Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-19 / 3. szám

saját magunk tanítói legyünk. Tudományos politika, nem készen álló következtetések sorozatában áll, melyekből talán minden előforduló esetre egyet ráhúzhatnánk, hanem abban, hogy minden eléjövő esetre tudjunk felfedezni a rátaláló elveket. Itt magunknak kell vizsgálódnunk, s függetlenül Ítélnünk, mert a nevelés kész tant elé nem adhat. Elláthatja azonban a tanulót gondolkodásra való készlettel; megismertetheti a tárgyról, különböző szempontokból felmerült legjelesebb vizsgálódásokkal. Fölmutathatja továbbá e tárgyra közvetlenül ható főbb tényeket, az emberiség polgárisultságának módjait, vagy stadiumait, ezek mindenikének jellemző sajátait, s ez a célja az egyetemi történettanításnak. Az ó- és uj történelem nevezetes eseményeit már megk ellett tanulni a növendéknek, magán szorgalomból; a történelem tanára csak az események értelmetTtanithatja. Az ő tiszte, segíteni a tanulót, ha törekszik, kiemelni a történelemből, hogy mi a különbség az emberek és társadalmi intézmények, egyik idő s hely és a másik között; ha rajzolja az emberi életet s annak felfogását ugy, a mint az emberiség fejlődésének különböző fokain találja, s ha kiszemeli, hogy mi volt abban minden időben az állandó, mi a fejlődő elem. Ezeket a dolgokat, még a legtöbb philosoph kutatók is eddigelé vajmi tökéletlenül értik. Az egyetem, az emiitett okokból, dogmatikailag nem kezelheti e tárgyat, de hasson oda, hogy a tanuló érdeklődjék a történelem, nem mint pusztán elbészélés, hanem mint okok és okozatok láncolata iránt, — mely mind rá mind utódaira nevezetes következményeket hord méhében; hogy tekintse a történelmet valamely époszi, vagy drámai cselekvény fejlődésének, melynek végkimenetele, az emberi nem boldogsága vagy boldogtalansága, emelkedése vagy bukása; vagy azt a jó és gonosz soha meg nem szűnő harcának, melyben igénytelenségünk dacára minden cselekedetünk egy mellékeseményt képez; .oly küzdelemnek, melyben közöttünk a legutolsónak is van szerepe, s ő a felelős tetteiért, ha látjuk, ha nem, azoknak következményeit. Eme küzdelemre, az egyetem, nem szerelheti fel növendékeit sem a politikai, sem a történelmi tudományok teljes bölcseletével; de pótlásul tájékozhatja ugy, ha e x professo taníttatja nekik, saját hazájok és az előhaladottabb nemzetek polgári, s politikai intézményeit, s megismerteti őket a társadalmak anyagi jóllétét eszközlő forrásokkal és feltételekkel. Ez utóbbi feladattal tüzetesen foglalkozik a politikai gazdászattan. Nem szükség bő. vebben szólanom ama nagy fontosságú tanulságokról, melyeket ez, az élet kezelésére, a törvények és rendeletek tiszteletére, s azok tökélyesbitésére, szolgáltat. Akik a logikát megvetik azon rendesen a polit. gazdászattani is leszólják. Érzéketlen egy tudomány — mondogatják ők — sok kellemetlen dolgot tárgyal. Részemről legérzéketlenebbnek a nehézkedés törvényét ismerem, mert a legjobb, legszeretetreméltóbb ember is, ha csak percre megfeledkezik róla, menthetetlenül nyakát szegi. A szél, a hab szintén ily érzéketlen, s vájjon azért azt tanácsolnád-e a tengerre menőnek, hogy számba se vegye; vagy hogy találjon módot veszélyességüknek elhárítására. Azt javallom tehát, hogy tanulmányozd a polit. gazdászat nagy iróit, s ami igazat találsz bennök, megtartsd szilárdan ; ne félj, ha nem vagy immár önző vagy köszivü, e tan bizon nem tesz azzá. A most emiitett tannál nem kevésbé fontos a jogtudomány. A jog alapelvei; a társadalmi igények, melyekkel a jogok egyezni kívánnak; a jog rendszerek közös és eltérő vonásai; a jó törvényhozás kellékei; a jogtan sajátságos szerkesztésmódja; a törvényszék szerkezete, s a törvényes eljárás módjai a kormánynak főgondját, az egyes polgárnak életérdekét képezik, s tökélyesbitésök megkívánja, hogy a ki az emberi nem elöbbreviteléhez bár porszemnyivel akar járulni, annak széles ismeretköre legyen. E tekintetben rendkívül segítők a legújabb vagy jelenkori szakírók munkái. Ezeknek élén Bentham áll, kétségkívül a legnagyobb mester, ki valaha jogi kérdések megfejtését tűzte életfeladatul, s aki nem szakemberekre nézve annál érthetőbb, minthogy tárgyát a közélet tényeire alapítja, s a végcélokat gondosan megvizsgálván, kimutatja, hogy minőnek kellene lenni a jognak, jelen nyomorult állapotával szemben. Más belátó jogtudósok két különböző uton haladnak ugyan egy célra, egyik rész a római jogot vévén alapul, a leggondosabban kidolgozott jogrendszert, minőt a történet fölmutathatott, kiszemelik ebből az egyetemesen alkalmazható elveket, s azoknak bölcsészeti alapot teremteni törekesznek; alapot, mely az emberiség egyetemes eszére, s ne pusztán szerkezeti ügyességére utaljon. A másik rész, a régi törvényt az újkori észjáráshoz viszonyítja, s a jogtörténetből és az emberiség primitív intézményeiből mutogatja, hogy igen sok dolog, mi ma szilárdan áll, jogban, gondolatban , nem az észben gyökerezik, hanem maradványa a barbar társadalmi intézményeknek, a polgárisodás által többé-kevésbé módosítva, de fentartatott ez intézmények szülte eszméknek szívóssága által. Hozzáadják ezekhez még némelyek, az elavult eszméknek uj intézményekre, és avult intézményeknek az uj eszmékre való befolyását, azt a hatást és visszahatást, mely nem egy egy nevezetes viszonyban örökítette meg a miveletlenségnek, mondhatnám bizonyos szelídített faját, melyet természeti követelménynek , vagy életszükségének szoktuk keresztelni, pedig ha jól megfigyelnők, átláthatnók, hogy ezelőtt régen elkárhoztatott társadalmi intézkedések maradványa. Ezen tudományokhoz nemzetközi jogot kívánnék csatolni, mely, mint minden közoktatásnak kiegészítő része minden egyetemen taníttatnék, szüksége lévén rá, nem csak az ügyvédnek, és hivatalnoknak, hanem minden polgárnak. Amit nemzetközi jognak hívnak, tulajdonképen nem jog-, hanem az erkölcstannak egy része, erkölcs-szabályok összege, bevéve a polgárisult államok által. Igaz, hogy ezen szabályok nem lehetnek örök érvényűek, s időről-időre a szerint változnak, a mint a nemzetek öntudata fejlődik, s a társadalmak szükségei változnak ; lényegök azonban ugyanaz, a becsületesség és humanitás elvei, az államok érintkezésére alkalmazva.