Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-31 / 22. szám

intéző államférfiaktól az ember az ovatosság mel­lett még egy kis bátorságot is követel. S hát ha azon ovatosság még okosságnak sem okosság ? hát ha a protestánsok ismerve a haza Összes polgárainak szabadság-, egyenlőség- és testvériségre irányzott törekvését, nem hajlandók önök kényelmi politikáját a haza érdekével azo­nosnak elismerni ? ! Nem kellett-e aminiszterinm­nak attól tartania, hogy raidó'n azok ügyét mel­lőzi, kiknek igazai a nemzet függetlenségével mind elejétől fogva oly szoros solidaritásban ál­lottak, politikáját hazaelenesnek bélyegzendi. Minden felől hallik ma a sok panasz, hogy protestáns papságunk kormányellenes politikát üz és szélső irányban folytatott izgalmaival az ügyek békés kifejlését meggátolni törekszik Én részemről a papi hivatal emberiségi álta­lános nagy feladatát tekintve az izgató politikát azzal összeegyeztethetőnek ugyan nem találom s ennélfogva nem is helyeselhetem ; ámde ha valaki­nek a papi hivatásról más nézete van, ha épen ellenkezőleg a pap elsőrendű kötelességének tartja, hoírv az a hiveket hazafiúi teendőikre nézve is Ö J tájékoztassa: azt kérdem, csodálkozhatni-e,ha az, protestáns pap létére oly kormány ellen agitál, melytől, miután létrejövetelén ő fáradozott leghűb­ben, jutalmul azt nyerte, hogy azokat látja régi kiváltságaikba visszahelyezve lenni, kiknek ha­talmi állása mellett neki, mint protestáns papnak még csak szabad létezése is kérdésbe tétetik? „Az elkeserített hazafiság érzelmei nagy jo­gokat adnak," mondá egyszer Kölcsey s valóban a protestáns papság csak e jogokkal él, midőn mindent veszélyeztetve látván, azon merészség­hez folyamodik, mely a nagy veszélyekben egyet­len bölcseség. Távol legyen én tőlem, kétségbe vonnom,hogy a Magyarország kormányán ülő tiszteletreméltó férfiak eljárása igaz hazafiai érzelemből ered, s hogy ők ennélfogva a dolgok olyatén alakulását, hol az ultramontanismus uralomra vergődnék, nem óhajtják, nem akarják; de midőn a tényleges állapotok az uralkodó egyház teljes műkö­dését tárják fel a néző előtt, ugyan mi biztositéka van akkor a nemzetnek, hogy nem azon elveket és törvényeket szándékolnak életbeléptetni, melyek szeme-láttára épen most újra érvényre juttattak? Pedig a nemzet ugyancsak megelégelte már a századokig folytatott kölcsönös gyűlölködése­ket oly emberek kedveért, kik szűk nézetek és még szűkebb érdekek által vezéreltetve a társa­dalom felvilágosodásának, fejlődésének és hala­dásának mindig esküdt ellenségei voltak; meg­elégelte a visszavonást, mely ront; — és békét óhajt, mely egyesit és épit; épen azért egyforma jogot és igazságot kiván a hon minden fia részére, akármi áron hirdeti neki a pap örök üdvre ju­tását. Még azok is, kik a kor uj viszonyaival, néze­teivel és törekvéseivel kibékülni nem tudnak, ez egyben bizonyosan egyet értenek velünk, hogy az, ami minden időre és minden körülményekre nézve üdvösnek bizonyult be, a pártok versengései kö­zött erélyes egyhangúsággal fentartandó, itt pe­dig kétségkivül első helyen áll az, hogy egymás irányában igazságosak, méltányosak legyünk. Mi nem kívánunk kizárólagos jogot magunknak, de épen azért követeljük, hogy mások kizárólagos jogai eltörültessenek; mi nem mondjuk, hogy a nemzet múltja tényezőit mellőzzék, hogy a tör­ténelmi jogot semmibe se vegyék; hanem azt mondjuk, módositassék ugy, miszerint az emberi­ség haladásának útját ne állja. Ez alapon ugyhi­szem, könnyű lesz minket kielégiteni, ha ugyan mai á propos alkalmazott halogatás által a kedé­lyek tovább is el nem keserittetnek. Hogy ez ne történjék, azért emeltük fel szavunkat; ha a kor­mány felszólalásunkat más értelemben veszi, nem tehetünk róla; Ő lássa. Lesznek azonban, nem kétlem, saját hitfe­leim közt is. kik csupa óvatosságból felszólalá­somat tán keménynek vagy legalább nem alkal­mas időben ejtettnek találandják. Ha azok azt mondják, hogy szavam alkal­matlan, ezt megengedem. Az igaz szó a hatalom­nak és a hatalom körül forgolódóknak többnyire alkalmatlan, de azért mi, kik hatalomra nem vá­gyunk, ezután is hirdetni fogjuk az igazság igéjét, mind alkalmatos mind alkalmatlan időben. Ballagi Mór.

Next

/
Oldalképek
Tartalom