Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-13 / 37. szám

hamupipőke is valahára láttathassa magát, és hogy ami annyi éveken át első renclü dolognak mondatott, de csakis mondatott, már egyszer valahára tettleg is olyanul legyen a közönségnek bemutatva. S ime maholnap másfél éve, hogy a kiegyezkedés létre jővén, benső rendezkedésíink folyamatnak indult, történt is azóta sok mindenféle: országos budgetet csináltak, megemlékeztek a hamupipőkéről 200,000 forinttal, mely igen szép összeg volna, ha pl. Biharmegye resolvál annyit a kebelében létező népiskolák emelésére, de a nagy Magyarország részéről alamizsnának is potomság ; azután jöttek sorban adóügy, katonaügy, szóval olyan ügyek, melyek a terhek törvényes örökítését célozták, a népnevelés ügye pe- • dig! — — — — elég, hogy a ház asztalára van letéve; de mikor jő tárgyalás alá, Isten tudja! Pedig még csak egy hónapi késés kell, és a szent ügy ismét egy egész esztendőre lesz hátra lökve. E késedelmezésnek, uraim, nem szabad megtörténnie ! A nemzet képviselői nem akarhatják, hogy a törvény, melyet több mint 70 év óta áhitva vár minden honfikebel, huzás-halasztás által elkényszeredve és hatását veszítve félhalva jőjön napvilágra; mert — ne ámítsuk magunkat — váltig állithatjuk mi ez ügyet legszentebbnek és mindenek előtt valónak, ha az országgyűlés utolsó helyre teszi az a fölötti tanácskozást, amiveletlen közönség, mely a dolgok horderejét csakis ily külsőségek után itéli meg, s a közművelődés szükségét még oly kevéssé érzi, bizony nem nagyon fogja magát érte törni, s nem igen leszen hajlandó, mint első rendű ügyért nagy áldozatokat tenni. Mindezeknél fogva szabadjon remélnünk, hogy amint legközelebb összeül az országgyűlés, mindenekelőtt a népnevelési törvényjavaslatot veendik tárgyalás alá, annyival inkább, miután ez ügy, amennyiben az országgyűlésre tartozik, többnyire oly elvek körül forog, melyekre nézve azok, kik e dologhoz, mint ahhoz értők, hozzá szólani fognak, kétségkívül rég tisztában vannak ; az egész pedig oly kényes természetű, hogy azt pártérdekek szempontjából kizsákmányolni, mindenki ovakodni fog, s igy hosszú vitatkozástól sem tarthatni. Az e tárgyban folytatandó vita — mondám — csak elvek körül fog forogni, most többet mondok: szerintem abban fekszik a különben jeles munkálat legnagyobb gyöngéje, hogy az elveken, és ezek alkalmazásán tul oly részletekre is terjeszkedik, melyeknek helyes elintézése csakis a körülményeket számba vevő kivitel alkalmával lehető. Igy, hogy csak egyet említsek, az elemi tanitók fizetésének minimumául a törvényjavaslat 300 frtot állapit meg: pedig ha majd alkalmazásra kerül a dolog, meglehet, az fog kitűnni, hogy ez összeg kevés is sok is Tudva levő dolog, ugyanis, hogy a királyhágón innen az élet általában csaknem kétszer oly drága mint Erdélyben akárhol, s ezenfelül a társadalmi igények is sokkal csekélyebbek ott, mint nálunk. Mármost a felállított minimum vagy felettébb kicsiny a mi élelmi viszonyainkat tekintve, aminthogy nadrágos embernek nálunk, legalább Pest vidékén 300 forintból megélni felette nehéz, vagy injuriosus az erdélyi községekre nézve, miután Erdélyben akárhány oly község találtatik, melyeknek összes lélekszáma a százat sem üti meg, és tanitót 300 forinttal díjazni épenséggel nem képes; mégis van olyan-amilyen, sőt sok helyt meglehetős jó iskola, holott, ha a törvényt alkalmazzuk, az ilyen községekben az iskolát csakugyan be kell zárni, vagy az államnak kell gondoskodni magasb fizetésről; ez pedig hogy fog a 200,000 forintnyi alamizsnából kikerülni, nem tudom. Más részről az is bizonyos, hogy ha a törvény 300 forintot fog minimumul kiszabni, akárhány olyan község lesz, mely habár módjában állana a közoktatásügyért többet tenni, támaszkodva a törvény szabványára, majd találni fog kibúvót, hogy 300 forintnál többet ne kelljen adnia a tanítónak; sőt lesznek oly községek is, amelyek noha a tanítónak most is többet fizetnek a kijelölt összegnél, hivatkozva a községi adók rendkívüli megszaporodására, a tanitó fizetését a fenebbi minimumra fogják reducálni és lesz koplalás és csikorgás még nagyobb mint ma. Nem sokkal célszerűbb volna-e bevárni az ily részletes törvény-határozmányokra nézve a kinevezendő iskolafelügyelők e tárgyban folytatandó pontos statistikai fölvételek után teendő részletes jelentéseit, melyek nyomán azután a különböző vidékek szerint mondatnék ki, hogy