Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-01 / 44. szám

1848-iki törvény is kimondott, az ellenkező pedig visszalépés volna s a jogegyenlőséget sértené. Ennek ellenében kijelentem én is, mit tartok e téren valódilag liberálisnak s a vallások jogegyenlőségéből szorosan következőnek (Halljuk ! Halljuk !). Szabad egyház, szabad államban, ez az én jelszavam (Élénk helyeslés.). Ebből indulok ki, s a mi ezzel ellenkezik, azt sem liberálisnak, sem a vallások jogegyenlőségével megférőnek nem tartom. Absolutismus is behozhatja formákban az egyenlőséget s eltörölheti az egyházi törvényszékeket (Felkiáltások: meg is tette !); de nem alapította meg a szabad államot és a szabad egyházat, pedig ez, ugy hiszem, a dolog lényege. (Helyeslés.) A vallások egyenlőségét szent és sérthetetlen elvnek tartom én is, s ha azt az 1848-iki törvény ki nem mondotta volna, nem szűnnék meg annak kimondását sürgetni. De a szabad egyház eszméje s a vallások egyenjogúsága azt kívánják, hogy a hon minden polgára, bármely hitfelekezethez tartozzék is, szabadon élhessen saját vallásának szabályai szerint, ha azok az állam céljával nem ellenkeznek és mások hasonló jogait nem sértik. (Helyeslés.) Ezen előttem kétségtelen igazságot alkalmazva a a jelen esetre, ha vannak a hazában hitfelekezetek, melyek a vallási szabályok közé számítják azt is, hogy az ö házasságuk érvénye fölött, a megállapított vallási elvek szerint, egyházi bíróság ítéljen, helyes volna e, ha a törvényhozás azt mondaná: „te nem élhetsz vallásod ezen szabálya szerint, mert én a formában egyenlőséget akarok s ennek amazt fel kell áldoznod," holott az a szabály sem az állam céljaival nem ellenkezik, sem más vallás-felekezetüek hasonló jogait nem sérti. (Helyeslés.) Már pedig vannak igenis hitfelekezetek, melyek az emiitett nézetet vallásuk szabályának tekintik, vannak pedig igen számosan; ilyenek a róm. katholikusok és a nem egy. kel. egyház hívei. Nem vizsgálom, e szabály dogma-e és mennyire dogma; de annyi igaz, hogy azt e két hitfelekezet hazánkban is vallási szabálynak — canonnak — tekinti. Vájjon célszerű volna-e mindezek nyugalmát, vallási meggyőződését szükség nélkül, nem a jogegyenlőségért, hanem a forma egyenlőségéért felzavarni ? (Elénk helyeslés.) Magától értetik, hogy én mindezeket tiszta és nem vegyes házasságokra kívánom értetni, s nem látom által, hogy ha két római katholikus házassága fölött a keleti egyháznak szentszéke ítél, mikép volna ezáltal sértve más vallások egyenjogúsága. (Helyeslés.) Más tekintetet érdemel a vegyes házasságok kérdése (Halljuk! Halljuk!). Sem a szabad egyház eszméjével, sem a vallások törvényben kimondott jogegyenlőségével meg nem egyezik a törvénynek eddig fenálló azon rendelete, hogy római katholikus fél fölött s egyedül azért, mert a római katholikus fél saját hitelvei szerint más házasságra nem léphet a bíróság Ítélete a másik nem római katholikus félt is kötelezze, saját hitelveinek ellenére. Hasonló a törvénynek a vegyes házasságokból született gyermekekre vonatkozó rendelete, miszerint, ha az atya katholikus, minden gyermek a római kath. vallásban nevelendő, ellenkező esetben pedig nincs meg a viszonyosság. Ezek azok, mik a vallások jogegyenlőségét sértik, s a szabad egyház fogalmával ellenkeznek, mert felsőbbséget tulajdonítanak a róm. kath. egyháznak, s más egyházakat legalább e részben a róm, kath. egyháznak alárendelnek. E jogtalanság ellen évek óta küzdöttem szakadatlanul s küzdeni fogok mindig, épen azért, mert a szabad egyháznak és a vallások jogegyenlőségének elvét szentnek, sérthetlennek tartom. Egyik egyháznak a többiek feletti jogi felsőbbségét bármi tekintetben fentartani akarni, ez volna illiberalis eszme; de hogy a valódi liberalismus azt kívánná, hogy mielőtt azon törvény és törvényes gyakorlat, mely szerint a házasságok minden hitfelekezetnél az egyház papjai előtt kötendők, megváltoztattatnék ; mielőtt a házasság kötésének polgári része az egyháztól törvény által elválasztatnék ; mielőtt törvény által kimondatnék, hogy az állam, a házassági szerződést, az állammal szemben tisztán polgári szerződésnek tekinti, s annak vallási részébe nem avatkozik, ugyanazért a házasságokat, mint polgári szerződéseket, a polgári hatóságok előtt kötendőknek rendeli; hogy, mondom, mielőtt mindezek kimondatnának, az egyházi biróságok a házasságok érvényére nézve minden hitfelekezetnél most a perrendtartásról szóló törvények közt rögtön eltöröltessenek, valóban nem értem, — sőt erős meggyőződésem az, hogy épen az ily módon idő előtt eszközlött eltörlés volna illiberalis, mert ellenkeznék a szabad egyház fogalmával, és a vallások jogegyenlőségével (Elénk helyeslés). De a törvényhozásnál oly igen szükséges ovatosság sem engedi, hogy e részben bármit rögtönözzünk s részletes, alapos megfontolás nélkül intézkedjünk. Hazánk polgárainak legnagyobb része azon egyházakhoz tartozik, melyek vallási szabályul tekintik azt, hogy miután érvényes házasság kötéséhez törvényeink szerint is szükséges az egyház papjainak közbejötte,' miután a házasság a törvény szerint is nem egyedül polgári szerződés, hanem vallásos elvekkel és szertartásokkal is kapcsolatban áll: annak érvénye felett az egyházi bíróság ítéljen. Nem volna célszerű, mellesleg, egy a körülmények bővebb megfontolása nélkül rögtönzött törvénynyel ezen egyházak híveinek vallásos nyugalmát minden szükség, sőt minden az országra háromló valódi haszon nélkül zavarni akarni. Hiszen csak nemrég, midőn a népnevelési törv. került szőnyegre, többen e ház tagjai közül a különféle vallásfelekezeteket mint felekezeteket kívánták meghallgattatni, s a ház többsége, sőt mondhatni, az egész ház elhatározta, hogy a vallásfelekezetek szakférfiai mindenesetre hallgattassanak meg. Nem érdemel-e a jelen kérdés ugyan annyi figyelmet ? Hiszen ez ellen is vallási nézetek hozatnak fel, melyeket egyszerűen mellőznünk alig lehet. Nem tudom tehát helyeselni, hogy a jogügyi bizottság javaslata szerint most itt e helyen a törvény-