Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-15 / 46. szám

hogy a közoktatásügyi tanács által kitűzendő jutalomkérdések megfejtése és egyéb munkálatok által a legkészültebbek a pénzbeli pályabért elnyervén, a megyei tanfelügyelő igazgatók által járásbeli igazgatókká jelöltethessenek ki a majdani választásokra, azon rendben, melyben a pályanyertesek szolgálati éveinek számai idösbség szerint egymásután elkövetkeznek. (Folytatjuk.) BELJMi 11). Egy ifjú itemeslelküsége. Egy szomorú jelenség van prot. egyházéletünkben, az hogy magasb családi állású ifjaink, kik társadalmi állásuknál fogva hivatvák majdan egyházügyeink vezetésének élére állani, kik a jövő reményei, — ifjaink nem érdekeltetik magukat egyházügyeink által, ug^ hogy nagyon könnyen összeszámlálhatjuk azon lelkes ifjakat, kik egyházügyeink oltára mellett megjelennek a cselekvés terén. Tudom, hogy ifjuságunk nemes hévvel karol fel minden magas eszmét a társadalmi téren, s a szabadság szent elveinek diadalra juttatásában lelkesedése által fő tényező. De a mily melegen üdvözöljük őket e téren, oly mérvben fáj lelkünknek az, hogy a társadalmi élet e nemes lelkesedése az egyház terére igen kevesektől hozatik át, hogy az ifjúság szép lángú lelkesedéséből a vallás ügye nagy mérvben kifeledve van. Nálunk protestánsoknál ez élet kérdés, kik a mint megosztjuk a befolyást egyházügyeink vezetésénél a világi elemmel az egyetemes papság eszméjéből kifolyólag, ugy másrészt a cselekvés, a küzdelem terén mint tám oszlopokra számitunk reájuk. S vájjon az aggodalom nem indokolt-e, ha a kérdés merül fel lelkünk előtt: kik lesznek vezetői, védői,fenntartói egyházunknak, ha kidűlnek azon jelesek, kik a múltból hozott ősi buzgóságukkal, avatott, bátor, lelkes bajnokokkint védték a közel múltban az egyházjog sáncait, ki pótolja őket, ki veszi feí a buzgó apák kezéből kiesett cselekvés zászlaját ? Ne féljünk! vannak ifjaink még, kikhez bátran csatolhatjuk egyházunk reményszálait, kik szent lelkesedéssel jelennek köztünk meg tanácstermeinkben ugy mint a tettleges áldozat oltárainál. Midőn ifjuságunk soraiban, az egyházuk iránt közönyösek ellen vádat emeltem fel, örömmel jelzem, hogy vannak számos kivételek e vád alól; s e nemes ifjúság felé örömmel nyújtom üdvözlő jobbomat. Ha áll a mit Gellert mond „hogy minden családnak meg vannak saját előítéletei s uralkodó bűnei," akkor áll, kell állani annak is, hogy minden családnak meg vannak családi erényei. Egy oly családot mutatok be e lapok tisztelt közönsége előtt, hol a jótékonyság családi hagyományos erény, egy nemes szellemű ifjat, ki áldozatkészségeivel az egyház érdekeit karolta fel. E szép szellemű ifjú Rupprechí János sajtoskáli birtokos hivem, ki mult hetek folytán nagy-geresdi templomunk számára egy toronyőr át, 700 forintot túlhaladó értékkel, csináltatott, illetőleg ajándékozott gyülekezetünknek, s ezen óra felhuzási költségeire alapítványt tett. E tett legbiztosabb mérőfok a nemes ifjú jellemeinek megítéléséhez. Kiemelkedő alak a mai ifjúság közül, kik közt sokan az ősi vagyon százezreiből az egyháznak fillért sem adnak, de könnyelmű — sokszor bűnös utakon szórják el. 0 azon kevés ifjaink egyike, kik átértik, hogy nem elég a magasb hangzású családi név, nem elég őseinktől örökölni a vagyont, de mindkettőt csak jó tettek által emelhetjük valódi értékére. 0 azon Rupprecht családnak tagja, mely névről tan és közhasznú intézeteink évkönyveiben annyi nemes alapítvány beszél. Midőn ez áldozatkészséget itt bemutatom, érte nyilvános köszönetet fejezek ki. Hálánkat fejezzük ki, mert Seneca mondása szerint „a ki a jótéteményt hálás szivvel vette, azt vissza a dta. Óhaj tom a nemes szivü ifjúnak ugy is mint lelkész ugy is mint barát, hogy életedbe mindig csak az öröm s boldogság óraütései hangozzanak ; a fájdalom keserű, szomorú óraütése sose konduljon meg. Vagyonos ifjaink szép példa áll előttetek . - kövessétek! egyházunk szegény, felétek néz, tőletek ... vár. !! Geresd, nov. 3 1868. Trsztyenszkg Gyula. (Dengek'gröl.) Igen tisztelt szerkesztő ur! Ha áll az, a mit a latin példabeszéd mond, hogy „exempla trahunt," akkor talán vétenék papi hivatásom ellen, ha a t. szerkesztő urat, illetőleg a magyar protestáns közönséget az „Egyházi s Iskolai Lap" útján egy oly nemes tettről nem értesíteném, a mely a jelenlegi korban valóban párját ritkítja, s mely nemcsak azokat tölti el örömmel s hálás érzülettel, a kik e nemes tettben közvetlenül részesültek; hanem minden népbarátot is széles e hazában. Mert mennél inkább hangoztatjuk a népnevelést hazánk felvirágoztatására égetően szükségelt kelléknek, annál örvendetesebben fogadjuk oly fényes áldozatkészségnek hirét, a mely e cél feléi előrehaladást jelez. Engedje meg, hogy röviden előadhassam a tényálladékot: Heréd egyike azon nógrádi diasporalis egyházközségeknek, melyek távol mindeu anyaegyháztól, igen nehezen jutnak némi vallásos szellemi oktatáshoz. Legdélibb pontja lévén Nógrádnak igen ritkán hirdettetett évek hosszú során át az itt letelepült evangelikus híveknek az Isten igéje, iskolára pedig a hívek szegénységénél fogva végképen nem volt az ujabb időkig kilátás. így történt, hogy a herédi egyház igen szomorú képét nyujtá a szellemi elhanyagoltatásnak. Azonban mint egyebütt ugy itt is könyörült az elhagyottakon az Istennek szive, küldvén a herédieknek egy oly nemtőt, a ki arra határozta magát, hogy őket szellemi tespedésükből kiemelendi, s azon gyermekeket részesitendi szellemi oktatásban, különösen, a kik eddig tudomány nélkül felserdülendők valának. S ez a nemtő, ezen jótévő nem más mint báró P o dm a n i c z k y László ő méltósága. Áthatva azon eszmétől, a nép neveltetése által drága honunknak használhatni, e nemes sziv Heréden egy tanitói állomást alapított, melynek fenállhatásához ő maga 10 holdnyi első osztályú földet hasittatott ki saját birtokából; s azonkívül a tanitó fizetéséhez évenkinti 50 o. é. frttal, 10 kila rozssal, s 4 öl fával járult, magára vállalván az ezen földek után járó adó fizetését is. \ De ő e példás áldozatnál nem állapodott meg; hanem ez év folytán, nemcsak egy diszes iskolát s tanitói lakot épített saját költségén; hanem egy gyönyörű kis templommal is lepte meg a herédieket. Ott áll immár készen mind a két épület örök emlékeül az ő páratlan hitbuzgóságának a helység legszebb téreinek egyikén, hir-