Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-05 / 27. szám

nian előtt) Chlodvig, Jusztinián, Mahomed után elŐvétetik Nagy Károly, ki eléggé lett méltatva két külön cikkben elébb életrajza, majd belkormányzása és magánélete tárgy altatván. Erre szerző beváltá szavat, midőn igéré, hogy a honi történelemre is kiterjeszti figyelmét, s annak a világtörténelem események sorában szinte méltó helyet juttat. Csak azt sajnáljuk, hogy épen Árpád életrajzába több értelemzavaró nyomdai hiba csúszott be. Igy 80 ik lapon második kikezdé ben a magyarok hivják Leót a bolgárok (hibábúl: polgárok) ellen segitségüi, holott megfordítva áll: Leo hivta a magyarokat; továbbá 31. iapon harmadik kikezdés a szlávokat és bolgárokat a Duna és Tisza „közepén" lakatja, közén helyett; továbbá Marót oláhok fejedelmének állíttatik, holott bolgár — szláv népeké volt; — Gyalu oláh fejedelmet Gyulának nevezi; szintúgy az Arnulfnak magyarok részéről Szvatopluk ellen nyújtott segedelem a honfoglalás után szerepel, holott az még a honfoglalás előtti korszakba esik. Árpád életrajza után Nagy Alfréd, I. Ottó, IV. Henrik és VII. Gergely, Hoditó Vilmos, következnek, majd a keresztesháboruk tárgyaltatnak Bouillon Gottfried, Barbarossa Frigyes, Oroszlánszívű Richárd alakjaikkal kapcsolatosan. Továbbá találkozunk Habsburg Rudolf, Teli Vilmos, Szép Fülöp, VII. Károly és D' Arc Johanna Dzsingiszchán és Timur Lenk, Husz János, II Mohamraed és Guttenberg János helyesen választott és ügyesen ecsetelt életrajzaikkal, kik által a középkor utolsó két százada a XIV és XV. századnak legkitűnőbb férfiait s epochalis eseményeit találjuk híven és tanulságosan előadva. Az újkort megnyitja Columbus Kristófnak véleményünk szerint a tankönyv terjedelmét tekintve kissé hosszas életrajza, majd Luther Márton és V. Károly szinte kissé tulterjedelmes életrajzaik; V. Károlynál ugy véljük a meddő francia háborút I. Ferenecuel vagy egészen kilehetett volna hagyni, vagy csak röviden túlesni rajtok. Zwingli és Kálvin életrajzai, majd Wása Gusztáv, Erzsébet és Stuart Mária, IV. Henrik, mint ahogy helyesen vannak választva, szintúgy érdekesen, kerekdeden és tanulságosan vannak elbeszélve. Erre a magyarhös Zrínyi Miklós foglal helyet a sorban Itt önkénytelenül az a kérdés merül föl: Árpád óta Zrínyiig a magyartörténelem nem nyujt-é világtörténelmi alakot s ha igen, miként maradtak azok ki ? Ha Sz. István, László, Kálmán egy rövidre szabott világtörténelmi tankönyvecskében ki is maradtak volna még nem tiint volna szemünkbe, mert hatásuk szűkebb hazai téren mozog, de Nagy Lajos és Mátyás alakja egy ily világ történelmi tankönyvecskébe beilik. Zrínyi után Wallenstein és Gusztáv Adolf életrajzainál méltó helyet foglal Bethlen Gábor. Majd Cromvell, XIII. Lajos után II. Rákóczy Fe-« rencnek rokon szenves alakjával találkozunk, de megjegyezzük, hogy atyja I. Rákócy Ferenc nem volt tényleg Erdély fejedelme, mint az a 131 lapon második kikezdésben állíttatik. Az éjszaki háborúba s általában Svéd és Oroszországba vezet a két versenytárs XII. Károly és Nagy Péter tetteinek elbeszélése, jellemeik fejtése. Ezekután Nagy Frigyes és II. József majd Washington György és Franklin kortársak, továbbbá XVI. Lajos és Bonaparte Napoleon következnek, kikkel a rövid, de mind a mellett sokat nyújtó tankönyv be van fejezve. Ugy az első mint a második kötetkéhez csatolva van egy-egy kortábla, mely a világtörténelem felosztását nyújtja főbb korok és korszakok szerint a kitűnőbb események éveit időszaki rendben. A mi a nyelvkezelését illeti, állithatjuk, hogy az szabatos, világos s a fiatalabb tanulók felfogásához mért; az események kiválasztásánál paedagogikai tapintat, előadásánál pontosság és rend uralkodik. Végül kijelentjük óhajunkat, vajha mennél nagyobb elterjedésnek örvendene e tankönyv, mely jó kezekben az ifjú nemzedéket az emberiség múltjával kedves alakban és tanulságosan ismerteti meg s beoltja keblébe a világtörténet iránti szeretetet. Jffm

«/ I! E I, F Ö I. !>. A dunántúli ref. egyházkerület junius 16 án kezdett közgyűléséről Fehérvárolt. Hogy a fönt jelzett gyűlés minő népes volt, arról fogalmunk lehet, ha érintjük, hogy az egyházmegyék nemcsak elnökeik de képviselőikben is teljes számban jelen voltak. Szép jele mindenesetre a keresztyéni buzgóságnak, s közügyek iránti érdekeltségnek... Aligha tévedünk azonban, ha kimondjuk, miszerint e népesség egyik okául az tűnik fel különösen, hogy hazánk egyik nagy fia, a mi Tiszánk ma vett különösen részt egyházkerületi tanácskozásainkban, mint főgondnok. Szükségtelen jelezni azon szabadelvű, nemes, megújító, életet lehellö irányt, mit a nagy hazafi magával ho zott, szükségtelen, mert ugyanaz ö itt is, mint a haza ügyei feletti tanácskozásokban, szabadelvű, törvénytisztelő, minden oldalra független. A megnyitó beszéd világos, irányt jelölő, szabadelvű. Ily beszédet hallás után közölni nem tanácsos, egy elhagyott vagy hozzátett fogalom karcolást ejthetne a gyémánton. Alakuljanak bármint a haza ügyei, államsegélyt a protestantismus ne várjon, de ne is ohajtson, mert ekkor a haza szabadságát is védő önkormányzaton könnyen rés üttetik. Prot. egyházunk két fő elve a szabadság és rend. Az elsőt virágoztatni, az utolsót fentartani kötelesség. Ez irány lesz élte prot. egyházunknak. Ennek levegőjében viruland az fel ugy, hogy századokkal dacolhasson, ugy, hogy boldogító legyen. Ezen elvek körül fordult meg a beszéd, óhajtandó hogy az szószerint is közöltessék. (* Már az előbbi számban megjelent. Szerk.) Még a mult évtizedekben tündöklött e.kerületünkben egy a külföldi egyetemeket is látogatott lelkész „a vallási egyesülés ideáj á*nak szép lelkű s ezért sok megtámadást, kemény végzést szenvedett írója. E boldogult, ünnepelt férfiú, több alkalmi, halotti, ünnepi beszédek irója, e keresztyén bölcs, Pap István vámosi