Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-11-22 / 47. szám
be magukat csupán föhlmivelő osztályból álló magyarságunk köze, a magyar társadalom sohasem fog egész szerves társadalommá megérni, hanem — a magyarság sajnos élettani gyöngéinél fogva — idöfolytán minden oldalról túl fog szárayaltatni, mind a társadalomban, mind a közgazdászathan, mind a politikában; meg fog osztatni, elsilányulni és végre feloszlani. — De ha a magyarság oly magasra birja emelni nemzeti közművelődését, miszerint mind a hazai polgárság és tökepénzeseink, mind egyéb ajkú nemzetiségeink még mielőtt jelen tengéletökből a vasutak által megnyitandott európai érdekegység behatása alatt felriasztva, a német, orosz, délszláv vagy rumén közművelődések által nyugot-európai színvonalra emelkedhetnének, a magyar közművelődés által már egész kényelemmel minden egyéni önmegtagadás nélkül a közgazdászati és társadalmi érdekek nyugot-európai színvonalára emelkedendhettek, a magyar nemzetiség jelen számbeli gyöngeségét és társadalmi csorbáit biztosan ki fogja nőhetni; és maradandólag képes lesz a Közép-Duna mentében egy oly erős nemzeti magyar társadalmat és államot megalkotni, mely sokkal több sikerrel fogja a polgárosodás munkáját keleten és nemcsak a Közép-Dunánál is a történelmi uraság benyomásánál és tényleges társadalmi túlsúlyánál fogva folytathatni, mint ezt akár a messzeesö német, akár a nem eléggé tömör orosz, akár a szük helyre szorított rumén vagy délszláv közművelődés tehetné." íme ezért „politikai szükséglet" nálunk a közoktatás reformja, s ezért kell e reformot a törvényhozásnak elrendelnie és foganatosíttatnia. — A mű további folyama azon részletes közművelődési, társadalmi, közgazdászati és polittkai adatokat és fejtegetéseket hozza, melyek szerző egyes nézeteihez és javaslataihoz a kulcsot szolgáltatják. A második fejezettel a könyv Ill-dik (1866-ban nyomtatott) füzete kezdődik. E fejezet végig nyúlik az egész (1867 ben nyomatott) IV ik füzeten is, s tárgyazza • a népiskolák rendezésére tartozó dolgokat. Szerző igen helyesen legelőször is az összehasonlító statisztikával vet számot, hogy himezés-hámozás nélkül feltüntethesse egész szomoritó valódiságában azon mezőt, melynek műveléséről szó van. A magyar birodalom összes elemi tanodáinak száma 1849-ben körülbelől 14,694, e szerint minden • mértföldre 2,51 esik, holott Poroszországban ugyanannyi területre 5,08, Franciaországban 6,7, Hollandiában 5 iskola esik, Magyarországon van összesen 17,694 község és 12,473 nyilvános elemi tanoda, e szerint legalább is 5 — 6 ezer község, melyben egyátalán semmi iskola sincs 1 A tanköteles gyermekek számát, hiányzó adatok miatt, nem lehet bizonyosan tudni, s igy azt sem, hogy hány % látogatja az elemi tanodát. Annyi bizonyos, hogy az 1857-iki népszámlálásban 6 —12 éves gyermekeink száma 1,800,000-re volt tehető, összes elemi tanulóink száma pedig 881,330-ra rúgott. Elemi tanulóink száma 1857-ben mindenesetre nagyobb volt mint jelenleg, a tanköteles gyermekek száma azonban 1857 óta a népességgel együtt növekedett, tehát bátran elmondhatjuk, hogy körülbelől 52% nem jár iskolába mindkét nembeli tanköteles gyermekeink közül, mig az iskolába nem járó tankötelesek száma Poroszországban csak 2%, Würtenbergben 0%, Schweizban alig 1%, Franciaországban 22%- Nálunk a tanitók összes száma 20.5ö2, tehát egy tanitóra 42 gyermek esik, mig Poroszországon 81, Bajorországban 139, Hollandban 84. Nálunk az elemi tanitók átlagos fizetése 60 forint, mig Poroszországban 231'tallér, Bajorországon 250 frt, Hollandban 1200 frank. Nálunk az összeirt újoncok közül sem irni sem olvasni nem tud 78% (Erdélyben 91%), mig Poroszországon 4,82%- — E ránk nézve mélyen elszomorító és megszégyenítő számokkal szemben világos, hogy itt tenni kell gyorsan, komolyan és sokat. De minő irányban induljunk meg ? Szerző kimutatja, hogy az elemi iskola feladata a különböző államokban különböző, s az elemi tanoda politikájának másnak kell lennie Magyarországban, mint Hes8en-Kasselben, vagy Franciaországban, vagy Angliában vagy osztrák császárságban. Mi legyen tehát nálunk a népiskola feladata ? E kérdés megfejthetése végett azon képre utal szerző, melyet hazánk nyújt. „Bevégzett, szerves, európai társadalma nincs; közgazdászatának lappangó kincsei roppantak de a gyér polgárosodás miatt nagyrészt meddők; politikája kétségbeesett, és ama két előbbi hiány, úgymint a társadalmi és közgazdászati hiányok fontolgatásából már azon megszégyenítő tanulságot is kezdte meríteni, hogy nem állhat meg önmagában külön, hanem okvetlen a lajtántúliak társadalmi, közgazdászati és politikai gyámságára szorul. (Folytatjuk.) B E L F Ö L D. (Papváhisztás Úszódon.) Néhány igénytelen soromban az úszódi papválasztást vagyok bátor tudatni, s azt a protestáns egyházi lapba felvétetni kérem a nagytiszteletü urat. Az úszódi refta Ekkla tisztelendő Decsy Gábor ur halála után üresedésben lévén, tiszt. Kálosi Géza ur helyettesitette az elhunytat. Ki jeles szónoklata, s megnyerő magaviselete által, annyira megnyerte a különben is buzgó népet, miszerint a nép mielőbbi papválasztást ohajtott, melyet meg is nyert. A kitűzött határidő 8-ik november lévén, a nép örömmel gyűlt össze az ur házában, hogy lelkipásztorát megválassza. Tiszt. Kálosi Géza ur buzgó imája, s megható beszéde, már az általa különben is megnyert népet annyira meghatotta, hogy az istenitisztelet végezte után a papválasztás megkezdődvén, nagyt. főesperes ur C s i k a y Imre ur, miután a népnek lelkesen tudtára adta azon szép jogait, miszerint a nép öntetszése szerint választhat magának lelkészt, négy kijelöltet terjesztett a nép eleibe hogy válasszon* Valamint eleikbe adá azt is, hogy ha még volna a népnek más valaki választottja, nevezze ki azt. A nép egyhangúlag tiszt. Kálosi Ge'za urat éltette, s rendes papjának megválasztotta.