Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-27 / 39. szám

sérelem ejtetnék. Épen azért szükséges a dolgokat ugy praecisirozni, hogy a törvény határozott, és olyan legyen, mely az autonomia határit át ne hágja, de akkor legyen arról is gondoskodva, hogy a hozott törvény kérlelhetetlenül végrehajtassák, és legyen határozott azért, hogy ne fordulhasson elő többé olyan eset, hogy valamely felsőbb rendelet egyik egyházi hatóságunknál az autonomia sérelmének tekintetik, mig a másik, azt, mint törvényes intézkedést örömmel üdvözli. Örömmel jelezhetjük, hogy a törvényjavaslat az érintett kívánalmak tekintetéből a községi iskolákra nézve tökéletesen kielégítő, mert meg van hagyva az iskolát fentartó községnek csorbítatlanul a jog, tanítóját szabadon választani, maga viszi a közvetlen felügyeletet a tanításra és az iskolai törvények pontos végrehajtására, maga rendelkezik az iskola vagyonáról s annak iskolai célokra hova való fordításáról; továbbá maga képez első fokú bíróságot az előforduló iskolai peres esetekben, s igy a községnek autonomiája, törvény által körülírva tökéletesen meg lesz óva. Eléggé határozottan irja körül a törvény a megyei iskolatanácsnak, mint felülvizsgáló bíróságnak hatáskörét is. S itt különösen kiemelendőnek tartjuk, hogy azon közeg, amely által a kormány a népiskolákra felügyeltet, egyszersmind a megyei iskolatanácsnak elnöke, s mint ilyen önhatalmúlag nem intézkedhetik, hanem minden működésének az autonom megyei iskolatanácscsal egyetértésben kell történnie. Ami a felekezeti iskolákat illeti: hogy azoknak autonomiai hatásköre nem lehet szűkebb, mint a községi iskoláké, magától értrtik; az is világos, hogy miután a felekezeti iskoláknak egyházmegyéjükben és egyházkerületükben felülvizsgáló bíróságuk megvan, a vármegyei iskolatanácsnak, melynek a felekezetekhez különben is semmi köze, a felekezeti iskolák ügyeibe semmi szólója és avatkozási joga nem lehet; sőt a törvény pontos végrehajtására a kormány részéről viendő felügyeletet a megyei tanács elnöke nem mint ilyen, hanem mint a kormány közege teljesiti. Csakhogy mind ezt jó lesz a törvényben világosan kitenni, annyival inkább miután a 9-ik§. szerint „ha hitfelekezeti iskolában a 4, 5, 6 és 7. §§-okban foglalt rendeletek a kormány közegek által való megintés után sem teljesíttetnének, ott a kormány a megyei iskolatanács ajánlatára a felekezeti népiskolát be is zárathatja." Itt már a megyei iskolatanács a felekezeti iskola dolgában is szerepeltetik és mi épenséggel nem bírjuk megérteni, hogy mi alapon fogja a megyei iskolatanács a minisztériumhoz való fölterjesztését megtenni. Vagy megelégszik a megyei tanács elnökének jelentésével vagy nem. Ha nem elégszik meg, hogy fog magának a dolog mibenlétéről biztos tudomást szerezni, miután neki a felekezeti iskolák dolgaiba semmi beavatkozási joga nincs? ha pedig elnökének puszta jelentésével beéri, akkor csak az volna az eredmény, ha a miniszter saját közegének fölterjesztésére szorítkoznék ; a felekezetnek pedig épen nem mindegy akárki teszi a fölterjesztést, miután a törvényjavaslat formulázása szerint a felekezet, ha netalán sérelmének országgyűlés utján akar majd orvoslást szerezni, attól merőben meg lesz fosztva, mert a miniszter, ha interpelláltatik, a megyei iskolatanács fölterjesztésével takaródzhatik. Mielőtt észrevételeimet befejezném, még egyet nem hagyhatok megjegyzés nélkül. A törvényjavaslat 19-ik §-a igy hangzik: „a községi népiskolák terheit első rendben a község viseli, mely e célra minden kebelebeli vagy hozzá tartozó polgárra külön adót vethet ki." Föltéve mármost, hogy egy községben egy felekezetnek van egy, a maga költségén fentartott felekezeti iskolája, de a község többi tagjai részére községi iskola kell, akkor e § szerint a község az iskolai adót azon felekezet tagjaira is ki fogja vetni, mely a maga saját iskolája fentartására tán már nagyon is felesen meg van adóztatva. Ámde ily eljárás sem nem jogos, sem nem méltányos, s ennélfogva nem kivihető; mert ha a felekezet egyszer a maga gyermekeinek neveltetéséről kellően gondoskodott, akkor lakostársai gyermekeinek nevelésügye csak annyira érdekli, mennyire hona leendő polgárainak neveltetése kell, hogy minden honpolgárt érdekeljen, s ehezképest az arra megkívántató költségviselésben sem köteles többen részesülni, mint minden honpolgár. Ennélfogva az ily esetben követendő igazságos eljárás szerintünk az lenne, hogy kivetvén az 5% adót a község azon tagjaira, kiknek saját felekezeti iskolájuk nincsen, a hiányzó összeget első