Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-20 / 38. szám

end. Ez elővigyázatra Európa szerte mindenütt igen nagy gond van fordítva, nálunk pedig annál inkább szükség van arra, miután, ha a böleseség első princípiumának: ismerd meg tenmagadat, eleget akarunk tenni, be kell vallanunk, hogy közéletünk nyomorának a mindnyájunkban egészen vérré vált urhatnámság egyik legfőbb oka; közöttünk minden ember tovább szeret nyújtózni, mint amennyire takarója ér, s épen azért didergünk. A törvényjavaslat csak egyféle képezdéket tervez; a nyomorult viskókból álló szegény falvakban és a nagyobb városokban majdan működendő elemi tanítók s a felsőbb népiskolai tanitók is ugyanazon egy intézetben neveltetnének. Azt kérdjük már most mi, ha valaki 3 esztendőn át kényelmesen bútorzott szobában másodmagával lakva, úrias ellátásban részesülve, a könnyű, gondtalan élethez hozzá szokott, lesz-e majd kedve oly pályához, melyen családostul szegényes házikóba szorulva, minden míveltebb társaságtól egészen elvágva, kénytelen míveletlen pórfiuk között életét eltölteni ? Pedig az életpálya iránti kiváló szeretet nélkül még csak leliet az ember olyan-amilyen bíró, olyan-amilyen orvos vagy ügyvéd, de tanitó kedv nélkül átok magára és átok azokra, akiket vezetnie kell! De nem időzünk tovább a törvényjavaslat birálgatásánál, hanem inkább elmondjuk, mi a mi véleményünk a képezdék felállítására nézve. Egészen egyetértünk mi a törvényjavaslattal abban, hogy kiválóbb tehetségű és szorgalmú képezdei tanulók tanpályájuk bevégzésére anyagilag is segélyeztessenek. De véleményünk szerint e segélyzésnek csak oly fokban szabad történni, hogy a tanulói pályáját elvégző ifjú anyagi életmódjában ne történjék hátraesés, hanem inkább az előbbinél mindenesetre jobb sorsra emelkedjék; mert az emberi természetben fekszik az, hogy a szellemi, de még inkább az anyagi jók élvezetében előre haladni törekszik, s e téren minden csorbulás az életpálya iránti elkedvetlenedést von maga után. Az egészre nézve tehát nézetünk röviden ez. Állíttassanak fel kétféle tanitóképezdék, képezdék falusi elemi tanitók számára kisebb mezővárosokmagasabb rendű képezdék városi és felsőbb néptanítók részére nagyobb városokban. Ez utóbbiakra nézve megmaradhatna mind a képezdék szervezete, mind pedig a beléjök lépő tanulók képzettségi fokozata ugy, amint azt a törvényjavaslat megszabja; ezekről tehát többet nem szólunk. De annál több mondani valónk van az előbbiekre, t. i. a falusi elemi néptanítók számára állítandó képezdékre nézve. Ami legelőször az ily képezdékbe belépőket illeti, tétessék kötelességökké a felállítandó felügyelőségeknek, hogy az ismétlő iskolába járó ifjúságot szemmel tartván, iparkodjanak azok közöl a tehetséget, szorgalmat és a tovább-tanulásra kedvet mutató ifjakat arra bírni, hogy jobb nevü tanítókhoz, mint segédtanítók, két évi gyakorlatra menjenek el, ahol egyfelől, miután docendo discimus, az életpályájokra szükséges tantárgyakban ismereteiket a folytonos tanítás által bővítenék, fogalmaikat tisztáznák és szélesbitenék, másfelől eleve megválnék, van-e igazi kedvök és hivatásuk a tanitó pályára. Ezen intézkedés által különösen azon tanitók munkálkodását lehetne könnyebbé és sikeresebbé tenni, akiknek tanítványai a 60-at meghaladták ugyan, de még nem szaporodtak fel azon számig, mely egy parallel osztály felállítását szükségessé tenné. Másfelől senkise aggódjék azon, hogy igy az iskolás-gyerekek rovására történnék experimentálás; mert a köztapasztalat azt mutatja, hogy a tanítás a tantárgy kellő ismerete mellett sokkal sikeresebben eszközölhető azok által, akik a tanítványokkal korra és társadalmi helyzetre nézve ugyanazon vagy csaknem egy fokon állanak,mintsem korosabbak és a tanítványok eszmekörét sokszorosan túlhaladó miveltségüek által, akiknek legjobb ügyekezet mellett is nem egykönnyen sikerül magokat az egészen fejletlen gyermekekkel megértetni. Legyen szabad e tekintetben azon csodaeredményekre hivatkozni, amelyeket Angolhonban mai nap is az e tapasztalaton alapuló ismeretes Bell-Lancaster-féle methodus felmutat. Ami pedig az ily ifjak számára szervezendő, háromévi cursussal ellátott tanitóképezdék berendezését illeti, ennek, nézetünk szerint, a lehető legegyszerűbbnek kell lennie. Ha arra számítani lehetne, hogy azon kisebb mezővárosokban, melyekben ily képezdék felállitandók, találtatni fog vagy 80 mi veit polgári ház,