Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-31 / 22. szám

testvériség lakomájának, az Ur szent vacsorájának ki­osztásában egypár gyülekezetben a bevett rendtartás­tól eltérő s véleményem szerint helytelen szokás uralko­dik, a mennyiben az urak és úrhölgyek külön élnek az Úr szent vacsorájával, még pedig az úrhölgyek nem áll­nak ki a szent asztalhoz, hanem a lelkész viszi hozzájok az Ur szent vacsoráját, s miután ez megtörtént: azután járulnak a gyülekezet többi tagjai a szeretet vendégsé­géhez. Régi megrögzött szokás ez, mely fentartja magát anélkül, hogy valaki annak helytelenségére gondolna, — s távol legyen, hogy én ennek fölemlitésével az úri ren­det vádolni akarnám (e tekintetben bizony vádolhatni. Szerk.), főkép miután bizonyos tudomásom van arról, mily sok jó szolgálatot tőn ez az úri rend anyagilag és szellemileg, pénzzel és észszel, a gyülekezet virág­zásának előmozdítására, — de mégis óhajtanám, hogy a nt. e.megyei közgyűlés (feltéve, hogy e szokást helyte­lennek tartja), jegyzőkönyvileg fejezze ki azon remé­nyét, hogy a tiszteletre méltó úri rend önmaga fogja e helytelen szokást mielébb megszüntetni. Ami a közterhek viselését s az önkéntes adako­zási készséget illeti, — tekintve a lefolyt évek rendkívül Ínséges voltát, melynek súlya ma is nagy mértékben érezhető, — tekintve a mindenféle direct és indirect adók temérdekségét, mely nemhogy fogyott volna, sőt növeke­dőben van: bizonyára nem lehet csodálni, hogy az egy­házi közterhek viselésében s az adakozási készségben valami nagy előhaladás és lendület nem tapasztalható, sőt helylyel közzel a csüggedésnek és lankadásnak jelei mutatkoznak. Az e.kerületi domestikába való ada­kozás nagyobb-nagyobb ellenszenvre talál, különösen idegenek a hívek a kereszteléskor esketéskor kitétetni rendelt perzselyektől, a honnan — Ceglédet kivéve — egy gyülekezetben sem tétetnek ki a perzselyek. — Ide­genek a hívek a házanként való megkerestetéstől is, a honnan nem is gyakoroltatik az néhány egyházat kivéve, s ott is csekély eredménynyel, ugy hogy az egész egy­házmegyében nem gyűlt több 93 frt 83 és Vá krajcár­nál. — Az iskolák fentartására minden lélektől évenkint fizetendő pengő krajcárok is von­tatva és kedvetlenül és több helyütt hiányosan fizet­tetnek. Izsák, Vadkert, Gyöngyös, Abony, Tószeg, Várkony, Vezseny ez évre hiány nél kül kifizették az egész reájok eső összeget, — Halas most semmit sem fizetett, az e.kerülethez fog e tárgy­ban folyamodni, — Cegléd 236 forint 25 krt tartoz­nék fizetni, s nem adott többet 105 frtnál, nyilvánítván hogy ennél többet nem is fog adni, okait az e.kerülethez fogja terjeszteni. Pánd-on a pengő krajcárok helyett, az akkori lélekszámnak megfelelő alapítványok tétettek, úgymint maga az egyház ajánlott 400 v.frtot, özv. Szi­lassy Lászlónő 300 v.frtot, Szilassy György 250 v.frtot, Gyürky Pálra rovatott 50 v.frt; — az egyház a maga 400 v.frtnyi alapítványától mindig és most is 9 frt 60 krt fizetett osztrák értékben, — nincs okunk kételkedni, hogy a többi alapítványoktól járó kamatok is mind a múltra, mind a jelenre be fognak fizettetni, mihelyt a kegyes és buzgó alapítók vagy utódaik erre felkéretnek. Gom­bán az egyház a pengő krajcárok kivetése helyett annak idejében az akkori lélekszámhoz képest egyszer minden­korra 400 pfrt alapítványt tőn, melynek rendes kamat­ját mindig s most is hiány nélkül befizette. J á s z - B e­rény mindig s most is ezer lélektől fizetett s az ezen felül eső 1 frt 5 krt levonta. Jász-Kisér sohasem adott többet 50 frtnál, ennél többet jövőre sem ad, mert ott a lelkek száma az ide-oda költöző dohányosok miatt igen változó, — kellett volna pedig a tavali lélekszámhoz képest 80 frt 95 és Va krt fizetnie. Ó-Kécske azt mondá, hogy jelenleg nincs fizetési képessége, s halasz­tást kérvén kegyes elnézésért esedezik. Nagy-Kőrös mindenkor s most is 273 frtot és 47 krt fizetett, s ujabb népszámlálásig ez összegnél kiván maradni. Kecske­mét ez évre megfizette a reá eső összeget, de ez adózás alóli felmentetésért az e.kerülethez folyamodik. — A hát­ralékban levő összegeket kimutatni az egyházak nem képesek, s még kevésbé képes az esperes, — ugy tartom, az egyh.ker. számadásokból lehetne és kellene azokat ki­mutatni. — Ezeket azért voltam bátor bővebben felemlí­teni, mert igy rendelé azt a tavali octoberi e.ker. köz­gyűlés, a 9-ik szám II. d. pontja alatt, hogy az espere­sek részletes jelentést tegyenek az e. me­gyének mind a befizetett mind a hátralék­ban levő összegről, s ekkép a superinten­dentia az e.megyei j.könyv utján az ügy állásának tudomására jutván, kellőleg intézkedni fog. Azt is jelentem, hogy az e.ker. j.könyv nyomatási felemelt díja, általam a tavali octoberi gyűlés 9. sz. I. 2. alatt olvasható határozata folytán a gyülekezetekre aránylag (t. i. lélekszámaránylag) felosztatván: Cegléd a reá kivetett összegből 81 krt levont, azon oknál fogva mert a tavali névtárban többre tétetett a valódinál a ceglédi lélekszám ; — N. - K őr ö s pedig 6 frt 2 kr helyett csak 2 frt 50 krt fizetett, ragasz­kodván az eddig gyakorlatban volt felosztási kulcshoz,— Végre 8. Azon kérdésre, hogy bármi tekintetben minő emelkedés vagy hanyatlás tapasz­talható az egyházak életében? van szeren­csém előterjeszteni, hogy Cegléden a költséges temp­lomépitésből még fenmaradt 15,000 frtnyi adósság tör­lesztésére — miután minden régi törlesztési források ki­apadtak — mind eddig az egyház ujabbakat felfedezni nem volt képes, — a templom belsejének felszerelésére is kellene mintegy 15,000 frt, — a tető boritékát pedig maholnap megemészti a rozsda; — e nyomasztó terheket az egyház nagyon érzi. Jász-Berény nem képes ön­erejéből tovább építeni templomát, s most könyöradomá­nyok gyüjthetéseért folyamodik. — Gyöngyös bizo­dalommal kéri és várja valamint tavai ugy ez idén is az e.ker, pénztárból leendő segélyeztetését. Egyszersmind bejelentetni kívánja t. c. Recski Károly ur 300 osztr. ér­tékű frtból álló alapítványát, melynek évi kamatja a lel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom