Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-14 / 24. szám

nem volt is, mindig azt tartották szem előtt, hogy a szabad vallásgyakorlat mindig csak „sine praejudieio ecclesiae romano-catholicae" történjék, addig a hatalommal szövetkezett papság ellen küzdő szabadelvű nemességnek, a legügyesebb taktikára volt szüksége, hogyha az előhaladásnak csak némi sikert is akart biztosítani, és a nemkatholikus felekezeteknek a jog és igazság csak némi morzsáit is meg akarta menteni. De most, midőn az országgyűlés termében a nemzet közvéleményének kell nyilvánulnia és törvény-erőre emelkednie, most, midőn az uralkodó vallás, hála a48-iki törvényhozók bölcseségének, legalább elvben, a papiron, többé nem létezik, midőn a nemzet közakarata szemmel láthatólag oda irányul, hogy minden nemzetiségű, minden felekezetű polgárok egyenlő jog és igazság alapján egymás között békében, testvéri szeretetben éljenek, most mi értelme volna a képviselők részéről követendő taktikának és fogásos eljárásnak? Avagy képzelhető-e józanul, hogy valaki ma egy előjogos kaszt érdekében, szemben az összes nemzet akaratával, ellent merne mondani oly törvényjavaslatnak, mely az 1848. évben általánossággal kimondott, teljes vallási jogegyenlőségnek adna gyakorlati kifejezést? De a „Pesti Hírnök" junius 6-ikai számában mind erre azt mondja, hogy „Magyarországban ma semmi oly sérelmek nem léteznek, melyek a létező keresztyén felekezetek között differenciák és súrlódások alapos okául szolgálnának;" továbbá, hogy „a fenforgó interpellatiónak a közjó, az igazság és törvény tekintetében semmi jogosult alapja nincs, s hogy Csanády csupán azon nemtelen vak gyűlöletnek s türelmetlenségnek lőn nem irigylendő tolmácsa, mely létezik ugyan elég megromlott hazafiatlan szivben, de a mely nem vallásos érzületben, hanem a legmegvetendőbb polgári bűnben, a politikai fölforgatás vétkes szenvedélyében gyökerezik." A dologban járatlan ember, ha a „P. H.u e nyájaskodásait olvassa, könnyen arra a gondolatra juthatna, hogy nálunk a vallási jogegyenlőség és viszonosság egész eldoradója van, hogy a törvény a felekezetek kiengesztelésére annyira megtett már mindent, hogy keresve kell az okot keresni, amiért valaki és különösen protestáns ember panaszos szót emelhetne. ví.- " / A „P. H." cikkírója szerint csak a kákán csomót kereső roszlelküség, mely minden áron bujtogatni akar, találhat ma okot interconfessionalis törvény sürgetésére; s igy nemcsak Csanádyt, hanem mind azokat éri a hazafiatlan békétlenkedés vádja, kik ez ügyben Csanádyval egy értelemben vannak. Minthogy én is azok közé tartozom, szükségesnek láttam a keztyüt felvenni és a közönség előtt sérelmeinket fölfejteni. I. Interconfessionalis sérelmek: a) A katholikus apa és a protestáns anya gyermekeinek nemi különbség nélkül a kath. vallásban kell neveltetniök, míg megfordítva a protestáns apának és kath. anyának fiu gyermekei csak követh e t i k az apa vallását s a leánygyermekeknek az esetben is a kath. vallásban kell neveltetniök. b) A kath. egyházba akárki, bármely percben bevétetik, anélkül, hogy előbbi lelkészének akár előlegesen, akár utólagosan csak be is kellene az áttérést jelentenie, a kath. egyházból a protestáns egyházba való áttérés pedig csak 4 heti időközben történő kétszeri bejelentés után eshetik meg. c) Az „ubi sponsa ibi nuptiae" alapelvet a katholika menyasszonyra nézve a plébános urak igénybe veszik ugyan, de a prot. nővel házasságra lépő kath. vőlegénynek arról hallani sem engedik. d) Az országos törvények által érvénytelenített reversalisok ma is folyvást szedetnek, s csak is a kormányon ülő férfiak elnéző kegyelmének köszönhetjük, hogy a gyermekek nevelésénél e jogtalanul kicsikart iratok jelenleg talán nem mindenütt emelkedhetnek gyakorlati érvényre. e) Gyakran még a hirdetési bizonyítvány is megtagadtatik a kath. és illetőleg prot. jegyesektől, ha ezek a protestáns templomban akarnak egybekelni. f) A házassági perekben és a kihirdetéstől való fölmentvényekre nézve a katholikusoknál kizáróa szentszékek, a protestánsoknál pedig kizárólag a politikai hatóságok intézkednek. g) A vegyes házassági elválások fölött most is a kath. szentszékek mondanak Ítéletet, még ak-G