Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-12 / 28. szám

csak az tartozhatik igazán a valláshoz, ami erköl­csileg is jó, hogy a biblia alapján a lelkiismeretben nyi­latkozó személyes hit egyedüli feltétele az isten­nel való "békének, és igy szabad a meggyőződés és szabad a kutatás. Ez eszmék az életre alkalmaztatván, eluta­sithatatlan következmények képen a következő irányelveket szülték: hogy Isten előtt minden ember tökéletesen egyenlő, s igy nincs különbség pap és laicus kö­zött, ha csak nem a közakaratból eredő hivatal szerinti különbség, hogy az állam feladata, hogy minden ember tökéletes egyenlősége Isten előtt a társadalom­ban is kifejezést nyerjen, s hogy az egyént mind­azon viszonyok ellen védje, melyek által tényleg mások önkénye alá kerül, szóval, hogy az egyéni szabadság valósággá váljék, hogy nem az a vallás feladata, hogy az embert Isten világától elszakitsa — mint a henye szerzetes­ségben történik — hanem hogy arra nemesitőleg hasson, hogy rendezett családi élet és becsületes munkatétel által a polgárzatot szentesítse, s tudo­mány és művészet által dicsöitse; — végre hogy az egyéni becsületes munkásság semmi oly föltételhez kötve ne legyen, mely szabad fej­lődését gátolhatná vagy végkép megakaszthatná. Ezek azon alapeszmék, melyeknek befolyása alatt fejlődött a modern társadalom, és melyek nemcsak azokra hatottak, kik a reformatio zász­lója alatt küzdve az azokból vont következmé­nyektől létezhetésöket látták föltételezve lenni, ha­nem többnyire azon társadalmakat ragadták meg legerősebben, melyek az azokkal ellenkező val­láselvek járma alatt nyögtek, és a polgári sza­badság által akarták magokat kárpótoltatni azon rabságért, melyet szellemi téren kellett türniök. Mai nap a fent érintett eszmék nem egy fe­lekezet, hanem az európai emberiség mozgató eszméi. És ime ezek azon áldások, melyeket a világ ama férfiú kezdeményezésének köszönhet, kinek emlékezetét jun. 25-én Wormsban ünnepelték. Miff Wormsban a legszentebb emberiségi o o o eszmék bajnokának a hálás utódok kegyeletes megemlékezéssel adóznak, a héthalom örök váro­sában egy öreg ember, ki magát Isten helyette­sének mondja, s ki isteni missióját Mentana sík­jain nemrég kölcsön vett Chassepot-puskákkal igazolta, pálcát tör az emberiség mind ama drága vívmányai felett, s a lelkiismeret szabadságát, a jogegyenlőséget, sajtó-szabadságot stb,, a leg­keményebb egyházi fenyíték alá eső istentelen­ségeknek mondja, sőt nemcsak azt, ami az embe­rek békés együtt élését és rendeltetésök betölté­sét lehetősiti, kárhoztatja, de még a halottakat is háborgatja, az eretnekek holttesteit dögöknek (cadaver) cimezi, és megtiltja, hogy azokat, ha a protestánsoknak temetőik nincsenek, a katholi­kusok közé temessék. „Szemben ő szentsége szózatával — mondja igen szépen a „Független Lapu ok vezércikk­írója — mely a katholikus híveket lelkiismeret­ben kötelezi, minden katholikus elme elsápad, következményein az allocutio elveinek, megha­sonlásba jön a csaknem egy egész század teremtette állami, politikai és culturai tényálladékokkal, az uralkodó eszmékkel, rokonszenvekkel, egyszázad hagyományaival, nevelésünkkel, mely képezett, családi tűzhelyünkkel, mely szebb emlékeink képe, a társadalmi renddel, mely legitim intéz­mény lett, a politikai reményekkel, melyek si­kert ígérnek a jövő látkörén, három ivadék ne­mes törekvésével, mely könyeket és vért ontott az uj társadalom győzelmeért.1 * Az egész keresztyén világ míveltségének hadat izenő ama beszéd a legnagyobb ünnepé­lyességgel, az ő stylusok szerint ex cathedra lett elmondva, s azon ország polgárai, mely ellen a támadás intéztetett a szentesitett törvények irá­nyában ellenszegülésre szólittatnak fel s láza­dás és forradalom hirdettetik azon helyről, a honnan, mint sz. Péter székéről, csak a szeretet igéjének kellene hangzania. Mi lett volna már inkább várható, mint az, hogy oly manifestatióra, az országban, mely el­len az izgató merénylet intéztetett, az egymás ellen küzdő vélemények egész viliara fog tá­madni, hogy a nemzet egy része az ügyeibeavat­kozó idegen hatalomnak ellene demonstrál, a má­sik rész pedig talán mellette nyilatkozik, és lesz általános harc és háború. De ime semmi ilyes nem történt; a püspöki kart kivéve, mely hallatlan vakmerőséggel az ország törvénye ellen pásztori leveleket bocsátott

Next

/
Oldalképek
Tartalom