Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-18 / 42. szám

2. E fejezetbe a viszonyosság elvénél fogva még két törvényes intézkedés volna beigtatandó. a) Hogy vegyes házasságu válóperek esetében az elválás jogi következményei mindenik házastársra nézve saját vallása elvei szerint itélendők meg, hogy tehát az evangelikus fél — ágytól és asztaltóli elválás esetében — ha vallása szerint is érvényes akadály nem áll fen — uj házasságra léphet. b) Hogy vagy az összes válóperek a világi biróság előtt folyjanak, vagy ha ez nem törtetnék, az alperes bírósága, nem pedig — mint most mindig — a szent szék előtt indíttassanak meg. A 3. fejezetre nézve. 1. Óhajtjuk, hogy a 25. §. esetében ne csak a felekezetbeliek lélekszáma, hanem az általuk fizetett s a segítség anyagi kutforrását képező adómennyiség is szolgáljon kulcsul és a segítség a kulcs aránya szerint adassék meg 2) A viszonyosság szempontjából e fejezetet is még két szakaszszal kérjük bővíttetni, és pedig. a) azon rendelettel, hogy az 179% 26. t. c. 3. §.-a e részbeni rendeletének eltörlésével uj egyházak anyasitása, vagy fiók egyházak anyasitása ezentúl a hitfelekezetek kizárólagos belügyének tekintendő. b) Hogy a háromszori kihirdetés alóli felmentést az evangelikus egyház esperesei, a rokonsági és sógorsági foktól való felmentést pedig az evangelikus egyház püspökei gyakorolják. Ezek azok, mélyen tisztelt képviselőház, miknek tekintetbe vételét a kérdéses t.javaslat tárgyalása alkal mával, hódoló tisztelettel és honfiúi bizalommal kérni bátorkodunk. Nincs ezen kívánalmaink közt egy sem, mely a jogegyenlőség és viszonyosság határán tul terjedne, e határig pedig mindazokban terjeszkedni, mikben a méltánytalan élet más alapon áll, mint az igazságos 1848-iki törvény : feljogosít a kötelesség, melylyel egyházunknak, és a tisztelet, melylyel a hazai törvényeinknek tartozunk. Szilárd hitünk van, hogy a felekezetek egymásközti viszonyai az általunk indokolt alapon szerencsésen megoldatnak; de ép oly szilárd abbeli meggyőződésünk is, hogy az 1848. 20. t.cikk rendeletének elégtéve, egyházunk állása végképen biztosítva csak akkor lesz, ha a különböző vallásfelekezeteknek az államhoz! viszonyai is az egyenlőség és viszonyosság szellemében, külön és részletes törvény utján, és pedig mielőbb rendeztetnek. Esedezünk tehát a mélyen tisztelt képviselőház előtt, hogy a magas minisztériumot e részben is mielébbi intézkedésre felhívni méltóztassék — esedezünk ezért annál sürgősebben, minél szilárdabb azon meggyőződésünk, hogy a közoktatási miniszter ur által már is a ház asatalára fektetett népnevelési törvény csak akkor várhat szerencsés megoldást és sikeres életbeléptetést, ha az összes vallásfelekezetek egymásközti és államhozi viszonyai végképen rendezve lesznek. — Csak ha ily rendezés után a különböző vallásfelekezetek felszabadulnak azon védelmi állás szükségétől, melybe az elnyomás elől viszszavonulni kénytelenek valának; ha valahára elérik és élvezik a háborítatlan béke és a testvéri együttlét biztositott áldásait: csak akkor fejlődhetik meggyőződésünk szerint ez országban a népnevelés szent ügye oly közös feladattá, melynek megoldásához minden vallásfelekezet testvéri segédkezet nyujtand. Fogadja a mélyen tisztelt képviselőház hódoló tiszteletünk és fiúi bizalmunk őszinte kifejezését, melylyel indokolt, igazságos óhajtásainkat bölcs méltánylásába és százados egyházunkat hathatós oltalmába ajánlva, maradunk stb. Geduly Lajos superíntendensnek az ágost. hitv. ev. egyház egyetemes gyűlésében oetober 7-én a felekezetközi törvényjavaslat tárgyában mondott beszéde. Nekem ez ügyre nézve komoly aggodalmaim vannak. Veszélyeztetve látom azt, és pedig veszélyeztetve nem annyira azon oldalról, a melyről azt eddig veszély fenyegette, hanem inkább egy másik oldalról. 1848-ban, százados jogtalanságok és küzdelmek után, végre kimondatott az addigi uralkodó egyház és egyebek közt a mi evang. egyházunk között is a tökéletes jogegyenlőség és viszonosság. Ámde az ezen nagy elveket kimondott törvény husz évig és mai napig is, mint mondani szokás, irott malaszt maradt. Felekezetközi viszonyaink ma is oly állapotban vannak, — hivatkozom e részben főleg t. lelkésztársaimra, kik annak súlyát naponkint érezik, — hogy e viszonyok reánk nézve immár elviselhetetlenekké lőnek, annál elviselhetetlenebbekké, mert tudjuk, hogy azoknak törvény, jog és igazság szerint másféléknek kellene lenniök. Hogy csak nemieket említsek fel például: a vegyes házasságok kötésénél, mely téren a különböző hitfelekezetek tudvalévőképen legsűrűbben érintkeznek egymással, a kihirdetési, bizonyítványok és elbocsátó levelek széltiben megtagadtatnak a róm. kath. papság által, különösen ott, hol a kath. vőlegény prot. nejével prot. lelkész által kívánja magát egybeadatni, a mihez pedig ennek már az 1843

/4

; 3. t. c. szerint joga van. — Az ily házasságokból született gyermekek közül még mindig csak a fiuk követhetik a prot. apa vallását, a leányok kivétel nélkül, valamint a kath. apa figyermekei, tehát a vegyes házasságokból született gyermekek háromnegyede, a kath. egyházéi. Már ez által is sok ezer lélek vész el az evang. egyháznak, melyekhez ezen egyházak az 1848 : 20. t. c. szerint joga volna, s melyek viszont ugyanazon törvény alapján az evang. egyház közösségét s nevelését joggal igényelhetnék. De még ez sem elég. Ama fiugyermekbeli kis jutalék is, a hol csak lehet, s a hol az e részben minden egyes vegyes házassági esetnél megkészitetni szokott törekvések erélyesen vissza nem utasíttatnak, a re versalisok utján eltulajdonittatik egyházunktól. — Vegyes házassági válópereink róm. kath. törvényszékek által r. kath. elvek szerint Ítéltetnek el ; sőt még tisztán prot. válópereink is oly t.székek elé kerülnek, melyeknek tagjai közt, — mire példákat tudnék mondani, — egyetlen egy protestáns ember sem találtatik. — A communalis pénztárakból sok helyt a r. kath. egyházi és iskolai költségek egészen fedeztetnek; nekünk aránylag csak igen csekély vagy épen semmi segély sem jut. — Nagypénteken, Urunk halála napján, senki nem kérdezi, hogy a mi isteni tiszteletünk valakinek köznapi munkája által zavartatik-e vagy nem, sőt az követeltetik, hogy e nagy ünnepünkön isteni tisztele-