Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-18 / 42. szám

tünknek egyik szertartását, t. i. a harangozást, hagyjuk el; ellenben tudva van, hogy még a mult évben is az ország fővárosában Budán mily veszélyben forogtak, s mily hatósági tilalmakat voltak kénytelenek tapasztalni azon protestánsok, kik Ur napján távol a várostól szőlőikben dolgozni mertek. — Mig mi a r. kath. halottaknak szívesen adunk helyet elhunyt kedveseink sorai közt, róm. kath. községekben sok helyt a prot. halott a temető szélén vagy épen csak a temetőn kivül temettetik el stb. stb. Méltóztatnak tudni, hogy ő nagyméltósága cultusminiszter ur nem régen oda nyilatkozott volt, miszerint a felekezetközi viszonyok rendezése iránti törvényjavaslatot a jelen időszak alatt nem terjesztendi a törvényhozás elé. •— Utóbb azonban másképen gondolta meg magát, s csakugyan már is adott be a képviselőháznak egy ilynemű törvényjavaslatot, melyről nem mondhatni ugyan — h°gy nem volnának hiányai, s minden egyes részletei és ajánlott módozatai tökéletesen correctek volnának, de a melynek alapján, ha tárgyalásába bebocsátkozik az országgyűlés, lehetséges lészen a legégetőbb és legnyomasztóbb felekezetközi kérdéseket a jogegyenlőség és viszonosság elve szerint kielégitőleg rendezni. De ime mi történik ? A journalistica, — melynek pedig a mai korban roppant hatalmát kicsoda közülünk merné tagadni? — felfogja e tárgyat és vizsgálni és roszalni kezdi. S vizsgálni nem a mi számtalan és végtelen bajaink szempontjából, melyeken e t.javaslat elfogadása által nagyobbára segitve volna, — ezekről neki fogalma, talán sejtelme sincsen, — hanem vizsgálni kezdi azt abstract philosophiai szempontokból. Azt kérdi, benne van-e e törvényjavaslatban azon elv, hogy az állam tulajdonképen ne gondoljon senki vallásával ? benne van-e ezen elv, hogy a házasság csak olyan polgári szerződés, mint akármelyik más polgári szerződés ? benne van-e az iskolának emancipatioja az egyháztól ? S mivel mindezeket nem találja benne, azt mondja: az egész t.javaslat nem ér semmit, az egész t.javaslat a lomtárba való. Es komoly férfi ak, buzgó prot. férfiak közt is lábra kezd kapni azon vélemény, hogy e t.javaslatot ha nem kell is egyszerűen félre tenni, de tárgyalását máskorra, boldogabb időre kell halasztani. Tisztelt gyűlés! A ki gyanúsítani akarna, könnyen azon gondolatra jöhetne, hogy itt azon hatalmak titkos keze működik, kiktől egyházunkra annyi baj és veszély háromlott már. Nem első példa volna ez arra, hogy a reactio nem érhetvén el céljait egyenes uton, a másik extremumhoz csap által, s szövetkezik vele, azon reményben és számításban, hogy igy fogja meggátolhatni létrejöttét annak, a minek létrejötte az ő érdekében nincsen. Távol légyen tőlem, hogy én ily gyanúsítással élni akarjak; hanem annyit bátran merek állítani, hogy azok, kik a szóban lévő t.javaslat tárgyalását elhalasztatni kívánják, öntudatlanul és akaratlanul amaz általam jelzett hatalmak kezére dolgoznak. Ugyanis mi fogna ez esetben történni? Nem az, hogy azon modern liberális institutiók, melyek most anynyira hangoztatnak s melyekről én itt nem akarom vitatni, hogy egyházunknak s hivő népünknek oly végtelenül szükségesek és üdvesek e, — nem ezek fognának létesülni, hanem meg fogna maradni a jelen statusquo, meg fognának maradni azon siralmas felekezetközi viszonyok, melyeknek súlya alatt jelenleg nyögünk. Es meg fognának maradni ki tudja meddig? Mert vájjon ki láthat közülünk a jövőbe ? Ki mondhatja