Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-01-19 / 3. szám
De hogy ilyenekbe valaki nálunk sikerrel csak bele is foghasson, hogy a szokatlan föllépés önfitogtatási különcködésnek ne látszassék, sokaknak egybevágó összeműködésére van szükségünk. Ezt pedig csak papi conferenciákon megállapítandó közös határozatok utján eszközölhetni. Tegyük meg tehát az első lépést, alakitsuk meg a papi conferentiákat mentül előbb. Fogjunk munkához, s akkor bizton reménylhetjük, hogy felvirrad még szebb nap őseink öröksége fölött. Ballagi Mór. A vérrokonsági tiltott fokozatoktól való fölmentés az erdélyi ág. ev. egyházban. Midőn a szászok az ág. ev. hitvallásra áttértek, a szász papság az egyházi törvénykezés jogát, melyet régebben a kath. egyházban gyakorolt, a változott viszonyok között is egész terjedelmében fen tudta tartani. Ide tartozik a vérrokonsági tiltott fokozatoktól való fölmentés is. A7 egyes jurisdictiok világi hivatalnokai többször megkisérlették ugyan ezen egyházi törvénykezést legalább egy részben a világi birák jogkörébe vonni; de az erdélyi fejedelmek a papságnak, ha panaszt emelt, számos privilégiumok által biztositák e jogot, és különösen ami a vérrokonsági tiltott fokozatokban való házasságot illeti, ezeket Báthori István 1575-ik feb. 3-án, Báthory Zsigmond pedig 1593-ik év jan. 23 án kiadott nyilatkozványaikban szigorúan megtiltották, és Báthory István az ez ellen cselekvőket a papság által kiszabandó büntetéssel és 200 forintnyi birsággal fenyegette. Igy tehát mindenféle fölmentési jogot, különösen pedig a tiltott vérrokonsági fokozatoktól való fölmentés jogát, ius episcopalénak tekintették, melyet régebben a fehérvári püspök alatti káptalanra nézve a superintendens, a szebeni káptalanra nézve pedig, melynek a groszschenki és ujegyházi káptalanok alárendeltettek, a szebeni, és a brassoói káptalanra vonatkozólag a brassói dékán gyakorolt. A szebeni hármas és a brassói káptalanok ugyanis hajdan a milkovai püspökség alatt állottak, és ennek feldulatása után, nem, mint a többi szász egyházmegyék, a fehérvári püspökség, hanem egyenesen az esztergomi érsekség alá lőnek rendelve. Az imént emiitett káptalanok 1545 ik év máj. 17-én, Medgyesen a fehérvári diöcesishez tartozó többi szász e.megyékkel tartott értekezleten jogaikat határzottan fentarták magoknak, és a fölmentési jogot a superintendenséhez hasonló terjedelemben gyakorolták. Sőt a besztercei e.megye dékánja a vérrokonsági fokozatoktól való fölmentés jogát egy ideig a superintendenstől egészen függetlenül gyakorolta, 1750-ben a szebeni káptalan ugyanezt engedélyező groszschenkinek is. Ezen jogállapotot a fejedelmek által adományozott privilégiumokon kivül a zsinatok (azaz a superintendens elnöklete alatt egyes káptalanok dékányaiból és seniorjaiból álló értekezletek) számos jegyzőkönyvei is megerősítik; határozottan kifejezve találjuk ezt az 1601 (sess. 2), 1627 (sess. 6), 1652 (sess. 5), 1666 (sess. 5), 1691 (sess. 6), 1693 (sessio 6), 1711 (sess. 2), 1712 (sess. 5 et 7), 1767 (sess. 6. §. 2 et 3) zsinatok j.könyveiben. De melyek voltak a tiltott rokonsági fokozatok ? Honterus brassói reformátor által 1547-ben szerkesztett, a szász nemzeti egyetem által 1550-ben törvényül megerősített és még az országgyűlés által is helybenhagyott „Reformatio ecclesiarum Saxonicarum in Tran-sylvania" e fokozatokat Tit. XIII. 7 következő szavakkal határozza meg: „consanguinitas in contrahendis matrimoniis usque ad quartum gradum est prohibita, nisi graviores causae inciderint — — Gradus autem dempto stipite a filiis primum incipiant, ita ut filius sit primus a stipite — — Porro ftetitiae prohibitiones cognationis spir rituális nullum afferre noscuntur impedimentumEs a Báthory István által 1583-ik évben megerősitet „Statilta jurium municipalium Saxonom in Transylvania" Lib. II. Tit. I. §. 5. épen ez értelemben nyilatkozik : „Propter majorem sanguinis reverentiam ad quartum usque gradum inclusive nuptiae non admittantur) nisi copula carnalis intercesserit, tunc enim mulcta competente a judice irrogata tolerabuntur. Erdélynek a magyar koronával való egyesítése alkalmával a szász ev. papság felmentési jogát is megerösité Leopold 1691 dec. 4 én kiadott diplomájának 3. pontjában e szavakkal; „Constitutiones in vigore inviolabili permansura declaramus1 1 ; és az 1693 ik év april 9-én kelt pótdiploma 1 pontjában e szavakkal: ,,Quatuor Religiones in Transylvania receptas in liberó exercitio, juribus, bonts et possessionibus, ut iis nunc fruuntur, sine turbatione qualicunque, quiete et pacifice in posterum relinquendas esse.a — Ezen jogviszonyok az ev. papságnak dispensationalis és elválasztási kizárólagos jogilletékességére vonatkozólag a házasssági ügyekben tovább is fenmaradtak, mignem III. Károly király alatt másféle jognézetek kezdtek érvényre emelkedni. 1716-ban történt az első belenyúlás az ev. papság dispensationalis jogkörébe. Később az 1731 dec. 12 én kibocsátott cs. k. leirat, mely által a válóperekben hozott superintendentialis döntvény érvényességét a fejedelem, mint „m causis matrimonialibus subditorum suorutn Religionum Protestantium indisputabilis supremi inditis" végelhatározásától tétetett függővé, a szász ev. papság eddig privilegiált jogi állását károsító nézetnek tört utat, mely szerint a házassági akadályok és tilalmak nem csak egyházi, hanem polgári természetűek is, s igy a fejedelemnek kell gyakorolni a fölmentési jogot. Ezen jognézettel megegyezőleg az 1764. év máj 7-én kiadott udvari rendelet az ev. papságot eltiltotta a fölmentvényadástól és Mária Terézia az 1769-ik évi máj. 13-án kibocsátott kir. leirat által a fölmentési jogilletőséget 3 ik és 4-ik rokonsági fokban a királyi guberniumra ruházta át, mely azt egészen 1783-ik évig gyakorolta is. De II. József császár 1783-ik év dec. 14. ezen rendeletet visszavonta és a nem katholikusoknak az
