Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-26 / 4. szám

Konkoly Thege József — és Gőböl László urak. gr. Teleki Sándor ö méltóságát, és özvegy Radvánszky Albertné ő nagyságát, s lelkes fiait, kik már egy izben harangra szépen adakoztak, azért nem kértük fel adakozásra, mivel a szükséges pénzmennyiség ugy is kikerült; bár nem csak hisszük, sőt erősen megvagyunk győződve, hogy ha ezt tenni bátorkodtunk volna, ők is kegyeskedtek volna a kibocsátott ivre aláirni. Azt hisszük, hogy nem tévedünk, sőt elfogadja minden polgára e hazának, bármely, jelenben szereplő politikai párthoz tartozzék is, miszerint napjainkban legégetőbb szükség, egyik legelsőbb teendők közé tartozik, a szelid jó erkölcsök lehetőleges helyreállításának — a népnevelésnek, és az iskolai gyermektanitás-ügynek lökést adni, és kedvező sikerhez vezetni. E kettő alaptényezője a honi felvirágzásnak, melyben ha komolyan gondolkozunk — majd minden más tényezők bentfoglaltatnak. Hogy a tiszta erkölcs fentmaradjon, sőt tenyésszék, mely Berzsenyiként az „országok támasza, mely ha megvész, Róma ledől ' s hogy a közértelem fejlődjék, azt óhajtani, erre közremunkálni mulhatlan hazafiúi kötetelessége mindennek egy-vagy más módon — de hivatalos kötelessége különösen a lelkésznek és tanítónak. Azonban mennyi erkölcsi erőt, hatást veszt a lelkész hallgatóira, — midőn sok helyen — ugy szólván — csekély jövedelmét, ugy kell befillérezni hallgatóitól, mint pásztornak. Lehet-e ott kellő hatás,kellő tekintély? Melyre pedig közerkölcsiség tekintetében oly nagy szükség van. Vagy mennyi időt elrabol a tanítótól ottan — az életgond a tanítás gond rovására. S meg van-e, meglehet-e mindkettőnél, oly viszonyok között a szükséges kedv s lelkesedés '? Nem akarjuk ezzel azt mondani, mintha a fentérintett hazai két főcél biztosan sikerhez jut, ha hivatalnokai a lelkészek és tanítók jól dijaztatnak, de csakugyan elévülhetlen igazság az, hogy az életgondtól kevésbé gyötört egyén, jobban élhet hivatásának, s jobban betöltheti azon, minden oldalú igényeket, melyeket állása igényel. Ezen igazság, ezen eszmék lelkesítették kétségkívül müveit közbirtokosságunkat, hogy a lelkészi jövedelmet növelni foganatba vette. Mai pénzszük világban 8 egyénnek 360 forintot kiadni, nem kis mérvű áldozatkészség. Fogadják itt a nyilvánosság előtt a lelkes ügyszeretetért a legőszintébb köszönetet az egyház, lelkész és tanitó részéről. Vajha e nemes tény, mentül több követőkre találna e hazában, vajha ne feledné senki ama legnagyobb tanitó ez erkölcsmondatát: „hogy a jótettek gyertyáját nem azért gyújtják meg, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy asztalra tétetvén, minden számára követendő például világoljon." Akkor aztán bizton remélhetnők, hogy hazánkra egy szebb jövő hajnala derül, s akkor beteljesedik rajtunk boldogult Széchenyink az ismeretes mondata: ,,Magyarország nem volt hanem lesz!" Szán/hó Ödön. m. k. ev. ref. lelkész. I^ászfó Lajos, ín. k. tanitó. Verebes András, m. k. egyh. aigondnok. TÁR G A Illustrovany Evang. Véstník — e cim alatt jelen meg egy cseh egyházi lap, melyről nem lesz érdektelen szólanunk. Kiadja Prágában egy könyvkötő, s szerkeszti egy tökéletesen ismeretlen celebritás. Mi ezen „egyházi" lapnak theologiai iránya ? — senki sem mondhatja meg. Tegnap fekete, ma fehér, — amint épen az ó embernek hizelegni kell: majd hitetlen, majd orthodox. A jelen folyam 57. lapján olvasható egy „gyilkos" nevü cikk, tökéletesen grammatista-theologiában irva. A gyilkos alatt majd a törvényt, majd az orthodoxiát, a „betiit" érti. Lehetetlen nagyobb theologiai, hogy ne mondjam kátéi ignorantiát elképzelni, mint a minő cikkben nyilatkozik. Az egész éles gúny akar lenni Luther úrvacsorai tana ellen s végződik e kifejezéssel: — „ők szamarak!" — A 101. lapon kezdődik egy „minden szó" cimü cikk. Ez meg a legvastagabb orthodoxia akar lenni. Hivatkozva 2 Móz. 20, 5 —6-ban foglalt szavakra a lutheránusokat feszületeik s oltárképeik miatt eretnekezi! S alig — hogy — a törvény s evangyéliom közt létező viszonyról sejtelme sem lévén — kidühöngötte magát a lutheránusok ellen, közli a magyarországi pánszlávok leveleit a Hodzsaügyben s eretnekezi a kálvinistákat! A megtámadás célpontja természetesen Geduly püspök, „kiben bizni nem lehet, mert az uniót akarja." O, atyámfiai ! az uniót nem akarja, miatta lehettek tótok és ő a symbolicus könyvek s a lutheri tan tisztasága felett őrködni esküvel van lekötelezve, — csak a pánszlávokat oly kevéssé türi dioecesisében, mint az egyházat politikai áramlásnak feláldozni soha sem fogja. Ebből látjuk, hogy azon panszlavismusnak, melynek anyaközsége Moszkva, filiája Prága, diasporája Trencsén, Turóc, Liptómegye stb., célja épen nem egyházi, hanem politikai. Szegény egyházunk! mennyi sok piszkos kéz avatkozik ügyeidbe ! — Hogy az egyháznak politizálnia nem szabad, — ezt jól meg kellene tanulniok mind pánszlávjamknak, mint a fentcimzett cseh „egyházi lapnak," mely két egyháznak akar szolgálni s mind a kettőt gyalázza, — midőn minden erőnkkel az ultramontanismus ellen kell küzdenünk, mely mint egy tömött phalanx áll velünk szemközt, s szövetségesekkel mindenütt bir, ugy egy Girardin Emil-