Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-26 / 4. szám

Az is igaz, hogy a reformatio, a sötét századokból a kolostorok mohos falai közé vonult tudományt — honnét az önzö elvek egymással való éles küzdelmei miatt nem mert a nyilvánosság elibe kilépni — gyors haladásával világosságra hozta; eloltott, majd ismét meggyújtott fáklyáját mindenfelé magasan lobogtatta, — fájdalom ! az egymással ellenkező érdekek miatt, a polgári társaság legsiralmasabb, s a nemzetek nyugalmának leggyászosabb felzavarásával, — igaz, hogy a theologiát, az abba becsúszott hamis vélekedésektől megtisztitotta, s uj alakba öntötte, s különösen a természeti tndományt illetőleg, azon homályos tételek, és szürkületes völgyekbe is utat tört magának, hova Aristotelestől fogva senki oly gazdag eredménynyel nem járulhatott; mert ennek szelleme teremtette a számos Locke, Leibnitz, Newton-okat, ki az egeknek határait kimérte, s a tudományokat uj rendszerben átalakította, — ez állította elő, a számtalan Grrotiusokat, ki az emberiség törvényeit, Montesquieuket, ki a törvények velejét bölcsen adta elő, — a bámulatos Linnéket, ki megbarátkozva a virágok pompás szine, s kedves illatával, bement a természet titkos bányájába, s onnét a legelrejtettebb dolgokat világosságra hozta, a magasan járó Kant, Kaestner, Euler és másokat-, kik a philosophiában, és más nemesebb tudományokban sok ezereknek világító fáklya gyanánt szolgáltak, — és mig ennélfogva a reformatio a közönséges emberiség érdeke miatt vivott harcaiban, s a közönséges mivelődés és felvilágosodás terjesztésében kapott fájó sebeit századokon keresztül nyomatva, és üldöztetve kötözgeté: addig a római egyház hatalmas külbefolyás s anyagi erők által támogattatva, amannak füstölő romjai közt, magának pedig védszövetségre szorított helyzetében is — teljes élettel, s ifjú erővel bontakozott ki, sokszor nagy veszélylyel fenyegetett, és erővel megingatott állásából. A régi hatalmas velencei köztársaságot, 5-ik Pál pápa, azért mivel az erőszakos jesuitákat és kapucinusokat megbüntette volt, az istentisztelelet gyakorlásától eltiltotta; mire a nagytanács azzal felelt, hogy az erkölcstelen paj)okat száműzte és a köztársaság törvényei s jogaihoz ragaszkodva, a pápa hatalmának határát, kiadott könyvükben hathatósan kimutatva körvonaiozta s az engedelmességet pedig kereken felmondta. Az ezen pörből támadt villongást másoknak is, nevezetesen pedig a lusitánusoknak szemeiket felnyitván, 1641-ben, és 1646-ig folytonosan civódva, a pápát végelszakadással fenyegették, de mivel a velencei köztársaság, és a lusitanusok fellépése csak mint időszerinti ellenszegülés tüntfel az egyházi élet körében, mind kettő megbukott, a római kúria pedig ma is fönt áll. Volt idő, hogy más nemzeteket, s országokat, elhallgassunk, volt idő, hogy hazánkban, a püspökök minden ellenszegülése dacára is 1560 körül, mint ezt maga Szentiványi Márton igen tudós katholikus iró, és jezsuita Arator vagy Szántó István egyik leghíresebb jezsuita után irja, miszerint egész Magyarországban a róm. kath. valláson, csupán három mágnások voltak, a nemesek közt pedig alig volt csak egy is. A kezeim közt lévő Szentiványinak szavai ugyanis igy hangzanak: Atque hac occasione invaluere in Hungaria et Transilvania variae haereses, quibus esto Episcopi sese opponere conabantur, praevaluit tamen violenta resistentia Nobilium et Magnatum, ex praeda bonorum Ecclesiasticorum participantium. Eo enim iam ventum fuerat ut ante introductionem publicarum Scholarum Societatis Jesu in Hungaria, in toto regno nonnisi tres Magnates numerarentur Gatholici, ex nobilibus vero vix ulli, ut testis est P. Steph. Arator, unus ex primis patribus Nationis Hungaricae in suis M. S. — Ugyan ezt bizonyítja hasonlóképen tudós jezsuita Kazy is, ki már azon mágnások és fő nemesek neveiket is sorban előszámlálja, kik 1617-ben a reformatiot, s ennek ünnepélyét jubilaeumi vigságok közt ülték meg. Lásd Tóth Ferenc Magyar- és Erdélyország Protestáns Ekklézsiák Históriája lap. 59. A mi tehát a protestáns egyházak népességét illeti, még pedig legközelebb Magyarországban, a reformaíio századában: arról ismét Kazy Ferenc tudós jezsuita, és magyar iró ezt mondja: In tota quam late patet Hungaria, civitates omnes, praeter unam Tyrnaviam, Calvini et Lutheri dogmatibus contaminatae, novis ritibus Deum colunt; pagi et oppida eodem contagio afflata, eadem vertigine rapiuntur. Cum militum delectu.s faciunt, Calvino fere, aut Luthero devotos seribere coguntur." Bizonyos lévén ennél fogva, miszerint egész Magyarországban a népnek túlnyomó része a protestáns vallás értelmében alakulva egyházi községekké, annak szertartása szerint szolgáltatá ki az isteni tiszteletet: önként azon kérdés megvitatása merül fel, hoi és miben rejlik annak oka, hogy jelenkorunkban a prot. egyház mégis kisebbségben van a róm. kath. egyház ellenében ?! Vannak, kik erősen állítják, miszerint azon földrészeken, hol a keresztyén vallás ismeretes, a protestáns egyház hívei, csak ugy megütik a 200 millió lelkek számát, mint a róm. kath. egyház hívei, — ám legyen, ezt én nem kutatom ; de ha ezen állitásnak van alapja, ismét azon kérdés adja elő magát, hogy miután a protestáns vallás szelleme öntötte uj rendszerbe a tudományokat, — és miután még ma is az ébreszti nemes versenyre, az egymással szemközt álló elemeket, — és miután ez szolgáltat alkalmat, ugy egyik, mint másik részről, azon egyházban maradni, melynek igazsága felől lélekben és testben meg van győződve, tehát mind ezeknél fogva ismét azon kérdés adja elő magát: mi lehet annak oka, hogy a protestáns egyház, hívei számát illetőleg, többségre nem tud vergődni'? ! Hogy ezen kérdésre megfelelhesssünk, azt Sell mondanunk, miszerint, az ok először is abban rejlik, hogy a protestánsok egymás közt meghasonlott a k. Itt igazán el lehet mondani: kicsi tűz, nagy erdőt megéget; mert azon villongás, mely az Úrvacsorája dogmájára vonatkozólag, elsőben Karlstadius András és Luther Márton, azután pedig Zwingli és Luther közt fellobbant, kihatott nemcsak Németországra,