Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

Urunk kívánta, hogy a gyermekek hozzájöjjenek, akkor ő azokat csak az Isten országába kívánta azáltal fölvenni, nem pedig az iskolai felügyeletet azok felett átvenni. Ha a modern állam az iskolát kieresztené kezéből — a mely neki köszön mindent, mit jelenleg az előbbivel összehasonlítva jobbat bir — akkor aláásná azon alapot melyen áll, saját létének gyökereibe vágná a fejszét. — A modern iskola, állami intézvény. Az államnak kell a tanitók eltartásáról gondoskodnia, és az állam felelős arról vájjon elégséges és célszerü-e a honpolgárok kiképeztetése ? — A ki ezen állítást megtámadja, a ki az államtól az iskolát elakarja venni, az tán jó szándékkal cselekszik, de az állam élete ellen tör. — Az egyház uralma az iskola felett szükségképen theokratiához vezet. Az állami iskola eltörlése és az úgynevezett szabad iskolák által nyújtott műveltség a nép elvaditását és a kiváltságolt osztályok egyed uralmát szülné. — Ne utaljon senki Angol- és Franciaország példájára. Ezen államok igen szenvednek azon betegségben, mely az alsóbb osztályú nép tudatlanságát, és durvaságát vonja maga után. Az iskola államintézvény és nem lehet egyházi intézvénynyé. — De az egyház követelése, hogy az iskola vezetésében, az ifjúság nevelésében részt vegyen, nem ellenkezik a méltányossággal. —• Az egyház le nem mondhat arról, hogy alapelveit a serdülő nemzedékeknek keblébe ne oltsa, ha nem akar lemondani minden befolyásáról a jövőben. De ne követeljen nagyobb befolyást, mint melyre őt lényege, és tulajdonképeni föladata jogosítja. Es épen abban fekszik a jelenleg határozottan követelt iskolai reform keresztülvitelének nehézsége : meghatározni, melyek a határai az egyház közreműködésének az iskola vezetésében, — előre bocsátva mindig, hogy az államhatalom főfelügyelete alatt. — Ezen közreműködést azonban csak a népnevelés terén kívánhatja az egyház; ellenben a magasabb iskolákban a serdülő nemzedék világi nevelését nem követelheti, ezt csupán az állam kezelheti. Ennek ellenében ismét az ifjúság vallásos képeztetéséröl, kell hogy csupán az egyház gondoskodjék, azért azt vezérelje is, és a felett őrködjék. Azért nem maiad egyéb hátra mint a vallástanitását az iskolában a különböző vallástársulatoknak hagyni fen, azon észszerű feltétel alatt, hogy ezen tanítás ellenőrködése is — tisztán formai oldalát tekintve — az államnak tulajdonittassék. — S igy történik az minden kár s hátrány nélkül a legtöbb német középtanodában. Ha a népiskola confessionalis jellegét megtartja, akkor a vallástanítás abban semmi nehézséggel sem jár. A nehézség abban fekszik, hogy mily befolyást engedjünk általában az egyháznak az iskola vezetésében, felügyeletében. A közép és felső tanodákat illetőleg az egyház az uralomról már régen lemondhatott, — legalább az olyan államokban, melyekben ép-egészséges a vallásos állapot. Annál nyakasabb buzgósággal akarja tehát az egyház uralmát a népiskola felett bebizonyítani; és a nemrégi bádeni iskolavita nem [egyéb, mint vitatkozás a felett, vájjon az egyház vagy az állam vezérelje-e a népiskolát ? Azon állítás, hogy az iskola csupán állami intézet, az egyházat teljesen kizárja a népiskolából is, és a hol úgynevezett nemzeti iskolák vágynák, t. i. a hol a népiskolában különböző hitfelekezetüek gyermekei vannak, ott a felügyelet észszerűen csupán csak az államot illeti. De a népnevelésre nézve nemzeti iskolákat felállítani nem tanácsos. — A tanítás-nevelés ezen legalsóbb fokán a vallásos elem még oly annyira túlnyomó, a tanitó (rend szerint) confessionalis irányától annyira függ, a szülék még oly annyira vannak alávetve a confessionalis előítéleteknek, hogy azon vallásfelekezet károsittatnék meg, melyhez a tanitók egyike sem tartoznék. Sohasem szabad az iskolai közönség a szülők akarata ellen inconfessionalis népiskolákat, alapítani, mert az állam azon nem alaptalan gyanúba esnék, hogy bizonyos bárcsak közvetett lelkiisméreti kényszert követ el. A hol azonban felekezeti népiskolák vannak, ott az illető egyház azt állítja, hogy magától értetődik, miszerint őt illeti az iskola kormányzása! p. o. Badenben. De ezen állítást bebizonyítani nem lehet. Felekezeti iskolák felállithatása engedménye az állam részéről az egyház javára. De ezen engedmény nem változtat az elvben : hogy az iskola általában s igy a népiskola is légyen bár felekezeti — államintézet. — Az által, hogy az állam megengedi, hogy a katholikusoknak, kath. a protestánsoknak prot. néptanítóik legyenek, és ezzel mindkét confessionak felekezeti sajátszerűsége sérthetetlenségét biztositja — nem enged egy betűt sem az őt megillető főfelügyeletből az iskola felett. — Az úgynevezett felekezeti iskolában is az egyház csak a vallástanítás vezetését követelheti jogosan, és azon követelés, hogy a népiskolában az egész tanítás egyházi legyen , nem vihető ki. Midőn a kath. egyház hatalmának és befolyásának tetőpontján állott (800 évvel ez előtt), akkor egyúttal a népek mívelője, nevelője is vala, és püspökei teljes joggal ültenek a fejedelmek tanácsában, és álltak felsőbb, és alsóbb iskolák élén, mert ők valának a legtanultabbak a népben, tudósok, búvárok, s a tudományok előmozdítói. De ez csak addig tartott, mig a tudomány az egyház hittételeinek alávetve maradt. Azon pillanatban, melyben a tudomány férfiai saját útjokon mertek indulni, melyben a buvárlat, vizsgálódás az egyház hittételeitől magát felszabadította, elfordult az egyház a vizsgálódástól, — Épen az nagy érdeme a modern tudománynak, hogy önállóságra vergődött, s kizárólag az igazság szolgálatába, nem pedig az egyházi érdekek rendelkezése alá állott. ~~ Azon idő óta a klerikális párt élet-halálrai harcot üzent a tudománynak. — A tiltott könyvek pápai indexe oly halálos ítélet, mely nem ugyan az eretnekeket, de az eretnek könyveket sújtja. — A kath. „hívőkkel" a klérus, a pápa ezen eljárása ugy bánik, mint gyermekekkel, kik gyámság és vessző alatt állanak.