Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-25 / 43. szám

nek résztvenni középkori „functiokban." Most itt van egy „functio" olyan a minőről nem hallottak 300 esztendő óta, s a melyikkel összehasonlítva saját kis restauratiójuk, még Pan-Angliean zsinat is, csak gyerekjáték. Ha köztünk maradnak, sohase lesz benne módjuk, hogy néhány száz püspök tanácskozását szent ámulattal hallgathassák, s egy egyetemes zsinat mondja meg nekik pontosan, hogy mit tegyenek és hogyan gondolkodjanak. Nem tudjuk, de a pápa beereszthet közülök egyet vagy kettőt a tanácskozásokra, s mi nem hihetjük, hogy elhanyagoljanak egy ilyen alkalmat az öltözetek és processiók egész tökélyben való élvezésére. Mindent összevéve, ők igen otthon lennének a pápánál; mi szívesen odaadjuk őket neki, s kívánunk szerencsét hozzájuk. De a mi minket illet, mi a pápa szívességének csak egy részét vagyunk képesek viszonozni. Félünk, hogy a canterburyi érsek bajosan vállalkozik rá, hogy őt a legközelebbi Pan-Anglican zsinatra meghívja. Azonban a pápa imádkozik érettünk, s bizonynyal még a keresztül is megy. Ez ismét nem kis ijedelem a magas egyházra nézve. Mindezektől iudittatva dr. Pusey a ritualisták hires vezetője, pár hónappal ezelőtt egy igen udvarias levelet intézett a methodisták épen akkor együtt íilö zsinatához, egyfelől felhíva Őket, hogy az egyetemes vallásosság érdekében opponáljanak ők is az egyetemek világi lábra állitásának, másfelől a levél oly hangon volt irva, a melyből azt is ki lehetett olvasni, hogy az angol magas egyház nem bánná ha a methodisták visszatérnének hozzá. Azonban e levél, a leggyöngéilebben fejezve is ki, fiascot csinált. íróját a methodista zsinaton néhányan lehurrogatták, s azzal az egész ügyet félretették. A dolog sokkal nyilvánosabban történt semhogy a közönség figyelme egyszerre oda ne fordult volna, s mindez, mind a lapok egy pár napon keresztül foglalkoztak a dologgal. A legérdekesebb az, hogy hogyan védik mind a püspökiek mind a methodisták ugyanozon alapon, de homlokegyenest ellenkező következtetéssel elfoglalt álláspontjukat. A magas egyház igy okoskndik : igaz, mi elismerjük, hogy Wesley és társai igazukban voltak a midőn akkor az egyháztól elszakadtak. De a mai methodistáknak nincs igazuk többé, a midőn attól továbbra is külön tartják magukat. Az angol egyház nem az többé a mi akkor volt; sokat változott, és pedig az egyház előnyére. Wesley ma bizonyosan nem szakadna el. A methodibták pedig azt mondják : igaz, hogy Wesley és az első methodisták nem képeztek határozott oppositiot a magas egyház ellen, és azzal igyekeztek barátságos lábon állani. Azonban az angol egyház nem az többé a mi volt; azóta sokat változott, és pedig az egyház hátrányára. Wesley ma bizonyosan nem viseltetnék irántuk oly barátságos indulattal. Másik nagy sebe az egyháznak a pompa és szertartáskedvelő ritualisták, a kik höbörtösségükben napról-napra tovább mennek. Nemrég Brightonban történt két olyan nevetséges demonstratio, templom-szentelésnél és aratási ünnep alkalmával, a melyen még a mérsékeltebb ritualisták is megbotránkoztak, s nyilvánosan felszóliták a püspököt, hogy miért van ott ha ilyeneket is elnéz. Ehez járulnak az áttérések a római katholikus egyház keheiébe, a miben csak logica van, miután a ritualismus egészen helyén van a róm. katholikus egyházban, mig a protestantismus elvével homlokegyenest ellenkezik. S még hozzá szegénynek a dissenterek folytonos támadásai ellen is kell védekeznie, nem számítva a politikai küzdést a liberálisok ellen, a mi maga nem kis bajjal jár, B. F. legtulzóbb protestánsok sem fognak vonakodni attól, hogy a pápáért imádkozzanak, különösen mostani bajaiban. Azt mondják, hogy a skotok még a „szegény ördögért" is imádkoznak, és senki se mondja, hogy a pápa olyan rosz mint ez. Mindamellett a mint meggondoltuk meghízz vását, egészen hasonlóval viszonozhatjuk. O kér minket, hogy hagyjuk el utainkat; tegyük fel, hogy mi kérjük őt az övéinek elhagyására. Mi részünkről felhívjuk öt, hogy ne tartson egyetemes zsinatot, ne átkozza ki a világ többi részét, ne helyezze magát ellene a modern haladás egész folyamának. Egy szóval felhívjuk őt, hogy legyen jó protestánssá, tanuljon illedelmes nyelvet, s először és mindenek előtt saját házát hozza rendbe." *) li. F. Alapszabályjavaslat megalakulandó lelkész-értekczleti egyletek számára. (Legközelebb a tolna-baranya-somogyi ov, esperességbeli t. tiszttársak szives figyelmébe ajánlva.) „Máté 15. 52." I. A lelkészegylet lényege, célja és hatásköre. 1. §. A lelkészegylet tudományos és közvetve egyházi intézmény ; célja ugyanis nemcsak a theologiai elméleti szakképzettségnek, a lelkipásztori gyakorlati jártasságnak s mindkettőt az egyház javára felhasználó hivatalbuzgóságnak, hanem a tiszttársak közt létezni kellő jó viszonynak s állásukhoz méltó testületi közszellemnek is a tagokban leendő ápolása és előmozdítása. 2. §. Célját érni kívánja az egylet: a) oly évenkint legalább egyszer megejtendő összejövetelek (értekezletek) által, melyekben a tagoknak alkalmok nyilik aa) az egymástól távolabb lakó, korban, szellemben, működési mód- és irányban különböző pályatársakkal is, és pedig a magántalálkozások vagy az egyházi *) Angliában — mint mindenütt, a hol nagy és gazdag fejlettségű közélet van — a sok okos és hasznavehető dolog mellett sok furcsaság is megterem. Most olvastam, hogy valami Rev. Mr. White, L. L. D. presbyteriali? liverpooli pap levelet irt a pápának, a melyben előadja, hogy olvasta meghivását, melyben ő mint az egyetemes egyház feje meghívja a protestánsokat is a nagy zsinatra. Azonban ő a legjobb akarat mellett sem fogadhatja el a meghívást, miután a westminsteri hitvallás 25. fejezetének 6. szakaszában — a mely hitvalláshoz ő és valamennyi angol protestáns jó lélekkel ragaszkodnak — ez áll : „Nincs más feje az egyháznak csak az Ur Jézus Krisztus, s a római pápa semmiképen nem feje annak, hanem Antikrisztus, a bűnnek embere és a kárhozatlak fia, a ki felmagasztalja magát az egyházban, ellenére Krisztusnak és mind annak a mi Istennek neveztetik." Ezért nem mehet Ő el a zsinatra, különben jó egészséget és sok örömöt kiván a pápa személyének, örvend a tisztességesebb hangnak, a melyet felvett legutóbbi meghívójában, s felhívja a pápát, hogy legyen ezután türelmesebb, s segitse elő mindenütt az evangeliom terjedését, különben az egész levél egészen komolyan van irva. B. F.