Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-02 / 31. szám

Tizenegyedik évfolyam. Pest, angustiis 2. 1868. PROTESTÁNS ISKOLAI LAP - SZERKESZTŐ- ES KIADÓHIVATAL : A iípót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IlIRDETESEK DIJA ; * 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. s Teljes számú példányok még mindég kaphatók. Szózatok az „Aeterní patris" pápai bullát illetőleg. II. ÁH a ni és egyház. (A ,,Kölni Újság" jul. S-ikai vezércikke.). Államot és egyházat az észben oly tökéletesen különválaszthatni, mint ahogy az emberben a testet és lelket különválasztani szokás, mintha egészen különböző lények volnának, holott pedig, legalább mig az ember a ' földön él, mindkettő elválaszthatatlan összeköttetésben áll egymással. Egyház és állam között mindég lesz határvonal, s igy félhetni, hogy lesz határvillongás is. De vannak idők, midőn ezen villongások, ha egészen nem nyugosznak is, legalább keresztyén szelídség által enyhittetnek, és az állam nyugalmát nem fenyegetik. Vannak más idők, midőn ily vallásos természetű viszálkodások mindenki figyelmét magokra vonják, és nagy befolyást gyakorolnak a politikára. Ily időben a politikai lapok is, bármennyire óvakodók akarnak lenni, kénytelenek belevegyülni a vitába. Pl. nem hagyhattuk szó nélkül azon viszálkodásokat, melyek leginkább a berlini prot. papságnál a szentírás és a természettudományok közötti viszony fölött keletkezett. Vannak a papok között elegen, akik a tudomány napját is megállítani szeretnék, vannak ismét olyanok, akik a szabad vizsgálódást minden bilincstől megszabaditni óhajtanák, s vannak természetesen végre olyanok is, akik a szellemek heves harcában közbenjárókul lépnek fel. Mi közöltük például olvasóinkkal a brandenburgi tartomány consistoriumának köriratát, melyben nem hiányzottak intelmek és korholások a két szélső párt ellen, s mely ujjmutatást foglalt magában, hogy a bibliában némely kitételek képileg értendők, végre azonban mégis feladatául tűzte ki a papságnak, hogy a csodában való hitet épségben tartani törekedjék. Ami minket illet, mi nem akarunk más dolgába avatkozni, s legtávolabbról sem óhajtjuk a theopneustiáról való csekély véleményünket fitogtatni. Hogy eme viszálkodások gyakorlatilag érdekelni fogják-e az államot, meg fogják-e változtatni a papságnak az iskolához való állását, azt a jövő fogja kimutatni. Sokkal fontosabbak és következrnénydúsabbak azon viszálkodások, melyek most a katholikus világot nyugtalanítják. E mozgalomnak központja mindenesetre Róma és ennek viszonya Olaszországhoz. Mióta Olaszország egy király jogara alatt egyesittetett, az olasz közvélemény parlamenthatározatok által nyilvánitá akaratát, hogy Rómát is egyesíteni óhajtja Olaszországgal és azt a birodalom fővárosává akarja emelni. Az olaszok ez által viszálkodásba jöttek a római curia ezer éves politikájával, azon udvaréval, mely a jámbor és nagylelkű frank királyok által a VIII. században adományozott tartományt nemcsak fentartani, hanem folytonosan öregbíteni is törekedett, de természetesen változó szerencsével, mert mig egyik, másik, harcias vagy politikai cselfogásokban jártas pápának sikerült birodalmát nagyobbitni, más pápák a szerzetteket ismét egészen elvesztették. Az 1815. restauratió alkalmával a pápa is visszanyerte államát, de ennek birtoklásában mégsem érezhette magát egészen biztosan, e tekintetben csak a juliusi forradalom után bekövetkezett mozgalomra s Austriának Nápolylyal való alkudozásaira kell vissza emlékeznünk. Metternich herceg nem akart kevesebbet, mint a nápolyi királylyal a legatiókat megosztani. Ismeretes, hogy Victor Emmanuel mily módon annectálta az egyházi államok legnagyobb részét. A curia ugyan nem akarta ezt elismerni, de mégis beleegyezett, hogy az egyházi államok adósságainak egy részét Olaszország fizesse. Az Olaszországgal való viszálkodások jelenleg nem zavarják a nyugalmat, hanem heves viszály keletkezett a pápai szék és az osztrák kormány között a házassági és iskolai törvény, valamint a felekezeteknek egymás közötti viszonyai miatt, miután a szabadelvű minisztérium ezeket a többség, vagy legalább a nép miveltebb részének értelmében dolgozta ki. E törvényeket a Reichsrath és a császár elfogadta. Hanem IX. Pius pápa ez uj törvényeket junius 22-én kelt allocutiójában nemcsak elvetendőknek, hanem semmiseknek nyilatkoztatta, sőt még magát az osztrák 61 dt > -ÍíL-- , g