Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-08-09 / 32. szám
az eddiginél sokkal több idő áldoztatik föl; — s ekkor a tanár is mentve leend, azon legtöbbször alaptalan gyanútól, mely nem ritkán érheti: hogy vagy titkos érdekből gyenge készületü tanítványát érdeme fölött emelni — vagy puszta szenvedélyből, — melléktekinteteknél fogva (mit föltenni csaknem lehetetlen) jelesebb tanítványát méltatlanul buktatni igyekszik. Fölfogta ezt a gymnasiumi tanári kar jelen gyűlésre beadott, s remekül kidolgozott általános tanügyi reform munkálatában, hol a vizsga rendszernek átalakítását különösen e szellemben hangsúlyozta. Tehát a reform ezen is fog segíteni. Nem kerülhette ki az aggódó figyelmet a vizsga folyama alatt a gymnasiumi alsóbb osztályok túlnépessége sem 120 —130 gyermeket egy szük tanteremben összezsúfolva egy tanárnak vezetni, és mégis sükert mutatni föl csaknem emberi erőt haladó munka; — s bizony csak az az önfeláldozó buzgóság, az a fiatal rugékony lelki, testi erö, mely ez osztályok tanárait jelen alkalommal is föltüntette, szokta ott magát megdicsőíteni a sikerben. — Ámde az erő túlfeszitése lankadást s majd még kimerülést idéz elő, a mikor maga a tanügy szenved, — miért aztán mindent, csak a tanárt nincs jogunk feleletre vonni. A magas minisztérium figyelmét is fölébresztő e körülmény s legutóbbi intézvényében is sürgetőleg ajánlja a gymnasiumi népesebb osztályok mellett a parallel osztályok fölállítását. Az általános tanügyi reformjavaslat, e régóta érzett szükséget is kellően felfogta, 8 orvoslatát az e.kerület egyik legsürgősb teendői közé sorozá. Gyülésünk valamint a közvizsgák is a hét végével bevégeztettek. — A hála s bizalom érzetével szivében távozott el a nagy közönség azon férfiak iránt, kiket egyházi s iskolai ügyeink vezetésében ez alkalommal is oly ernyedetlen kitartással fáradozni látott, s egyszersmind mindnyájan azon imaszerű óhajtással léptünk ki fő tanintézetünk küszöbén : hogy őrködjék, — mint őrködött három század viszályain át — továbbra is ennek élete fölött, a gondviselés, hogy áradhasson innen mindig növekedő mértékben a tudományos míveltség a házára s a magyar protestántismusra elláthatatlan időkig. ! 1! . ... t f. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Heidelbergből írják: Az utolsó protestáns gyűlés után nemsokára a berlini pásztori értekezlet néhány tagja köztudomásilag egy junius 10-én kelt nyilatkozatot tett közzé, mely a német protestáns egylet tagjait vádolja, hogy az evangelicus egyházzal tényleg szakított és a hitet elhagyta, melyre kereszteltetett. A protestáns egylet bizottsága méltán azt hitte, hogy azt szó nélkül hagynia nem szabad, és egy julius 3-ikán kelt és 10,000 példányban elterjesztett viszonzást tett közzé, mely mint az egylet nyilatkozványa, a pásztorok ítéletétől a nemzet ítéletére való fölebbezésnek tekinthető. „Nem azért szabaditotta fel Luther a keresztyén lelkiismeretet a pápa kényszere és átka alól, hogy újból pásztori értekezletek kényszere és átka alá ejtse." De meg „a régi vallásos szabadság hasoneredetü fiatalabb testvérének a tudományos szabadság, a gondolkodó szellem teljes igazságosságának jogát is megóvni a feladat. A nemzet legjobb fiainak százai, ezrei ezért is tették minden életerejüket kockára." Ami azért mai nap „a mívelt osztályokat az egyházból tényleg tova kergeti," az „ama korlátolt szellemű és hierarchicus irány ut ma, mely egy emberöltő óta a protestáns lelkészség közt, a katholikus egyházban uralkodó jesuiticus irány mintájára, a theologiai facultásokba és az egyházkormányzatba becsúszott, és tudományt és gyakorlatot sokfélekép megrontott." — különös érdekkel bir a bizottság védelme azon nyegleséggel szemben, melylyel a berlini pásztorok a sz. háromsági formulát a jelenkor mérvévé teszik, és a protestáns egylet tagjainak szemére lobbantják, hogy nem hiszik a szentlelket. ,,mint a sz. háromság harmadik személyét." „Hogy magok hiszik-e — mondja a bizottság — nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy a theologusoknak a szentlélek természete feletti régi villongásai a mai világnak egyáltalában érthetetlen. Tudjuk továbbá, hogy a képmutatás, a lelki gőg, a türelmetlenség és az orthodox eretnekités lelke nem a szentlélek. Tudjuk, hogy az igazság után való komoly törekvésben, a szabad vizsgálódás szellemében, a tudomány szellemében szentlélek van. Hogy ezen szentlélek a protestáns egyházban munkás é^ tisztelt legyen, azért dolgozunk, és bízunk a közönségben, hogy e lelket kebeléből kizárni, és annak vezettetéséből magát kirekesztetni soha engedni nem fogja. GYÁSZHIREK. Nt. szerkesztő ur! Szomorú kötelességet teljesítek, midőn tudatom nagytiszteletü úrral a majosházi ref. egyház hü lelkipásztorának néhai üiss Pál urnák f. é. julius hó 29-én 45 éves korában történt gyászos kimultát. A boldogult 11 éven át Gyöngyösön viselte a lelkipásztori hivatalt, honnan Majosházára hivatván, itt 3 évig igazán ujjá teremtője volt az akkor alakult gyülekezetnek. Gyászolják őt gyülekezetén kivül nője Petykó Etelka asszony, s öt neveletlen árvája. Sajnos, hogy az egyszerű, szegény lelkész temetésén, még csak annyi pályatárs sem volt jelen, hogy a kiszenvedett porsátort a templomig karjaikon vihették volna, pedig többen értesíttettek e szomorú haláleset felől. De a mily elszomorító volt e sajnos esemény, oly lélekemelő volt másrészről ama nemes buzgalom, melylyel a jelenlevő három lelkészből s néhány tanítóból álló kicsiny társaság az özvegy terheit könnyíteni igyekezett. Ugyanis ott a hely szinén egy diszes síremlék fölállítását határozta el, s az aláírásnak azon sikere lőn, hogy az öt árvával maradt özvegy által már megrendelt sirkő költsége teljesen fedeztetett, miért is fogadják a nemes adakozók a bánatos szivü özvegy háláját. Halotti tanítást a templomban Apóst. Csel XVIII. 9, 10. verseit vévén föl szövegül, Könyves Tóth Kálmán lacházi lelkész, sirbeszédet Sóltra Alajos ráckevi lelkész tartott. Áldás a kiszenvedett poraira! g,Ji a.