Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-26 / 30. szám

veltebb osztályából minél többet megnyerve munkálja­nak oda, hogy az ily egyletek szükségességéről, célszerű­ségéről víjágositsák fel a népet, s a népnevelés eszközei­ről gondoskodjanak stb. A zsinat ily irányban és szel­lemben óhajtja felállitni a népnevelési egvleíeket, és ezek működését, hatáskörét öt pontban körül is irja. A vallás és iskola ügyben a mult évi zsi­nat jegyzökönyve 116, sz. a. kinevezett bizottság által az egyházfőtanács részéről megbízott tagokkal egyet­értve készített munkálat az e.megyékhez kiküldetvén, az ezektől bejövő véleményeket az erre kinevezett bizottság előterjeszti; kevés módosítással az eredeti munkálatot elfogadja a zsinat. E munkálatot az idei jegyzőkönyv egész terjedelmében fogja hozni. Ezután egyes indítványok kerültek szőnyegre, ezek közül megemlítjük a marosi e. megyéét, mely in­dítványozza: eszközöltessék a bibliának uj, a in a i kor igényeinek in e g f e 1 e 1 ő fordí­tása; az indítvány szabatosabb kifejtés és a kivitel le­hetőségének kimutatása végett az indítványozó e.megyé­nek visszaküldetik. A pap választási szabályok módosítá­sára nézve a zsinat méltányosnak tartja, hogy a kép­viseleti leg szervezendő e.megyék véleményét vegye be s a jövő zsinatkor ez alapún tegye meg a szükséges vál­toztatásokat. A n.-cnyedi főtanodában a theologiai 2 éves tanfolyam, 3 évre nyujtatik meg, meghagyván az ezt megelőző két éves jogi tanfolyamot, mint a melyre a lelkészeknek — mint honpolgároknak — részint híveik, részint maguk érdekében szükségük van. A d e s o 1 ut a egyházak rendezése körül is té­tettek intézkedések. Főt. püspök ur jul. 2-án délután bezárja a zsinatot, köszönetet mondván a m. egyházfőtanács képviselőinek és lelkésztársainak az érdekeltségért, kitartó fáradságért, melyekkel mindvégig kisérték és támogatták a tanácsko­zást. Elekes Károly közjegyző ur a zsinat nevében üd­vözli főt. püspök urat. — T. Kis Pál sz.-udvarhelyi egyházmegye esperes, a jövő évi zsinatot Sz.-Keresz­túri1 a hívja meg. Dávid* Nyíregyháza, julius Sö. a nyíregyházi ágost. ev. egyház mai napon tartott gyűlésében két nevezetes ha­tározatot hozott. Az egyikben önálló orgonistái és énekvezéri állo­más szervezését fogadta e!, melyre Nagy Lajos tanítóját választá meg, mint e részben különösen képezett szak­férfiút, miáltal azon három belső tanitó, ki eddig felváltva a templomban és temetéseken is szolgált, ezen tisztétől felmentetvén, egészen iskolája és az iíjuság nevelésének adatott át; Nagy Lajos ur helyét pedig eddigi fizetése meghagyásával, érde ndus tanítója, Nagy Sámuel ur ál­ltai töltvén be, ezt ez uton mintegy fél nyugalomba he­íyezé ; ennek helyére végre a felső folyam, egyszersmind gymnáziumi előkészítő osztály számára, egy 350 frtos seggeddel, csőd utján uj választást irt ki. A másik határozat szerint, az egyház, következő határozati javaslatot hozand, képviselői által indítványba a f. év és hó 29-én Iglón tartandó egykázkerületi gyű­lésen. Határozati javaslat. „A mult 1867 évi egyházkerület gyűlés j.könyv 15-ik a vallásügyet tárgyazó pontja mellett történt in­dítvány folytán. Tekintetbe véve, hogy a cultus miniszter ur, az 1848: XX. t. c. érdekében hozzá intézett interpellátióra a képviseleti ház előtt oda nyilatkozott, miszerint