Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-08-16 / 33. szám
Ezért határozta el pártfogóságunk, hogy, a mélyentisztelt minisztérium engedélye folytán, járuljunk segélygyűjtés végett a két testvér haza nagyjaihoz, kik a nevelés ügyének mindig fáklyavivői valának, az egyházi és világi testületekhez s hazánk mindazon fiaihoz és leányaihoz, kik a nevelés szent ügyét szivükön hordva, az iskolánk által századokon át hiven betöltött hivatást teljesen megértve és méltányolva, készek s kegyesek lesznek áldozatos segélyeikkel járulni azon oltár tüze táplálásához, mely jó és balkörülmények között kitűnő eredménynyel terjesztő melegét, világát az egyetemes közönség szellemi jólétének előmozdítására nemzetiségi és valláskülönbség nélkül, s az eddiginél bizonynyal nagyobb mérvben nyujtandja azt a jövőben. Ugy gondolkozánk, hogy lesz a két hazában 2400 oly adakozó, kik a jelzett cél érdekéből legalább 10 — 10 frtot áldozni, s a mennyiben e szám ez úton megközelíthető nem lenne, a kiegészítést nagyobb adakozásaikkal létesíteni képesek is, készek is. Es ha e számításunk nem önámitás, pedig meg vagyunk győződve, hogy nem az: ugy azon gát, melyet elöhaladásunk elébe az iskolai helyiség szük volta már eddig is gördített, és a mely, ha a baj gyorsan megszüntetve nem leend, még nagyobbra fog növekedni, megszüntetve, iskolánk jövője pedig hoszszu időre biztositva leend, s elérendjük egyszersmind, azt a napot is a mikor, a közönség egyetemes óhajtása folytán, a gr. Buttler J. által alapított jogi tanfolyam is viszont megnyittathatik. Ily hitben, sőt erős meggyőződésben ajánljuk ezen ügyet iskolánk s általában a nevelésügy barátainak kegyes pártfogásába. Kelt: Máramaros Szigeten, az 18G8-ik évi julius 3. s több napjain tartott pártfogósági gyűlésünkből. Vúmily Gábor, felügyelő gondnok. Török LéUjoS, pártfogósági jegyző. Ai ev. orsz. árvaház ügyében. A magyarországi ágost. é3 helv. hitv. evangelikus orsz. árvaház igazgató választmánya belátván, hogy ha az emiitett jótékony intézet az iránta táplált igényeknek csak megközelítőleg meg akar is felelni, egy saját ház megszerzése halaszthatatlan szükség, elhatározta, hogy, miután az emiitett célnak megfelelő, eladó, ház Pesten is alig található, építtetni fog, s az építést már a jövő évben foganatba veendi. Az építési költségek 54,000 forintra számíttattak ki. Miután azonban az ev. orsz. árva egylet az emiitett célra ezen összegnek csak V3 ával rendelkezhetik, az igazgató választmány folyó évi april 3 án tartott üléséből az ország mindkét felekezetű protestáns egyházaihoz egy esdő köriratott bocsátott ki, melyben a prot. hitsorsosok hathatós szavakkal szólittatnak fel a szent ügy előmozdítására és segélyzésére, s melyben különösen a lelkész urak kéretnek fel, miszerint e sz. ügyet egyházaikban pünkösd ünnepén s más alkalommal a szószékről hatályosan ajánlani, azután házról-házra való gyűjtést rendezni s a begyült összeget és az aláirási íveket is ft. dr. Székács József és Török Pál superintendens urakhoz folyó évi october elsejéig beküldeni szíveskedjenek. Főt. Török Pál superintendens ur a kegyes adományozók megnyugtatása végett, hogy adományaikat megkapta, jónak 1 tta a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" ban közzé tenni az említett célra eddig hozzá beküldött adományokról szóló számadást, mely itt következik: A jászkiséri ref. egyház t. Szilágyi