Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

hivatott megfelelni, anyagilag pangó nép, a politikai téren is játszó laptájává lesz vagy a rosz lelkű izgatásnak, mely őt mások vagyona felosztásával kecsegteti, vagy a pénzes emberek megvesztegetési törekvéseinek. Ezeket előre bocsátva, ha kérdem mi egyik fő oka annak, hogy népünk takarítási szelleme, bölcsőjében szendereg mind e mai napig, azt kell felelnem, hogy mindenekelőtt az, mert a társadalom eddigelé nem gondoskodott eléggé oly alkalmakról, vagy intézményekről, melyek a népben a tőkeképzés hajlamát felébresszék, áp olják. Kétkedés nélkül mondom ki tehát, hogy én a takarékpénztárakat, s az ezeket pótló községi népbankokat, a népélet fejlesztése tekintetéből, az első sorbeli teendők közzé helyezem. Távol levén tőlem, hogy a népoktatás fontosságát távolról is kétségbe vonjam. Hogy az alkalom mennyire kifejti a takarítási hajlamot, arról eléggé kiáltóan tanúskodnak a takarékpénztárak, melyek betételeit ha vizsgálnók, örömmel fognánk meggyőződni arról, hogy a betevőknek nevezetes részét ép azon osztály képezi, mely egy két forintját, nem levén alkalma hol biztosan elhelyezni, eddigelé vagy gyümölcstelenül elköltötte, vagy épen elmulatta. A takarékpénztárak felállítása ellen csak azt lehet felhozni, hogy bármely üdvösek is ott hol léteznek, a városokban, a nép zömére a falusi községekre jótékony hatásokat kiterjeszteni nem bjrták. A falusi községekről kell tehát gonkoskodnunk, a községi népbankok szervezése által. Iíenessey Kálmán. Seíileierniaclier álláspontjíi a dogmatikában. Megvallom félve bocsátom e cikket az olvasóközönség elé, jól tudván, miszerint sokan lesznek, kik elkésett munkának tartják ezt. Nem is annyira korszak alkotó mester bemutatása itt a cél, mint inkább azon bírálat megismertetése, melyet a legújabb theologiai iskola hozott Schleiermacher dogmatikai állása felett. Előzményül azon heves harcot kellene vázolnom, mely e század elején a rationalismus és supranaturalismus közt folyt; de mind ez szorosan nem tartozik a célba vett tárgyra, elégségesnek tartom utasítani e végre a t. olvasóközönséget Baur: „Kirchengeschichte des XIX Jahrhunderts" cimü jeles müvére, melyben élénk vonásokkal van rajzolva, hogy mennyire ingadoztak akkor ide s tova amaz ellentett irányok és rendszerek közt. Igen nagy nyereségül tekinthető azért az 1821-ben megjelent Schleiermacher hittana, mely a rationalismus és supranaturalismus közt folyt meddő vitálynak véget vetett s oly álláspontot foglalt el, melyről az eddigi ellentétek elvesztették jelentőségüket. Azon régi vitáskérdést, vájjon a keresztyénség lényegileg supranaturalistikus-e vagy rationalistikus, Schleiermacher azáltal fejtette meg, hogy a keresztyénséget egészen annak vette, a mi ez a közvetlen keresztyén tudalom szerint, a mennyiben abban minden a názáreti Jézus által végrehajtott megváltásra vonatkozik, egyszersmind mind azt meghagyta, a mi a supranaturalismus véleménye szerint lényeges volt, de másrészről az absolut csudának, mely a tulajdonképi pertárgyat képezte a rationalisták és supranaturalisták közt, rendszerében helyet nem adott. A Schleiermacherféle hittan tartalma és formája szerint annyira feljülmulja a ker. dogmatikának minden azelőtti átdol'gozását, miszerint méltán lehet korszakalkotónak nevezni. Mindaz, mit az ujabb tudományosság a bölcsészet és theologia terén létrehozott, fel van itt használva a vegre, hogy a keresztyénségnek és egy módszeresen keresztülvitt theologiai rendszernek uj sajátságos felfogásmódja alapitassék meg. Maga Schleiermacher is '.egteljesebb müvének, sokoldalú tudományos munkássága legérettebb gyümölcsének tekintette hittanát, oly központnak, melyben szellemének különböző pontokból megindult irányai egy nagyszerű világnézlet egységévé egyesültek. S mi mégis csak azon időszak terményéül tekinthetjük a Schleiermacherféle hittant, melynek fő jellemvonása oly ellentétek egyesítésére irányult törekvés, melyek természetöknél fogva nem voltak bensőleg közvetíthetők s a külsőleges köteléknek pedig előbb utóbb magától fel kellett bomlani. A mi egy alkotmányos államban az olyan alkotmány, mely a demokratikus és monarchikus elvet az alkotmányos monarchia fői-májában mindaddig egyesíteni tudja, mig a demokratikus elv soha nem nyugvó oppositiója a monarchia absolut jogát keresztül nem töri és az elébe vetett korlátot teljesen szét nem rombolja, ép az a theologiai területen a Schleiermacherféle hittan. Ez is alkotmányos egyezményt akart kötni az értelem demokratikus elve és a keresztyénség monarchikus joga közt, de a mesterkélten összekötött szalagnak itt sem volt benső összetartó ereje. Ez azon szempont, melyből e hittant, mint azon korszakra nagyon jellemző jelenséget, az olvasóközönség előtt fejtegetni akarjuk. Az eddig létrejött egyesítési kísérletekben mindig a supraturalismus húzta a rövidebbet, mivel a supranaturalisták is lehetőleg rationalizálni akarták a keresztyénség tartalmát. A Schleiermacher-féle hittanban épen a megfordított viszony látszik. Neki — a mint mondja — értelemmel és bölcsészettel semmi dolga, és tiltakozik minden oly feltevés ellen, mintha neki valami mássnemapo-