nin­csen azon helyzetben, hogy a különböző felekezetek egyenjogúságának életbeléptetése, és igy a fentebbi t. c. gyakorlati érvényesítése tárgyában, már az országgyű­lés jelen ülésszaka alatt, törvényjavaslatot tehessen le a ház asztalára, mely az interconf'essionalis surlodásokat megszüntetné. Tekintetbe véve, hogy azon vallási sérelmek, me­lyek ezen gyűlést tavaly arra határozták, hogy követei ál­tal az egyetemes gyűlésen ez ügyet sürgetve, egyúttal maga is sürgető feliratot intézzen közvetlenül az ország­gyűlési képviselő házhoz — azóta ismét számos ujakkal tetéztettek. Tekintetbe vevé, hogy ily körülmények között, a magyarhoni protestáns egyháznak, alig lehetne még fel­adata, mint maga, önmaga iránti kötelességénél és jogá­nál fogva, gyakorlat terén is, tettleg belehelyezni az 1848: XX. t, c. birtokába, és azt mennyire lehet azinter­confesionalis téren legelébb, nem csak elvben fentartani hanem életben is érvényesíteni. Határoztatik. 1. Az egyetemes gyűlésre menendő képviselőink, ezen felhatóságot, kerületünk nevében, és tavali 15-ik sz. alatti határozatunk értelmében újra is hivják fel, e tekintetbeni sürgős intézkedésre; — mi, ha a jelen or­szágyülési időszak alatt eredményhez nem vezetne, akkkor 2. Ez egyetemes gyűlés által, most határozatilag mendasáék ki, hogy ez esetben, az 1848: XX. t. e. 2. §-a által biztosított „e hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül meg­állapított tökéletes egyenlőség és viszonosság- elvé­nél, s azon t. c. adta jognál fogva, a magyar honi ágost. ev. összes papság, az egyetemes gyűlés garantiája mel­lett felhatalmaztatik : a") Hogy az 1869-évi január 1. napjától kezdve, az 1791 : 26. t. c. 15. § sát, a gyermekek nevelése tekinteté­ben akint alkalmazza, hogy vegyes házasságban a protes­táns apát valaraeriyi gyermek kövesse, a protestáns anyát, pedig leánygyermekei, s igy a k. egyházzal e té­ren teljes viszonosság és jog egyenlősség álljon be. b) Ha vegyes házasságok mellett, azoknak protes­táns lelkész előtt, az l843 /4 : [II. t. c. 2. §-a alapján meg -kötése kívánása esetében, a róm. kath. lelkész akár a hir­detési bizonyítványt, akár magát a hirdetést is megta­gadná; az evang. lei kész az esketést hirdetési bizonyítvány nélkül is, a polgári hatóságnak teendő bejelentés mellett a r. k. lelkész felelősségére megtehesse. c) A róm. kath. egyházból, az evang. egyházba való áttérést szabályozó 1843 /4 : III. t. c. 1. §§-a kötele­zése alól, az 1848 : XX. t. c. 2. § a a protestáns lelkészt felmeutvén, ez felhatalmaztatik, hogy az áttérésre jelent­kező róm. katholikusokat, az emiitett t. c. formái mellő­zésével, a protestáns egyházba ép ugy vegye fel, mint az jelenleg a róm kath. lelkészeknél gyakorlatban van. d) Az 1791: 26. t. c. 6-ik §-ának e szavai „nisi Evangelia, opera dictorum parochorum, sponte usi fue­rint" megengedvén, hogy r. k. lelkészek evangélikusok­nál is végezhessenek vailási funetiokat, ha arra az evang. felek által önként felhivatnak: az 1848 : XX. t. c. 2. §-a által biztosított tökéletes egyenlőség és viszonosság elvénél fogva, evang. lelkészeink felhatalmaztatnak, hogy róm. kath. személyeknél felhívás esetében viszont ők ís papi szolgálatokat tehessenek. közií: Bar9holomaeidesz János. lelkész és főesperes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom