Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-07 / 23. szám

Tizenegyedik évfolyam. Pest, junius 7. 1868. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓHIVATAL : A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELÖFIZETESI DIJ : Htiyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes számú példányok még mindég kaphatóig Unio-vita a „szabad egyház" edinburghi presbyteriumában. Innen onnan itt lesznek a skót egyházak e'vi nagy gyűlései. A generál assembly elé egyik se néz nagyobb érdekeltséggel mint az u. n. szabad egyház, mint a melyiknek legfontosabb kérdése ez idő szerint az unió kérdés, a mely a nagy gyűlésnek is bizonyára legfontosabb tárgya leend. Mielőtt magáról a nagy gyűlésről referálnék, nem tartottam egészen érdektelennek megjelölni egy pár sorral a kérdés fejlődésének mostani stádiumát. Kérdezhetné valaki, hogy mit érdekelnek minket a skót egyház házi ügyei, mikor magunknak is annyi sok elintézni valónk, felvetett és mélyen alvó kérdéseink vannak ? Feltettem a kérdést magamnak is, s körülbelül ezekben tudnék rá felelni. Nekünk protestánsoknak egyik fő erőnk (sokan azt mondják gyengeségünk, de a világfejlődés ellenük tanúskodik) a szétszakadozottság. Nincs egy látható központi hatalom, mely bennünket öszszetartson, a különbözőségeknek egységet adjon, az egyéni szellem szabad fejlődésének láthatatlan hatalmán kivül. De nincs is szükségünk rá. Azonban ez a szétszakadozottság múlhatatlanul szükségessé teszi, hogy legalább tudjunk egymásról valamit. Az élet életet teremt, a társ erélyének tudata emelőleg hat a másik — tán gyengébb társra is. Maga a tudás már erő. Ezenkívül van valami, a mi kivánatossá teszi, hogy e szellemi összeköttetés állandóan meglegyen, s ha ugy tetszik még jobban megerősödjék különösen a skót egyházakkal Dacára annak az igen nagy különbségnek, mely van a skót és magyar nép vallásos élete közt (a mely különbség okait nem volna nehéz tisztán kimutatni), mégis alig van egyház, amelyikhez mi oly közel állanánk, mint a skót egyházakhoz. A reformatio kálvini irányzata, tanban és istentiszteleti formában, talán egy népnél sem vitetett oly tisztán keresztül, mint a magyar kálvinisták- és a skót puritánoknál. E kettőn azóta az idő sokat változtatott, s egymástól eltérőleg, azonban létezik egy kapocs, amelyben és amely által ép oly közel állunk egymáshoz ma, mint a reformatio után, s ugy és olyan közel csak is ez a két egyház Európában, s ez az egyház szervezet. A képviseleti kormányrendszer mindkét helyen a nép vérébe ment át, s ki tagadhatná, hogy hatással volt politikai függetlenségének, szabadságszeretetének fejlődésére, ébrentartására ? Ezenkívül Skóthon egy hatalmas protestáns ország, élő emelkedett protestáns öntudattal. Eltekintve egyes tulságoktól a részletekben, s egészben nézve a dolgot, én rám valóban emelőleg hatott a protestáns öntudat azon ereje, mely a skót theologusok munkáiban nyilatkozik, a kontinens nagy részének azon se hideg se meleg lágysága után, mely a catholicismus bűneit és vesztegető hatását csupa kíméletből (vagy ismeret hiányból) nem akarja emlegetni, s a protestantismusnak, mint magas, emelkedett életelvnek jogosultságáról, nem, áldásairól, és a kort megváltó hatásáról csak ugy félve mer ejteni egy pár szót, mintha a püspök uraktól engedelmet akarna kérni azért is, a mit kimondott. De ez öntudat nemcsak a theologusoké, hanem az egész népé is egyszersmind A free church egyik derék elderjével (nálunk presbyter) beszélgettem az irlandi egyházkérdésről. s természetesen kárhoztatám a kormányt, mely a katholicismust erőszakkal igyekezett megsemmisíteni. „Nem a vallás az, amit a kormány elnyomott — mondá ö; — miért élhet minden secta szabadon az e^ész Nagybritanniában ? A katholicismus — mostani alakjában — nem tisztán vallásos s nem is annyira vallás, mint inkább politikai és társadalmi intézmény, leigázására megrothasztására a társadalomnak." Ez utolsó pontban egyetértünk, azzal a különbséggel, hogy én a társadalmat erősebbnek és épebbnek hiszem, semhogy ez elbukástól félteném, s másfelől a katholicismus, mint reactionarius társadalmi elv, kiölésére soha semmi más fegyver használatának jogosultságát meg nem engedem, a szellem fegyverén kivül, hanem azt osztán kímélet nélkül. És még egyet a skót egyházakhoz való viszonyunkról. Hogy az egyházi élet terén a magyar protestantismusban uj, életerős, s mondhatnám megfeszített munkás-.^, ságnak kell elöállania, ha eddigi helyzetünket, s a társa-45 fc; v v