Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-16 / 33. szám

ki, mintha a protestáns egyház, törvény által biztositott jogainak gyakorlatát addig eszközlésbe nem vehetné; mig a katholikus püspökök egyházuk autonomiájához nem járulnak, mi ugyan boká tarthatna azon non p o ss u m u s nyomán, melylyel ezen egyház látható feje nemcsak a felvilágosodás és türelem terjedése ellen lép fel, de az alkotmányos országoknak alaptörvényeit is kárhoztatja. — Az ezek után tartott előleges értekezletben a nyíregyházai indítvány számos, nem csak világi, de egy" házi tagok által melegen partoltatott. Másnap a közgyűlés a templomban 8 órakor nyittatott meg felügyelőnk, Zsedényinek sok éljenekkel kisért beszéde által, ki hivatkozva azon közérzelemre, mely az 1848. 20. t, c által megállapított egyenlőség tettleges alkalmazását követeli s az e tekintetben már 1866. april haváhan a képviselőház által hozott határozatra, természetesnek találja, azon kellemetlen megleptetést, melyet a vallásügyi miniszter úrtól hallani kelletett, hogy a r. kathoüka egyház autonómiájától függővé tétetik az 1848. 20. t. c. végrehajtása, a melyet sem akármelyik miniszter személyes felfogásától, sem oly feltételtől, mely a törvényben nem létezik, felfüggeszteni nem lehet. Azonban a mint egyrészről a miniszter urnák ezen felfogása a protestáns egyházat az egyenlőség elveinek tettleges és törvényes alkalmazásában egyáltalában nem akadályozhatja, ugy másrészről a közgyűlés megnyugtatására jelentheti, hogy a vallásügyi miniszter ur már is törvényjavaslatokat készített az átmenet, a vegyes házasságok és az azokban született gyermekek vallása, a temetők és ünnepek, végtére a zsinatok tárgyában, melyeknek érdeme iránt lehetnek eltérő vélemények, de tagadhatatlan, hogy az egyenlőség elvén alapulnak. Igaz, hogy ezek által a protestáns egyháznak a r. kath. egyházhoz és az államhozi viszonyai nem rendeztetnek el, de biztosnak mondhatja azon reményt, hogy a képviselőház e tekintetben több izben és akkor is, mikor az izraeliták iránti törvény tárgy altatott, egyhangúlag hozott határozatnak érvényt szerezni képes leend,a szóló tehát sem tanácsosnak, sem törvényesnek nem tarthatna oly lépést, mely az országgyűlést ez ügyben mintegy szabályozni akarná. Midőn ezek után a hegyaljai esperesség által a nyíregyházai indítvány szóba hozatott, a tanácskozás élénk vitákat idézett ugyan elő, de már higgadtabban nyilatkoztak a szólók, és a superintendens előadása szerint végzésbe ment, hogy ezen inditvány első része, miszerint az országgyűléshez kérvény nyujtassék az 1848-iki 20. t. c. végrehajtása tárgyában, egyhangúlag elfogadtatván, második része akkép módosíttatott, miszerint t. i. ezen egyházkerület az idézett törvénycikk által megállapított egyenlőség és viszonosság elveihez szorosan ragaszkodván, azoknak alkalmazását a tőrvény előtt ismeretlen feltételtől nem tartja felfüggeszthetőnek, és igy lelkészeit ezen elveknek a felmerülő külön esetekben törvény szerinti tettleges alkalmazásában oltalma alá veendi, de a törvényhozás eljárásától nyugodtan várja kérelme teljesítését. Szakmáry esetére nézve felolvastatott a snperintendenpnek e tárgyban a miniszterhez tett felirata, mely egyhangúlag helyeseltetvén, azon remény fejeztetett ki, hogy a vallásügyi miniszter ur, kinek múltjában a haladás ügye iránti lelkesültségének több bizonyítványai találtatnak, előbbi határozatától a törvény értelmében elálland. — A közgyűlés többi tárgyai jobbadán csak ezen superintendentiára nézve levén közérdekűek, még csak annyit említünk, hogy főfelügyelőnk Zsedényi, a legérdemesebb néptanítók jutalmazására ismét 400 forintot adományozott. (II.) A hegyaljai evangy. esperesség közgyűlése N.-Váradon I8Ö8 jul. 3-ik napján. Hazánk éjszakkeleti részén 6 megyében elszórva létező 14 anyaegyházból alakult hegyaljai ev. esperesség f. é. jul. 2, 3-án tartotta évi közgyűlését N.-Váradon, az itteni ev. egyház templomában. Jól esett látnunk a hitsorsosok, megjelenésünk feletti örömét; — élveznünk az egyes családok, minket küldötteket elfogadó és ellátó, vendégszeretetét; — tapasztalnunk, hogy ezen, néhány év előtt még az enyészet minden jeleit magán hordó egyház, — mert — lelkes papjában újra egyesülve, felelevenedvén — egyetértésben, vállvetett közreműködéssel épiti szellemi és anyagi jövőjét. Jól esett köztünk láthatni egyházmegyénk — kerületünk — érdemdús ferfiát, az evangy. ősz bajnokát, most a „kegyelem" években is még rugékony lelkű, ifjú kedélyű nestort, érd. főesperes s dályai lelkész Nagy Mihály urat, ki ez alkalommal is, ritkítva párját, megmutatta, hogy az egyház közjaván munkálni, ügyeiben tevékeny részt venni, a magas kor tapasztalata, bölcseségével a tanácskozmányokat érdekesekké, a végzéseket értékesekké tenni — életeleme. Legyen ő még sokáig közöttünk ! A közgyűlést megelőzött, gyámintézeti isteni tiszteletet a helybeli lelkész, t. Rimler Károly ur végezte, oly képesség és hiterősségnek adván csalhatatlan jeleit, milyet minden ev. lelkésznek kívánnánk és adnánk örömmel. A közgyűlést esperességünk tett- és érdemdús felügyelője, tek. Sóhalmy János ur nyitotta meg, állandó egyetértés és folytonos áldozatkészségre híván — kérvén fel annál örömestebb, melegebben, minél világosabb s meghatóbb tényekben szól egyházunk története a mellett, hogy ez volt eddigi létezhetésünknek egyedüli alapja, ez lett a patentális szerencsétlenségnek nyaktörője; ez lesz — mint volt eddig is — lelkesítő a honszeretetre, biztositéka az egyházi autonomia, a hazai alkotmánynak, hatalmaa emeltyűje a haza s egyházunk jobb sorsának. Egyúttal pedig örömmel tesz jelentést a fő- és alesperesi hivatalok betöltésére célzó szavazatok eredménye felől, melyek összege, tehát a közbizalom újra nagyt. Bartholomaeides János nyíregyházi és nt.