Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-08-23 / 34. szám
szolgai engedelmesség, vak hit helyett mind inkább előtérbe lépnek a modern eszmék: osztóigazság, közvélemény. Igen sokat lehetne még irnom egyházunkról mjnden tekintetben különösen népünk szokásairól s erkölcseiről. de a t. olvasó türelmével nem akarok visszaélni, csak azon legközelebb lefolyt esemény rövid leírására szorítkozom még, melyre mi örökre kedvesen emlékezünk vissza. (Vége köv.) A jenai és lieideEbergi egyetemek theologiaí szempontból, vagy — a jelenkori szabadelvű theoSogia Németországon. (Dr. C a r 1 Schwarz: Zur Geschichte der neuesten Theologie. Dritte sehr vermehrte und umgearbeitete Ausgabe. Leipzig 1864.) Nem lesz talán érdektelen néhány szó e tárgyról, akkor, midőn külföldre jövő fiatalságunk legnagyobb része igen kévéssé tudja tájékozni magát, főleg a theologia mezőjén — az egyetemeknek, s mivel azok többnyire bizonyos irány képviselői, az iránynak megválasztásában. Es igy az előbbieket illetőleg (nem tekintve a segélyezések általi lekötöttséget) igen gyakran csak a hiresebb tanároknak hozzánk is elhatott neve, s koránt sem művei után akarnak sokan eligazodni a hely megválasztásában, mig az irányra nézve, a különböző rendszereknek iskoláink nagyobb részében tüzetesen épen nem tanított, s néha felületesen is alig emiitett, s legfölebb egy-két tételről ösmert-misége sem lehet Ariadnefonal. Legkevésbé azon, mondhatni kivétel nélküli esetben, ha otthoni, az időhez mérten megszorított körű tanulmányaink nyomán hozunk ítéletet a különböző irányok s azoknak képviselői fölött, ha csak saját subjectiv véleményünk szerint mondjuk ki rájuk a javasló vagy kárhoztató ítéletet. Pedig ez igy van a legtöbb esetben a theologiával, xud, kgoCyjv a systhematika theologiával ; holott e téren az ujabbkori mozgalmak következtében eredett, — oly sok és különböző — irányok között, azoknak helyes ismerete nélkül, teljességgel nem tudunk biztosan haladni. Célom tehát e — bár vázlatos — ismertetéssel az, hogy a címben említett két egyetem theologiai facultásainak álláspontját, mint a németországi ez időszerinti szabadelvű theologiai irányt fölmutatva, annak helyes és hü rajzával külföldre szándékozó pályatársaimnak útat mutassak, tanulmányaiknak hol és mikénti folytatására, Hogy hü legyen a rajz, hogy ajtóstól ne rohanjunk a házba, kissé körül kell tekintenünk a németországi theologia mostani harcterén. Csak a közel-mult óta is sokat változott az, s a küzdő felek számosabban állnak szemközt, mint valaha. E század első tizedében a r ationalismus és supranaturalismus vítta itt élethalálharcát, — majd e két párt apró, különböző alakzatai elegyedének zavart, bonyolult csatába: népszerű bölcsészet, philantropia, romantika, naturalismus, idealismus stb. nevek alatt; de a küzdelem csupán dogmatikai kérdések fölött folyt. Most szintén a „supra et contra naturam" elviért villogtatják fegyvereiket az annyi különböző zászlók alatt harcoló felek, de .... a fenebbi elv mellett inkább mint valaha előtérbe lépett a küzdelem tárgya gyanánt az egyházalkotmány, s beleszólott a politika. Az újkori szabadelvű iránynak alaposabb megismerése végett a pártok közt széttekintve, az u j, lehető legvastagabb orthodoxia vonja magára először is figyelmünket. Ott dühöng, jajveszékel, magát ótestamentomi prófétának képzelő, mindenható fejével, Hengstenberggel; magasan lobogtatva elrongyollott zászlóját, az „Evangelische Kirchenzeitungi 'ot, mely köré az orthodox dilettánsok egész csoportja gyűl, minők Steinmeyer, G e r 1 a c h, Leo, Philippi, Kei 1, Hűbér stb., kiknek — vezérük által szájukba dictált — jelszavuk az „egyedül idvezitő dogmatika,1 4 — törekvésük : kiirtani minden eretnekséget, ostorozni, s ha lehet (?) elnyomni a szabad gondolkozást. Vezérük egy máso dik Arbues Péter, ki tán máglyára vitte volna az általa excommunicált Bretschneidereket, Schulzokat stb., mint most eltörülné a földszínéről Jenát és Heidelberget, a Hasekat, Rückerteket, Schenkeieket stb., mig tudományos (!!) vizsgálódásainak becsét eléggé mutatják kacérkodásai, midőn teljesen magáévá tévén a cbialismusi tant, Krisztus ezer éves országlását történetileg is megállapítja,*) — midőn az énekek énekében a szerelemittas Salamont a megváltó öspéldánya gyanánt, — háremét a Krisztus által alapított Isten-országaként tünteti föl, melyben a 60 királynő a főbb keresztyén nemzeteket, a 80 törvénytelen nő az alárendelt népeket, a számtalan szüzek a mennyei Salamon (sic!) országában még be nem lépett natiókat jelentik ! i Ime a mérges pók ! ime az igazhitüség! „Piscis a capite...." mondja a példaszó. Tehát pártjáról sem sok van még mondani való, csak az, hogy különben engedelmes alattvalói közül, mégis bátorkodik egy-egy, minden szélsőségeiben nem követni mesterét. Forduljunk el ez igazhitű párttól, s nem nagyon távol attól, csaknem hasonló fegyverzettel, a politikát és vallást összekeverő uj-lutheranismus tűnik szem elé, melynek jelszava: a confessionalismus, a tiszta tan, a dogma! célja: a dogmatikát symbolumi tekintélyre emelni, a vegyitetien lutheri tant híven fönntartani. Ez ujabb keletű confessionalis igazhitüség nemcsak a Schleiermacheri iskola és az unió hívei ellen intézi merész támadásait, de sőt egyes egyetemek ellen is, mint ezt a Göttingainak 1854-ben vele történt eseménye tanusitja. E secta híveinek jellemvonásai: lelki tunyaság, vitadüb, hierarchicus uralomvágy és szájhagyományos törvényesség.**) A nevesebb (!) egyének, — kiknek *) Nagy Károlytól 1800-ig. **) Csatározásaik közegei: „Zeitblatt" Petri szerkesztése mellett, — az erlangeni „Zeitschrift für Protestantismus1 ; ( ! ! ) und