meg, mi catastrophák fognak a jövőben bekövetkezhetni ? Ki biztosithat bennünket arról, hogy ha az ismeretes közmondás szerint: fronté capillata post est occasio calva, most meg nem ragadjuk a kínálkozó alkalmat, nem leszünk-e ismét kénytelenek a t.javaslat által kielégíthető szerény óhajaink teljesülése után is ugy várni még 20 évig, mint vártunk eddig? s végre ki merné állítni, hogy ha az, a mi e javaslatban foglaltatik, kijavítván a kijavítandókat, törvénybe megyen által, az útját fogja állani más intézkedéseknek, miket ezeken felül a törvényhozás még netalán e téren szükségeseknek és célszerűeknek találand ? Azért is én szivemből pártolom a tett indítványt, a képviselőházhoz intézendő oly petitio iránt, melyben az meg fogna kéretni, méltóztassék az eléje terjesztett felekezetközi t.javaslatot haladék nélkül tárgyalás alá venni s még ezen ülésszak alatt törvény erejévé emelni. De kötelességem, egyenes és világos utasításon folytán, a dunáninneni egyházkerületnek még egy to vábbi indítványát is előterjeszteni. A dunáninneni egyházkerület ugy vélekedik, hogy addig is, mig a törvényhozás a jogegyenlőségnek tényleges életbeléptetése iránt intézkednék, s még inkább ha nem intézkednék, tegye magát az evang. egyház mindazon jogok gyakorlatába, melyek őt az 1848. 20. t.cikk alapján és ezen törvény korlátain belől Isten és emberek előtt megilletik. De felolvasom magát az e részbeni utasítást. „Addig is, mig a jogegyenlőség tényleges életbeléptetése bekövetkeznék, ezen egyházkerület lelkészeinek miheztartásul szolgálandó utasítás kidolgozására egy választmány küldetik ki. Mely választmány utóbb beadván jelentését és megtevén javaslatait, azok következőkép fogadtattak el : 1. A lelkészek minden vegyes házasságot az illető jegyesek kívánatára egybe adjanak. 2. Vegyes házasságból született gyermekek az apa vallását követik és az illető lelkész eszközli ily gyermekek keresztelését. 3. Ha a háromszori kihirdetést a r. kath. lelkész teljesíteni nem akarná, a vőlegény két tanú jelenlétében erre szólítsa fel, és a törvényes idő lefolyta után ismét két tanú jelenlétében követelje a kihirdetésről szóló bizonyítványt, mely ha megtagadtatnék, egyike a tanuknak kérdezze meg a r. kath. lelkészt, volt-e bejelentve akadály, s a vett feleletről mindkét tanú állítson bizonyítványt, ennek alapján pedig az illető evang. lelkész az esketést teljesiti. 4. Miután a z 1848. 20. t.cikkben kivívott jogegyenlőség és viszonyosság az 1844. évi t.cikkekkel kívánt áttérési formalitásokat meg nem tartotta és a r. kath. egyház tettleg mellőzi, a viszonyosság elvéből az illető evang' lelkész az áttérni kívánókat minden bejelentés nélkül egyháza kebelébe fogadhatja. 5. Az evang. lelkész a gyermekek jövendőbeli vallási neveltetéséről szóló reversalist érvénytelennek tekintse. 6. Az 1791. 26. t.cikk értelmében a r. kath. lelkész evang. felek kívánatára ezeknél hivatalos szolgálatokat végezhet; a viszonyosság elvénél fogva tehát, ha a r. kath. fél által megkerestetett, az evang. lelkész is felhatalmaztatik ilyen szolgálatok teljesítésére. 7. Végre az ezen egyházkerület lelkészei által ez utasítás hatírain belől tett lépésekért az egyházkerület vállalja el a felelősséget Mely javaslat ekkép elfogadtatván, ezen egyházkei rületnek az egyetemes gyűlésre kiküldendö képviselőutasittatnak, hogy ott minden igyekezetöket oda fordítsák, mikép az egyetemes gyűlés ily értelemben egy formaság tekintetéből az összes hazai evang. egyházaknak