Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-21 / 25. szám

hogy valami fényes helyzettel nem kecsegtethetjük őket — melyre nincs is szükség, de mégis többet lehetne tenni érdekökben, ha mindjárt a papi hivatal méltóságának fentartásáért is, mint mennyit e munkálat javasol. Mindazáltal a munkálat főtiszt, ur ajánlata folytán részletes tárgyalás végett el fogadtatik, miután a bizottság egyik tagja, fejtegeti, hogy mily körülmények kényszeriték a bizottságot ilyen eljárásra. Néhány pont változás nélkül elfogadtatik. Ekkor jött a káplánok fizetéséről szóló pont, mely szerint kapnak ők a teljes ellátáson kivül évenkint 40 frtot (nem sok ?) No de nem is hagyták szó nélkül e pontot, s most tünt ki csak igazán, mily önérzet emelő, munkára serkentő helyzet a jelenlegi kápláni állás. Át is volt hatva ennek javításától a gyűlés minden tagja, s mégis voltak kik lelkesen védelmezték a bizottsági javaslatot. De méltó cáfolót találtak a főtiszt, püspök úrban, ki tapasztalataira utalva azon indítványt teszi, hogy a papi jövedelem nagysága és a kápláni teher mekkoraságához képest állítson meg az e.kerület a teljes ellátáson kivül fokozatos fizetést, s e szerint projectál 60-80- és 100 forintot; a papi jövedelem és a kápláni teher arányosítása s igy a fizetés meghatározása az illető esperes közbejöttével történjék. Ezen indítványt kevés ideig tartó vita után a gyűlés nagy többsége elfogadja. Az ezután következő pontok is csekély módosítással elfogadtatnak. Meghatározzák ekkor, hogy ezen intézkedés mint ideiglenes határozat megy be a j. könyvbe, egy lehetőleg kimerítő és mindenre kiterjedő káplán rendszabály javaslat készítésére egy több tagu bizottság neveztetik ki, mely munkálatába fölveszi azon indítványt is, mely a tanitó káplánok eltöröltetését hozza javaslatba a mostaniak kihalása után. Ezen gyűlés határozata folytán a mi superintendentiánk is exmissionalist ád a vizsgát kiállott káplánoknak, és elfogadja a fenebbi bizottság által javasolt szöveget. Végre a számvevő bizottság kineveztetése után a gyűlés feloszlik. Jun. 9-én is volt egy rövid gyűlés, melyben az egyházi és világi hatóságok átiratai olvastattak. Nagyrészét szives tudomásul veszi a gyűlés és csak kettő támasztott vitát. Ilyen volt: 1. a tiszáninneni e.kerület átirata, melyben tudatja a közgyűléssel, hogy a már nagyon botrányossá vált moldva-oiáhországi missioügy megvizsgálása végett egy küldöttet nevezett ki, és kéri egyúttal a superintendentiát, hogy az ügy érdekében cselekedjék hasonlókép. A mi egyházkerületünk is szükségesnek tartja a már nagyon bonyolult ügynek valahára tisztába hozatalát, s ennélfogva helyesnek tartja a t.-inneni superint. javaslatát; de minthogy az erdélyi püspökség joghatóságát mindig elismerte a missio felett, jónak tartja megkeresni ez ügyben az erdélyi superintendentiát, mert beleegyezése nélkül nem akar másnak dolgába avatkozni, azon esetre pedig a commissio tagjául most megválasztja nt. B a 1-lsgi Mór urat. Különben a missio joghatóságának megállapítása superintendentiánk véleménye szerint a conventet illeti. Ezután tárgyaltak egy pár megkeresést, melyek közt nevezetes az ágostaiak követelése a protest. pesti theol. tanintézet alaptőkéjének őket illető része iránt, mely ügy megvizsgálására bizottmány neveztetik ki, s elhatároztatik ennek tudatása az ágostaiakkal. Végre felolvastatik egy miniszteri leirat, melyből örömmel értesül a közgyűlés, hogy a prot. jogakadémiákon végzett ifjak államvizsgája kivétel nélkül elfogadtatik ezentúl. Evvel együtt a kecskeméti jogakadémia tanarainak egy javaslata, melyben azon esetek vannak meg -állapítva, mikor valakinek megengedhető, hogy a jogi cursust kevesebb idő alatt is elvégezhesse a rendes 3 évnél. Szorosabb megvizsgálás végett egy több tagu bizottságot nevez ki a gyűlés, s ezzel eloszlik. A junius 10-én tartott gyűlésen az egyháznak és iskolának állam általi segélyeztetése került tárgyalás alá. Az evégre kinevezett, bizottmány röviden és világosan indokolja az államsegély szükségét s egyúttal kimondja, hogy az 1848 XX. t. c. §-nak életbeléptetése viszonyaink között lehetetlen. De a segélyt egyházunk csak az autonomia feláldozása nélkül fogadhatja el, s ennélfogva különbséget tesz az egyháznak és iskolának segélyeztetése közt, mert az egyházat segélyezheti az állam a nélkül is, hogy beavatkozzék annak ügyeibe, mig az iskoláknál ezt nem teheti. Kimondja tehát a bizottmány, hogy az egyházi segélyt elfogadja sőt követeli, de iskoláink segélyeztetését egyáltalában nem kívánja a kormánytól, miután a kormánynak más uton is van módja az iskola ügyet elősegiteni pl. államiskolák által. Voltak ugyan, kik teljesen ellenezték az államsegély igénybe vételét, de a gyűlés nagy többsége elfogadja tatanácskozási alapul a bizottmány javaslatát. Az egyházak szükségeire adandó államsegély tárgyalásánál kimondatik, hogy az állam fedezze az egyház saját e rejéböl nem fedezhető költségeit azon adó arányához képest, melyet az eddig államsegélyt nem kapott felekezetek fizetnek. Iskolai segélyre — nincs szükség, hanem a hol az egyház iskolát nem tarthat, állítson az állam közös iskolát, ami kötelességében áll. Az államnak ily formán csak főfelügyeleti joga lehet az iskolák felett, s a gyűlés óhajtja ezt is törvény által szabatosan körvonaloztatni, s ki is mutatja ezen jog körét. Ide tartoznék pl. a tanfolyam tartamának minimumát megszabni, a tanárok létszámának valamint a tantárgyak menynyiségének minimumát meghatározni stb. Az ezután tartott gyűlések tárgyai közül csak a nevezetesebbeket említem föl, miután tudositásom tán eddig is hosszura nyúlt. Ilyen volt az ügyvédi tudósítás, melyből örömmel tapasztalta a gyűlés, hogy híveink kebléből még nem halt ki az áldozat készség, mert a lefolyt évben is több kegyes alapítvány tétetett iskoláink részére. Legyen áldott érte az alapítók emléke.