Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-21 / 25. szám

ref. táb. lelkészek szaporítása s a tábori lelkészállomásoknak a protestáns egyház igényeihez mért berendezése. A mi válaszunk ez észrevételre egyszerűen csak az, hogy az állam eladósodása még csak ürügynek sem fogadható el arra, hogy 37,000 ember szellemi és erkölcsi erejét veszni engedjük. Ha van pénz keleti expeditióra s tudja isten még miféle luxus-vállalatokra, legyen erre is ; ha mi jogosan megkivánjuk a katonától, hogy a csaták napjaiban életét is kész legyen feláldozni a hazáért és a fejedelemért, a katona is megkívánhatja az államtól, hogy ne csak testi, hanem szellemi és erkölcsi táplálékáról is gondoskodva legyen. Tárgyunkra vonatkozó, fölösleges okoskodások helyett azonban mi tényeket akarunk felhozni, s az itt kővetkező sorokban röviden közölni fogjuk a protestáns tábori lelkészeinek és a prot. katonaság valláserkölcsi életének szomorú állapotát az osztrák-magyar hadseregben. 1860-ban jelent meg ama császári nyiltparancs, melyben a fejedelem abbeli legmagasb akaratát nyilvánítja ki, hogy a hadseregben szolgáló luth. és ref. katonák lelki ügyei ezentúl saját lelkészeik által intéztessenek. De ő Felségének ezen kegyes atyai kivánata még máig sem ment teljesedésbe. Aprót, egyház még ma sem intézkedhetik legkevésbé sem a prot. katonák vallás-erkölcsi ügyei fölött. Még máig sem tétettek bővebb intézkedések, hogy a keresztelést, esketést, Urvacsora-osztást, temetést és az ige-hirdetést végezni csupán a részökre hivatott protestáns lelkésznek álljon jogában és legyen kötelessége. Az egy császári parancsot kivéve a protestáns katonaság vallásos jogai és kötelességei sehol sincsenek tekintetbe véve. Katonai törvénykönyvekben a protestáns katona vallás-erkölcsi életéről és a prot. tábori lelkészeiről való intézkedésnek csak alig kevés nyoma található fel. A legfelsőbb rendeletre eszközölt intézkedés kivitelénél szem előtt tartották, axióma gyanánt tekintették, hogy a prot. katonaság vallásos ügyeiben csak annyiban történjék változás, a mennyiben ez a rom. kath. elvek és érdekek legkisebb sérelme nélkül megeshetik. A tábori lelkészetre nézve még most is a régibb ultramontán, tömény illatú törvények vannak érvényben. A regiments-paterek most is csak oly szabadon gazdálkodnak a prot. katonák között mint az előtt. Az anyakönyveket a protestáns katonákra nézve is a regiments-paterek vezetik. Ha a protestáns katona prot. nőt vesz el feleségül, azzal az utasitással küldik el, hogy esketése magát ott, ahol akarja. Ha a protestáns katonán halálos Ítélet hajtatik végre, csak azon esetben rendeltetik mellé prot. lelkész, ha kath. áldozár szolgálatát igénybe venni nem akarja. A prot. katona most is, épen ugy mint régebben, köteles részt venni a kath. istenitiszteletekben ; a 20 éves korában besorozott prot. legény legalább minden második vasárnap köteles elmenni a katholikus templomba, térden csúszni kénytelen a pap által felmutatott ostya előtt, habár e tettén protestáns meggyőződése a legnagyobb mértékben megbotránkozik is; ellenben saját felekezetű lelkipásztorát egy évben legfelebb csak egyszer láthatja és hallgathatja, de csak ugy, ha történetesen nincs kórházban vagy másutt valahol szolgálatban. Nehéz betegség vagy halál esetében csak ugy engedtetik meg a prot. katonának (a tábori lelkész székhelyén kiviil) a saját papja szolgálatával való élés, ha a lelkészt saját költségén maga hozatja el. E sorok irója ismer egy oly ref. tábori lelkészt, aki öt év alatt, habár az ő működési terén számos, tisztán prot. házasságok köttettek, csupán csak egy párt esketett, egyszer sem keresztelt, és székhelyén kivül egyet sem temetett. Az osztó igazság követeli, hogy a protestáns katona, aki csak ugy szolgálja az államot, csak ugy ál-' dozza életét és vérét a hazáért, mint kath. bajtársa, ez utóbbival egyenlő jogokat élvezzen; s miután a protestáns lakosság számarányilag épen oly mértékben fedezi az államköltséget, csak ugy fizeti a hadi adót, mint a katholikusok, a méltányosság azt kiványa, hogy a ref. tábori lelkészek száma az ezen felekezetbeli katonaság számarányához mérten szaporittassék meg. Az államtól mi nem áldozatot, hanem csak azt kívánjuk, ami minket illet, amit mi jogosan követelhetünk. A hadi budgetból csak annyit fordítson mi reánk az állam, a mennyit a prot. ember és a prot. birtok az összes tábori lelkészek fentartásában képvisel. Mi ezzel is beérjük, ha az állam többet adni nem akar. Ez is jobb állapotot biztositand a prot. katonaság vallás-erkölcsi életének a mostaninál. De ha az állam még ezen felül is akar valamit tenni a protestanskatonaság érdekében, a felülkiadás sem vesz kárba; mert az erköcsi élet gondosabb fejlesztéséből és ápolásából származó nyeremény csak magára az államra háramlik vissza. Mi nem követelünk valami ujat, a mi követelésünknekjogalapja a 48-iki törvények XX. cikkében van letéve. Mi csak azt kívánjuk, hogy valamint minden egyházi ügy, ugy a tábori lelkészség is a jogegyenlőség és viszonosság alapján rendeztessék el. (Vége köv.) Vallás- és iskolaügyi uj törvények az ausztriai német örökös tartományokban lényeges tartalmuk szerint kivonatban közölve. (Vége.) Intereonfessionalis törvény. I. A gyermekek vallására vonatkozólag: 1. §. Törvényes, avagy a törvényesekkel egyenlőknek tekintett gyermekek, ha mindkét szülő ugyanazon valláshoz tartozik, a szülők vallását követik. Törvénytelen gyermek az anya vallását követi. Azon esetre, ha a fennebbi határozatok egyike sem alkalmazható, a gyermek vallását az határozza meg, kinek jogában áll a gyermeket felnevelni. Valamely egyház, vagy vallásos társulat elöljáróinak vagy szolgáinak, avagy más személyeknek arra 49*