem irni sem olvasni nem tud 78% (Erdélyben 91%), mig Poroszországon 4,82%- — E ránk nézve mélyen el­szomorító és megszégyenítő számokkal szemben világos, hogy itt tenni kell gyorsan, komolyan és sokat. De minő irányban induljunk meg ? Szerző kimutatja, hogy az elemi iskola feladata a különböző államokban különböző, s az elemi tanoda politikájának másnak kell lennie Magyar­országban, mint Hes8en-Kasselben, vagy Franciaország­ban, vagy Angliában vagy osztrák császárságban. Mi le­gyen tehát nálunk a népiskola feladata ? E kérdés meg­fejthetése végett azon képre utal szerző, melyet hazánk nyújt. „Bevégzett, szerves, európai társadalma nincs; közgazdászatának lappangó kincsei roppantak de a gyér polgárosodás miatt nagyrészt meddők; politikája kétség­beesett, és ama két előbbi hiány, úgymint a társadalmi és közgazdászati hiányok fontolgatásából már azon meg­szégyenítő tanulságot is kezdte meríteni, hogy nem áll­hat meg önmagában külön, hanem okvetlen a lajtántúliak társadalmi, közgazdászati és politikai gyámságára szorul. (Folytatjuk.) B E L F Ö L D. (Papváhisztás Úszódon.) Néhány igénytelen so­romban az úszódi papválasztást vagyok bátor tudatni, s azt a protestáns egyházi lapba felvétetni kérem a nagy­tiszteletü urat. Az úszódi refta Ekkla tisztelendő Decsy Gábor ur halála után üresedésben lévén, tiszt. Kálosi Géza ur helyettesitette az elhunytat. Ki jeles szónoklata, s meg­nyerő magaviselete által, annyira megnyerte a különben is buzgó népet, miszerint a nép mielőbbi papválasztást ohajtott, melyet meg is nyert. A kitűzött határidő 8-ik november lévén, a nép örömmel gyűlt össze az ur házá­ban, hogy lelkipásztorát megválassza. Tiszt. Kálosi Géza ur buzgó imája, s megható be­széde, már az általa különben is megnyert népet annyira meghatotta, hogy az istenitisztelet végezte után a pap­választás megkezdődvén, nagyt. főesperes ur C s i k a y Imre ur, miután a népnek lelkesen tudtára adta azon szép jogait, miszerint a nép öntetszése szerint választ­hat magának lelkészt, négy kijelöltet terjesztett a nép eleibe hogy válasszon* Valamint eleikbe adá azt is, hogy ha még volna a népnek más valaki választottja, nevezze ki azt. A nép egyhangúlag tiszt. Kálosi Ge'za urat él­tette, s rendes papjának megválasztotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom