Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-31 / 22. szám

Tizenegyedik évfolyam. 22. Pest, május 31. 1868. PROTESTÁNS Sé. SZERKESZTŐ- ES KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-Utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIHDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál ő ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. RÍ5 Teljes számú példányok még mindég kaphatók. * ) Erdélyi reformált anyaszentegyházunk egyházmegyéinek t. t. Esperesei, Jegyzői, Ülnökei ! Főtanodáink t. t. Tanárai ! Szeretett atyámfiai az Úrban ! Az ég és föld elmúlnak, az én beszédim pedig semmik épen el nem múlnak (Márk 13, 31). Jézus Krisztus e szavaival nem beszédei egyes kifejezéseinek, hanem a beszédek alapjául szolgáló igazságoknak proclamalta örökkévalóságát. Nem is tehetjük fel, hogy a változás alá eső külsőt a maradandó lényeggel azonos szinvonalra emelni s mindkettőnek egyforma becset akart volna tulajdonitni az, a ki komolyan figyelmeztette tanítványait: a betű megöl; lélek az, a mi meglevenit. A keresztyén vallás azért marad minden idö'kre elévületlenül az emberiség vallása, mert mig alapigazságai változhatlanok, mint maga az Isten és az emberben az isteni, ugyanakkor ez igazságok kifejezései, az azokat valló egyének miveltségéhez, szükségeihez képest idomulnak. Épen mint a változatlanul azonos termő erő különböző yiránynyal ékesíti fel a földet, a talaj és égalj különfélesége szerint, és a nyár hevétől elperzselt lombozatot minden kikelettel, életrevalóval pótolja. *) Örömmel közöljük az erdélyi püspök e szabadszellemü gyönyörű körlevelét, mint oly okmányt, mely legszólóbb tanúbizonysága annak, hogy a lapunkban is többször sürgetve volt szükséges reformok eszközlését ma már az illetők is óhajtják. Adja Isten, hogy mielébb megtörténjék, aminek történnie kell, hogy ledöntessenek a válaszfalak, melyek az egybehangzó működést maiglan gátolták. Szerk. Nem az üldözők, a kik ezernyi ezer buzgó hívőnek vérét ontatták, hanem azok voltak és maradtak a keresztyén vallás legveszélyesebb ellenei, a kik a régi iránti túlzott kegyelettel ellenszegültek a külsők megifjodásának, és ez által az egyház hitcikkeit, szertartásait, szervezetét ellentétbe hozva az egyén hitével, meggyőződésével, a vallást a puszta külsőséggé, az egyházat pedig a lélekismeret kérlelhetlen zsarnokává törpitették. Ezeket sulytja a felelősség mindazokért a kicsapongásokért, melyekre a szabadságáért küzdő szellem valaha ragadtatott. Az összes emberiség hálájára érdemesítették magokat a dicső emlékű reformátorok, a kik diadalmasan megkezdették a lélekismeret szabadságharcait és arra törekedtek, hogy az egyház — ama merev keret helyett, melybe kelle erőszakoltatnia ez egyéni hitnek — oly szabad társulattá alakuljon, melyben a rokonos meggyőződések egyesülve épitik Isten országát a vallásos erkölcsiség fejlesztése által folytonosan haladván erőről erőre. E folytonos haladás - teszi Krisztus anyaszentegyházának életét; ez élet pedig félreisraerhetlenül nyilvánul azokban az átalakulásokban, melyek a kor igényeinek megfeleloleg nyilvánulnak a szabad vallásos társulatok szervezetében. Nevezetes korszakok ezek az illető egyház életében, a tavaszhoz hasonlók a természetben, melylyel újra felpezsdül az élet, s mig végleg elszárad az életnélküli avar, megifjodik a virány és kezdetét veszi az újabb termés. Ily nevezetes korszakba jutott jelenlej délyi reformált anyaszentegyházunk és 43