Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-01 / 44. szám

Dobrzánszky Adolf és Papp Zsigmond Geduiy indítványa mellett szólnak. Nyáry Pál szerint a kérdés egyedül a szt. székek házassági ügyekben gyakorolt birói hatóságának megmaradása és megszüntetése. Szóló e kérdésre nézve kijelenti, hogy a jogügyi bizottság véleményét pártolja Geduiy határozati javaslatát nem fogadhatja el, mert 1848. után minden képviselőnők kötelessége, hogy a reform teréről ne térjen le, és hogy minden irányban előremenjen. Fölemlíti az államhatalom azon előnyét, mely a bíráskodási hatalomban áll, s ebből folyólag cáfolja azokat, mik a szt. székek, vagyis a kivételes törvényszékek bíráskodási jogáról felhozattak. Egyetért azokkal, kik a szabad államban szabad egyházat akarnak ; de ezt nem akarja félremagyaráztatni, mert a szabad államban semmiféle államjog nem ruháztatik a szabad egyházra, valamint a szabad állam sem követelhet magának jogot a szabad egyház ellenében, mivel nincs is szüksége, hogy követeljen valamely jogot, ha a vallás szabadsága biztosítva van. A polgári házasság behozatalát sürgeti, mert ennek kérdése reform, — és pedig nagyon sürgős reform-kérdés. Ha mi — úgymond — azt tudjuk, valamely kérdésről, hogy meg keli oldani, az annyit tesz, hogy azt nem lehet tovább halasztani, mert megtörténhetik itt is, valamint már más esetekben is megtörtént, hogy elmaradt a törv. hozási intézkedés és a kérdés mégis megoldatott, és máskép oldatott meg. Valamint — úgymond — a 48-iki országgyűlés a jobbágyságra nézve — nem logikai rendben ugyan, de helyesen — kimondotta, hogy nincs jobbágyság többé, kimondotta, hogy nincs kivételes bíróság többé: mondja ki a ház oly bátorsággal, hogy a kivételes bíróságoknak ezen utolsó maradványa — a szentszék, mint házasság feletti biró —- nincs többé. (Helyeslés a baloldalon.) Geduiy ellenében még kijelenti, hogy nem kívánja, miszerint a protestantismus oly jogban részesittessék, mely jognak igazságtalansága, alaptalansága a közvélemény által Magyarországban már rég kimondatott. (Helyeslés a baloldalon ; mozgás a szélső jobbon.) Vuchetich István a jogügyi bizottság jelentésében nem lát indokot arra nézve, hogy az egyháznak veleszületett és nem a status által reáruházott joga elvétessék. Ha a bizottság kijelentette volna, hogy a magánjogi, vagy világi természetű pereket a világi bíróságokra kívánja átruháztatni, az egyháziakat pedig az egyháznál meghagyatni: akkor készségesen járult volna a biz. jelentéséhez ; szóló a közp. biz. véleményét pártolja. Halász Boldizsár, Bezerédj László, Csiky Sándor, Berzenczey László, Z s a r n a y Imre elállván, szót emel: T i s z a K á 1 in á n : T. ház ! Csakis egy pár percig fogom türelmét igénybe venni (Halljuk!). En ezen lefolyt discussio alatt azon meggyőződésre jöttem, hogy itten egy oly circulus vitiosusba megyünk, a mely által végtelen hosszura terjed ki ezen kérdés megoldása. Azt hallottam ugyanis mondani, hogy az egyházi törvényszékek bíráskodását a válóperekben megszüntetni nem lehet, mig be nincs hozva a polgári házasság. Azután azt hallottam, hogy a polgári házasságot behozni nem lehet, mert meg' kellene határozni annak feladatait. Sőt még olyan szót is hallottam, mintha ez valamely hitfelekezet dogmájával is összeütköznék. En ugy hiszem, azon t. képviselő urnák, ki azt mondotta, hogy az, hogy a házassági ügyekben a szent széknek kelljen ítélni, dogma-kérdés, azt vagyok kénytelen válaszolni, hogy ha ez igaz volna, igen kevés róm. kath, ember lenne a világon, mert ugy tudom, hogy ezen egyháznak dogmája mindenütt egyforma, — már pedig, hogy a szent székek ítéltek volna a válóperekben, még a legközelebbi szomszéd Ausztriában sem volt érvényben, pedig hogy jó kath. állam, senki kétségbe nem vonja. (Helyeslés.) Tehát ily argumentatioval ne álljunk elő a kérdés megoldásának akadályául. Azon argumentum, a mit hallottam, hogy meg kell hagyni a sz. széket, s ujakat kell felállítani ott is, a hol nincsenek, mert a mult században a protestánsok is azt kívánták, ezen argumentum egyszerűen nem argumentum. A mi őseink 1790-ben a nemesi privilégiumokat is akarták, az adómentességet is akarták; azon okoskodás szerint, már hogy a mit ők akartak, mi is azt kell, hogy akarjuk, mindezt most is akarnunk kellene. Mellőzve ezeket, csak arról akarok egy pár szót szólani, a mi a mai discussionak mindenesetre legszebb, legérdekesebb, legalaposabb része volt, igen t. képv. társunk Deák beszédére, hogy a mint mai beszédébe ezen eszmét beleszőtte, abból azt hiszem, hogy még valamikor, talán a közel jövőben igen sok baj, igen sok nehézség támad. O ugyanis azt mondta, hogy a törvénykozás rendelkezései nemcsak a dogmát illethetik, mert hisz ebben, gondolom, mindnyájan egyetértünk, mert a dogma a hit tárgya, tehát arra nézve, hogy mit hihessen valaki, sem bevett — sem keresztény, sem nem keresztény — vallásfelekezetek nincsenek, mert a hit csupán a lelkiismeret és isten közötti dolog. De ő azt is mondta, hogy szabályai vannak az egyházaknak, melyekkel kell, hogy az állam ellenkezőt ne határozzon ? Már engedelmet kérek, ha azt felállitanók, hogy ha csak valamely szabály nem épen ellenkezik az állam fennállásával, érdekeivel, már akkor gátolhatja a törvényhozást abban, hogy az előhaladás, s egyáltalában a civilisatio kérdéseit megoldhassa: önmagunk építenénk akadályt magunk elébe; mert ha egyik egyház hozhat, hozhat a másik is oly szabályt, mely gátul lőhetne az állam nézve; különben legyen arról meggyőződve az igen t. képv. ur, hogy engem sem a jelen kérdésnél, sem más kérdésnél egyes-egyedül az, hogy mi tartatik általában szabadelvűnek, nem vezetett s nem fog vezetni. Mert én minden intézkedésünk okvetlen kellékének tartom, hogy szabadelvű irányban haladjon; de azt,