Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-19 / 3. szám

Sarkad, jan. 11-én 1868. Nt. szerkesztő ur! Van szerencsém tisztelettel felkérni, hogy nagyságos Tisza Kálmán segédgondnok urnák, lentebb olvasható nyilatkozatát becses lapjaiba fölvenni s legközelebbről nyilvánosság elibe bocsátani méltóztassék. Osráth Imre, esperes. Nagytiszteletü esperes ur! A nagyszalontai ref. egyházvidék közhivatalnokainak nagy tiszteletű ur által hozzám jutatott, engem túlontúl megtisztelő levelére már régen kellett vofria válaszolnom; hogy ezt eddig nem tevém, nem annyira elfoglaltatásom, mint inkább az elfogultság, melyet az előttem nagy becsű levél olvasásakor éreztem, s az önmagammal tusakodás az oka. Ez egyházvidék kebelében töltöttem gyermek éveim legszebb részét, ez e.vidéknek köszönöm, hogy nekem, a még ismeretlen ifjúnak, ez előtt több, mint 12 évvel alkalmam nyilt egyházamat és hazámat szolgálhatnom, mert ezen e.vidék nyitotta meg előttem azon egyetlen utat, a melyen akkor tenni lehetett,- a szeretet,a kegyelet és a hála kötelékei tehát azok, melyek engemet ez egyházvidékhez láncolnak és ami érzelmeimet, a mi a készséget illeti, hogy csekély erőmhöz képest ezen egyházvidéknek szolgáljak változhatlanok maradnak azok életem végéig. Lelkem teljességéből mondom, hogy nincs előttem kedvesebb hivatás, mint ez e.vidék ügyeivel foglalkozni, mely foglalkozást ez e.vidék közhivatalnokainak és egyes tagjainak szívélyes működése oly kellemessé és könnyűvé teszi; midőn azonban, nem hiúságból de kötelességérzelemtől vezettetve, elfogadtam ama díszes állást, melyre dunántúli hitrokonainknak nagybecsű bizodalma meghívott, szoros kötelességemmé vált nem engedni, hogy saját ohajtásom és érzelmeim miatt legközelebb ezen e.vidék s azontúl a tiszántúli ref. e.kerület érdekei szenvedjenek. Szenvedni fognának pedig, ha én, nem levén bár képes segédnoki hivatalomnak megfelelni, ugy, mint óhajtanék, mégis, megakarnám tartani azt, holott annyian vannak, ez e.vidék kebelében, akik annak betöltésére mind képességgel, mind buzgalommal, mind idővel bírnak. Megfontolva ezt és megfontolva azt is, hogy azoknak, kik hazánk távol vidékéről bizalmukkal megtiszteltek , hasonlag nem szabad aggodalomra szolgáltatnom okot az iránt, hogy netalán az ő ügyeiket fognám elhanyagolni, le kell küzdenem saját érzelmeimet s nem tehetek egyebet mint, hogy a legközelebbi e.vidéki és e.kerületi közgyűlésen lomondásomat beadjam, alkalmat nyújtva ez által, hogy a kiket a dolog legközvetlenebbül érdekel, azok határozhassanak a tovább történendők felett. Es most fogadja kérem és tolmácsolja közhivatalnok társaim előtt legforóbbb köszönetemet irántam kimutatott nagybecsű bizalmukért, melyet egyházi ugy mint polgári téren magamnak továbbra is megtartani buzgó igyekezetem tárgya leend. — Teljes tisztelettel vagyok. Geszt, jan. 6-án 1868. kész szolgája : Tisza Kálmán, segédgondnok. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. A japáni keresztyéneket, kiknek sorsáról lapunk első számában irtunk, a Moniteur közlése szerint, a francia követ közbenjárására a japáni kormány szabadon bocsátotta. Arról azonban, hogy megleszen-e nekik engedve a keresztyén vallás gyakorlata, hallgat a francia kormánylap. Murphy az ismeretes irlandi fanatikus, aki a katholicismus elleni vakbuzgó invectivái által az angol városokban már többször nagy elkeseredést okozott az irlandi munkások között, és sokszoros erőszakoskodásokat, zavarokat idézett elő, legújabban a birminghami büntető törvényszék előtt figuráit, mivel néhány egyént revolverrel fenyegetett, miután azok, Murphy ur véleménye szerint, mint, „nyomorult pápista kutyák, a halált megérdemlik." A biró azonban más nézetben volt és a fanatikus protestánst 5 sterling font (55 o. é. frt.) büntetésre Ítélte. Az uj pápaválasztásról. A „Liberté" francia lapnak irják Bécsből, hogy oda megbízható közlemények érkeztek IX. Pius egészségi állapotáról, melyek szerint a bibornokok komolyan foglalkoznak a pápaválasztással, és IX. Pius halálának hírével ugyanazon időben valószínűleg az uj pápa megválasztását is meg fogjuk hallani. Ez az eventualitás volt oka Rouher minapi nyilatkozatának a senatusban. Rouher miniszter ugyanis kategorice kimondotta, hogy az olaszok Rómát sohasem fogják megkapni. A tuilleriákban azzal hízelkednek magoknak, hogy a bibornokok francia pápát fognak választani, talán épen egyik Bonapartét, mig Dupanloup orleansi püspök nem titkolja, hogy méltónak tartaná magát IX. Pius utódjává lenni. Erkölcsi állapotok Spanyolországban. Az „Evangelical Christendom" egyik legutóbbi füzetében egy szemtanú közleménye van közölve, aki nem rég utazta be Spanyolországot. ,,Ha az utas," mondja a közlő „a Pyrenai hegyeken át megy, a kastiliai fensikot, mint végetlen pusztát, látja maga előtt elterülni az ország szivében. Ezen sivatag a lakosok erkölcsi állapotának hű képe. A sok, pompás templom és fényes istentisztelet dacára a nép szellemileg nem áll magasabb fokon mint a mórok uralmának korában. Pünköst vasárnapján Madridban ünnepélyes istentiszteletet tartottak. Az egyház főméltóságai jelen valának és egész Madrid mintegy áhítatban és imában látszott elmélyedve lenni. Ugyanazon nap dé-