Antal lelkész ur által küldött 30 frtot; a foktői egyház t. Ács Zsigmond lelkész ur által 6 frt 20 krt; a mohi egyház t Szobon^i Endre lelkész ur által 7 frt; a pelsőci egyház t. Szentpétery Sámuel ur által 7 frt 50 krt; a senyeházai egyház t. Pethő Zs ur ál tal 4 frt 30 krt; az 0 n d i e g y h á z t. Pál Péter ur által 1 frt 80 krt; B 0 t y k a és K i s P é t e r d t. Főző László ur által 5 frt 55 krt; a f. mérai egyház t. Sütő K. ur által 4 frt; a dunántuli e.kerület 1 frt 7 krt; z a. - medgyesi egyház t. Ferenczy Károly ur által 3 frt 30 krt; a lórántházi egyház t. Vitéz János ur által 18 frtot. Szerk. KEKROL O G. Folyó évi junius 25-én kisértük örök nyugalomra a dunamelléki ref. egyházkerület esperesi karának legidősb tagját Mt. Miskolczy Szígyartó István urat, a sz. mártonkátai ref. egyház nyugalomba lépett lelkipásztorát a kecskeméti egyházmegye főesperesét. A szorgos munkaidő dacára is, valláskülönbség nélkül, nagy számú közönség kisérte az életben elfáradt tetemeket a temetőbe. A gyásztisztességtételt az udvaron mondott imával nyitotta meg Kálmán János jászberényi lelkész, majd a templomban halotti tanítást tartott Benedek László, pándi lelkész, végre a temetőben sirbeszédet mondott Fürdős Lajos, kecskeméti lelkész s alesperes. Nem akarom e lapok hasábjait som e szónokok, sem a boldogult magasztaíásával tölteni. Ok erre nem szorultak, az érdem, ugy azoknál, mint ennél maga magát dicséri meg. De kegyeletes kötelességnek tartom, felejthetetlen halottunk rövid életrajzát adni. Született 1798 január 15-én Gyulajban Szabolcsmegyében, hol atyja János, szintén lelkipásztor volt. Ez kevés idő múlva Kis-Varsányba változván, itt kezdette a boldogult, tanulását. 1806-ban, tehát 8 éves korában a debreceni főiskolába vitetett, hol grammatistának vétetett be, s 1812-ben, tehát már 14 éves korában a bölcsészettant hallgatók közé irta be nevét, 1820-ban pedig az esküdt deákok sorába vétetett fel. Ugyan ezen évi Novemberben rendkívül töltetvén be a turkevi rektória, e nagy-kunsági népes gyülekezetnek azon sérelmes panaszával, hogy szorgalmas tanitó már régóta nem volt iskolájukban, kérik tehát a nt. professor urakat, hogy egy szorgalmas és jó erkölcsű ifjút választva küldjenek hozzájok tanítványaik közül; hozzá tévén még azt is, hogy ha ez úttal jó tanítóival meg nem vigasztaltatnak, többé rectoriájukat Debrecenbe nem küldik s jótéteményüket az iskolától megvonják. Ennek következtében a tanári kar őt választotta ki ezen hivatalra, mit ő elfogadván, az által nyilvánította irányában méltánylatát a tanári kar, hogy a kimenő rektorok neveit magában foglaló jegyzőkönyvbe neve után e szavakat igtatták : „licet major fuisset dignus beneficio: delegátus tainen est a reverendo Professoratu, extraserialiter ad scholam praefatam corrigendam, ac industria sua restauranda. Fűit semper eminens in omnibus studiis, quae in collegio hocce tradi solent, adeo, ut etiam in numerum Juratorum cooptaretur." Tudtul adván ez által, hogy ajánlatát ugy tekintik, mint a főiskola érdekében hozott áldozatot. Miképen felelt meg a professoratus benne helyezett bizalmának s a túrkevi egyház várakozásának, mutatja ezen egyháztól nyert dicséretes bizonyítványa, s még inkább az, hogy jó emlékezete máig is fen van a túrkeviek s különösen volt tanítványai előtt. 1823-ban, a külföldi akadémiák látogatása tiltva lévén, &. német nyelv kedvé-