Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-21 / 25. szám

Fontosabb lépéseimet a nt. esperes úrral tudatni fogom, a mit eddig is tettem. A mennyire körülményeim engedik, a reám bizott iskolákra folyton felügyelek. Azt azonban mint bizonyost mondhatom, hogy annyit, a mennyit kellene, nem tehetek, mert azt körülményeim nem engedik, s az elég keserves az ügyre nézve s elég kinos reám nézve, hogy a körlelkésznek mostani helyzetében, lehetetlen a célnak megfelelnie. Annak a célnak, a mit én célul elismerek, s a mit előértekezletemben kimutattam. Annyit azonban a közügy javára s lelkem nyugalmára teszek, a mennyit tehetek. A tanitó urakra nézve annyit mégis ki kell jelentenem, hogy általáben nemes szívű, jó indulatu képzett férfiak, a tökéletesedésre vágyakozók s igy bizton hiszem, hogy teljes erejökböl a közjóra törekszenek. A nt. esperes úrtól, a vizsgák előtt utasitó levelet kaptam. Ez utasitó levelet magamra nézve is utasításul tekintettem, s iskolai kerületemben is hozzáalkalmazkodás végett köröztettem. Ezen levélre vonatkozólag — ez idő szerint — bővebb tudósítást sem a nt. esperességnek, sem nt. esperes urnák nem adhatok, mert még nem lehetek erre vonatkozó jelentésemmel elkészülve. De e becses levél folyton figyelmem tárgya. — Ezután az özv.árv.-pénztári illetőségek beszedéséről történik jelentés. . Ez alkalommal egyéb jelenteni valóm nincs. Magamat a nt. és tekintes esperesség jó induíatiba ajánlva maradtam a nt. és tek. esperességnek, H.-M,-Vásárhelyen, május 9-kén 1868. alázatos szolgája Draskóczy Lajos, az orosházi ev. iskolai kerület körlelkésze. BELFÖLD. A dunamellékí ev. ref. superintfncientia közgyűlése jun. 5-én. Nagy érdekeltséggel mentünk fel e közgyűlésre, melynek az egyház jelen állásában, a politikai viszonyok átalakulása után, fontos szerep jutott osztályrészül. Mindenki komoly megilletődéssel várta az ülés megnyitását, midőn főtiszt, superintendens ur a gyűlés tagjaival együtt felállva egyszerű buzgó imát bocsátott ég felé, s hálát adva istennek, bizalommal kér a gyűlés mostani munkálkodására is áldást és kegyelmet. Azután a világi elnök gr. R á d a y Gedeon ur üdvözli az egybegyűlt tagokat, röviden és egyszerűen vázolja a gyűlés teendőit, s felhívja ennek figyelmét különösen két tárgj ra, melyek a jelen gyűlés központját képezik, s melyeknek helyes megoldásától függ az ev. ref. egyház haladása és felvirágzása. Ez a fontos két tárgy a) az iskolák szükségeinek állam által segélyeztetése, az egyháznak az államhoz való viszonya és b) speclfice az iskolaügy. Fájdalmas szivvel emlékezik ezután az egyház kerület elhunyt kitűnő tagjairól. Patay József t. biró és Ötvös Sándor tolnai egyh. megye föesperesséről s kéri a közgyűlést, hogy az elhunytak neveit jegyzőkönyvileg örökítse meg, mit a gyűlés általános helyeslés közt meg is teszen. Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. A házszabályok szerint következett a gyűlés megalakítása, mely az egyh. megyék és illetékes iskolák követeinek igazolása után meg is történt. A mai gyűlés kiválóan nevezetes része a superintendensi jelentés. Főt. ur megragadólag és találóan ecseteli az egyházi élet állását mult évi april hava óta, mikor a magyar minisztérium kineveztetett. Az ország viszszanyerte jogai nagy részét, alkotmányos élet lépett a sokfélekép megpróbált absolutismus helyébe: ily körülmények között az egyház figyelme az 1848-ki XX törv. cikkre irányult, melyben minden bevett vaiiás felekezet egyházi és iskolai szükségeinek közálladalmi költségek által való fedezése van kimondva. Nagy részben várták e törvény életbeléptetését és ez a várakozás és remény a mult évben megzsibasztotta egyházi életünket. E várakozás és remény zsibasztólag hatott mindenre, mit az eiŐbbi évek nyomása alatt buzgósággal karolt fel egyházunk, zsibbasztólag hatott az egyes egyházak és hivek áldozatkészségére, mert mindent e törvénycikktől vártak. Kimondja azután, hogy ezen remény és várakozás hiábavaló, mert a XX. t. c. keresztülvitele, ba komolyan után gondolunk, teljes lehetetlen; az volt a múltban is, de még lehetetlenebb az állam jelen helyzetében, midőn a nagy államadósság kamatainak egy részében elvállalása, és a közösügyi költségek annjira igénybe veszik az állam kincstárát, hogy a legjobb szándék mellett sem lehet csak reményt is nyújtani az államsegélyre s igy nincs miért illusióban ringatni magunkat. Azonban tegyük föl, hogy e törvénycikk érvényesíttetni fog reánk nézve ? Az országban különböző vallásfelekezetek vannak, melyeknek tendentiáik is különbözők, s meglehet, hogy ezen törv.cikk foganatosítása valamelyiknek érdekeit annyira fogná sérteni, milyenre tán nem is számítunk első pillanatban. De nem kell-e félni az autonom egyházaknak, hogy mihelyt megnyerik az egyházi és iskolai szükségek köz állami fedezését, ugyanakkor elvesztik az annyira féltett autonomiát, mert nincs kormány a világon, mely hajlandó lenne teljes autonomiát engedni oly testületnek, melynek szükségeit ő fedezi, másfelöl nincs oly prot. egyház, mely elég vigyázatlan volna autonómiáját áruba bocsátani. Ne ringassuk tehát magunkat álomba, ne nyujtsuk kezeinket idegen segély után, hanem áldozzunk mindent egyházunk és iskoláink felvirágoztatásáért. Ezután az egyházi hivatalnokokhoz intéz egy kérést főtiszt, ur, hogy lehetőleg tartózkodjanak a politikai pártvitákba, küzdelmekbe bele elegyedni, mert ez egyházi állásuknak nem hogy hasznos, hanem ellenkezőleg nagyon veszélyes, De hiszem nem is szükséges lelkésznek pártvezérként szerepelni, politikai babérok után áhítozni, mert előtte egészon másnemű és valóban szép pályatér vau nyitva, az egyházi életnek buzgó ápolása lelkészi hivatalának pontos betöltése. A mely lelkész vezér-