Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-07-12 / 28. szám
csak az tartozhatik igazán a valláshoz, ami erkölcsileg is jó, hogy a biblia alapján a lelkiismeretben nyilatkozó személyes hit egyedüli feltétele az istennel való "békének, és igy szabad a meggyőződés és szabad a kutatás. Ez eszmék az életre alkalmaztatván, elutasithatatlan következmények képen a következő irányelveket szülték: hogy Isten előtt minden ember tökéletesen egyenlő, s igy nincs különbség pap és laicus között, ha csak nem a közakaratból eredő hivatal szerinti különbség, hogy az állam feladata, hogy minden ember tökéletes egyenlősége Isten előtt a társadalomban is kifejezést nyerjen, s hogy az egyént mindazon viszonyok ellen védje, melyek által tényleg mások önkénye alá kerül, szóval, hogy az egyéni szabadság valósággá váljék, hogy nem az a vallás feladata, hogy az embert Isten világától elszakitsa — mint a henye szerzetességben történik — hanem hogy arra nemesitőleg hasson, hogy rendezett családi élet és becsületes munkatétel által a polgárzatot szentesítse, s tudomány és művészet által dicsöitse; — végre hogy az egyéni becsületes munkásság semmi oly föltételhez kötve ne legyen, mely szabad fejlődését gátolhatná vagy végkép megakaszthatná. Ezek azon alapeszmék, melyeknek befolyása alatt fejlődött a modern társadalom, és melyek nemcsak azokra hatottak, kik a reformatio zászlója alatt küzdve az azokból vont következményektől létezhetésöket látták föltételezve lenni, hanem többnyire azon társadalmakat ragadták meg legerősebben, melyek az azokkal ellenkező valláselvek járma alatt nyögtek, és a polgári szabadság által akarták magokat kárpótoltatni azon rabságért, melyet szellemi téren kellett türniök. Mai nap a fent érintett eszmék nem egy felekezet, hanem az európai emberiség mozgató eszméi. És ime ezek azon áldások, melyeket a világ ama férfiú kezdeményezésének köszönhet, kinek emlékezetét jun. 25-én Wormsban ünnepelték. Miff Wormsban a legszentebb emberiségi o o o eszmék bajnokának a hálás utódok kegyeletes megemlékezéssel adóznak, a héthalom örök városában egy öreg ember, ki magát Isten helyettesének mondja, s ki isteni missióját Mentana síkjain nemrég kölcsön vett Chassepot-puskákkal igazolta, pálcát tör az emberiség mind ama drága vívmányai felett, s a lelkiismeret szabadságát, a jogegyenlőséget, sajtó-szabadságot stb,, a legkeményebb egyházi fenyíték alá eső istentelenségeknek mondja, sőt nemcsak azt, ami az emberek békés együtt élését és rendeltetésök betöltését lehetősiti, kárhoztatja, de még a halottakat is háborgatja, az eretnekek holttesteit dögöknek (cadaver) cimezi, és megtiltja, hogy azokat, ha a protestánsoknak temetőik nincsenek, a katholikusok közé temessék. „Szemben ő szentsége szózatával — mondja igen szépen a „Független Lapu ok vezércikkírója — mely a katholikus híveket lelkiismeretben kötelezi, minden katholikus elme elsápad, következményein az allocutio elveinek, meghasonlásba jön a csaknem egy egész század teremtette állami, politikai és culturai tényálladékokkal, az uralkodó eszmékkel, rokonszenvekkel, egyszázad hagyományaival, nevelésünkkel, mely képezett, családi tűzhelyünkkel, mely szebb emlékeink képe, a társadalmi renddel, mely legitim intézmény lett, a politikai reményekkel, melyek sikert ígérnek a jövő látkörén, három ivadék nemes törekvésével, mely könyeket és vért ontott az uj társadalom győzelmeért.1 * Az egész keresztyén világ míveltségének hadat izenő ama beszéd a legnagyobb ünnepélyességgel, az ő stylusok szerint ex cathedra lett elmondva, s azon ország polgárai, mely ellen a támadás intéztetett a szentesitett törvények irányában ellenszegülésre szólittatnak fel s lázadás és forradalom hirdettetik azon helyről, a honnan, mint sz. Péter székéről, csak a szeretet igéjének kellene hangzania. Mi lett volna már inkább várható, mint az, hogy oly manifestatióra, az országban, mely ellen az izgató merénylet intéztetett, az egymás ellen küzdő vélemények egész viliara fog támadni, hogy a nemzet egy része az ügyeibeavatkozó idegen hatalomnak ellene demonstrál, a másik rész pedig talán mellette nyilatkozik, és lesz általános harc és háború. De ime semmi ilyes nem történt; a püspöki kart kivéve, mely hallatlan vakmerőséggel az ország törvénye ellen pásztori leveleket bocsátott
