Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-14 / 24. szám

lói pályáját N.-Kőrösön kezdte, Debrecenben végezte, s miután Szikszón egy három éves academia rectoriát elvégzett, Dömsödön pedig három évig mint segédlelkész működött, ez utóbbi helyről 1817-ben a madocsai egyház rendes lelkészeül meghívatván, halála napjáig folytonosan, szakadatlan gonddal, egyenlő buzgósággal s valami sajátságos boldogító, szinte mámoros szenvedélylyel folytatta hivatalos működését. Duna-Szent-György, Dorog s több más egyházak határozott meghívásait, Dömsöd, N.-Kőrös s még egy pár egyház tudakozódásait, ha néha-néha figyelemre méltatta volna is: gyülekezetének erős ragaszkodása, mely nemcsak szavakban, hanem tettekben is kész volt nyilatkozni, mindig vissza tudta tartani, s midőn egyszer családi kötelékek miatt Bölcskére ipa Csekey mellé ment által: akkor is alig pár nap múlva — mihelyt észrevette, hogy Bölcskén párt van ellene alakulóban — ismét visszament Madocsára, s még a régi kedves helyről az uj hívek kocsinszekéren szállították át mindenét, az uj helyről a régi hívek mindenét a szó legszorosabb értelmében ölben vitték haza. — Papi működésében, mint néha-néha bizodalmasan megvallotta, mindjárt ifjúságától fogva egy magasztos, csaknem emberfölötti elv vezérlé: a mennyire csak lehet, mindenkit jósággal szégyeniteni meg, előzékenységgel s megbecsüléssel fegyverezni le, s nemes jó tettekkel verni meg. Hogy ez nála nem volt üres szó, csak egy el melyet talán asztalára m o 11 o ként felirt, vagy melyet tán ajakán is hordozott, hanem a legérzékenyebb s hathatós rugó minden papi foglalkozásában, azt ismerősei nagyon tudják, s ezt nem is pályája elején emlegette, hanem csak akkor ejtette ki néha, midőn működése sikeréhez kerestek az emberek kulcsot. S hogy ilyen elvek után haladni neki, ki természeténél fogva vérmes, heves, indulatos, roppant férfi erejének teljes érzetével, tudatával biró s akaratából lealkudni nem engedő volt, mily roppant küzdelmekkel járt önmaga és az emberek ellen, gondolni ehet! Egész községének igazán, alig van tagja már az ötödik nemzedék óta, a ki nemcsak szóval, de tényleg is ne érezte volna jóindulatát. Már atyja által is, később saját érdemei által, mint különben is egyik tiszteletben álló köznemesi család tagja, a megye egész értelmiségével, színével, javával benső ismeretségben, sokakkal a legderekabbak közül, szoros barátságban élvén, sokszor volt alkalma, nem nemes közönségének javára tenni, s hogy ilyen befolyásait nem hagyta soha felhasználatlanul — s hogy később már egészen öreg korában is, az ötvenes években, midőn az a kk o r hivatalokat viselt emberekkel a maga ügyében csak alig állt volna szóba, egy-egy szegény özvegy asszony, egy-egy beteges apa katonának elvitt fia vagy szerencsétlen, politikai kifakadás miatt bebörtönzött valamely híve érdekében minden követ megmozdított s még attól is kevéssé félt, hogy magának kellemetlenségeket fog okozni: ez mutatja, hogy gyülekezetének mindenben mindene vágyott lenni. Pedig hogy a politikai szaglárok figyelmét azon időkben ő sem kerülhette ki, azt is jól tudta s mindig készen is volt rá, s igy épen nem lepte meg, midőn nagyon szeretett vejének, Szászi József gerjeni lelkésznek a N o s z 1 o p y-féle kezdeményezések alkalmából történt befogatásakor a kutatók az ö irószobájában is megjelentek s a náluk szokásos mohósággal vágytak bármi jelre, a mi őt compromittálhatná. Az e.megye 1844-ben választotta alesperesévé, midőn már tehetségeinek összesége kifejlődve s teljes erőben állott, s másfél év múlva esperessé lett, s e működését azon nemes ajánlatával kezdé meg, hogy a körutak visitatiókért járó díjait egy e.megyei könyvtár felállítására ajánlotta fel, amiből azonban, szerencsétlenségre, azon kornak minden üzleti eljárásban ügyetlen, patriarchalis kezelési módja, s a szigorú közakarat, közohajtás hiánya miatt aligha lett valami. Mint esperes kivált a lefolyt szomorú időkben volt nagy hasznára ügyes tapintata s finom találékonysága által megyéjének, melynek papjait kellő felvilágosításokkal, utasításokkal, -- alkalom szerint titkosan is, — ellátni mindig nagy gondja volt. — A gyűléseken éles itélő tehetsége, gyors belátása, ügyes eljárása s nagy szónoki tehetsége, mely, — mint sokan emlékeznek rá, — még öreg korában sem hagyta még a rögtönzéseknél sem cserbe, sokat biztosítottak számára, s ha, mint egy illetékes s a boldogult iránt épen nem rosz induiatu bírótól halláin, sokszor kétségbe esett, néha nem igaz ügyet védett is : egymaga képes volt hosszas időkig függőben tartani az ügyet. Az ilyen azonban nála nem rosz indulatból, sőt léleknemességből folyt. Az embereket, kik saját hibájuk vagy bűnök által inkább övéiket, mint magukat döntötték bajba s megbánást lehetett tőlük várni: mindig kész volt pártfogásába veiini s értők minden megtámadást, bántalmat, gyanúsítást örömest türt. Pap volt igazi nemes értelemben. A papi özvegy-árva pénztár felállítása, a mellette való izgatás, buzdítás megkezdése, tervezése, minden alkalomkor sürgetése nagyon kedves dolga volt s valóban méltán nevéhez is volna kö thetö. Mint minden erős akaratú s szigorú gondolkozású egyén: ő is hajlandó volt az autokratiára. Volt benne sok azon vasfejüségből, a mely volt kedves tanulótársát a debreceni Szoboszlai Pap Istvánt is jellemezte, hogy t. i. sokat mert s a j á t felelősségére tenni, de veszélyes dolgokkal vakmerőn mégsem játszott. Ellenmondást, családja tagjaitól épen nem, másoktól is kevéssé tűrt, s ha ilyen oldalon valami kellemetlenség fejlett ki, mindig hajlandó volt az emberek tudta nélkül, szép csendben helyre hozni azt, a mi helyre hozható volt. A superintendentialis gyűlésen esperestársai közt tekintélyes s a legderekabbak előtt volt legtiszteltebb. S kitűnő tulajdonai méltán is igényeltek figyelmet. A Polgár-Szeles-féle superintendens választá&i villongások táján a Nyáry Pál, Markos Pál és mások által indított s támogatott küriarchiai mozgalom s erőszakos küzdés ellen — miután némelyek a két párt közvetítése által óhajtottak maguknak közcélú működésökre erősebb álláspontot keresni a közönségnél — csaknem egymaga állott