Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-24 / 21. szám

sem való!, keljetek fel, kik az emberiség legnagyobb democratájának, a Krisztusnak nevéről keresztyéneknek nevezitek magatokat; — keljetek fel, kik a 15 és 16-ik századok nagyjai által ismét vehettétek a pünkösti szellemet; keljetek fel és szakgassátok meg a ragadozó farkasokon a báránybőrt, a legtisztább democratának, mesterieknek szellemi fegyvereivel; keljetek fel és világoskodjatok, világosítsátok meg az ur igaz világosságával a nép értelmét, melengessétek fel az ur önzetlen szeretetével a testvérek szivét, hogy fejedelem és alattvaló, ur és szolga, gazdag és szegény egyek legyenek igazságban és szeretetben, édes testvérek a jogok és kötelességek üdvös felosztásában! Amily örvendetes ez egyik jelenség, oly odiosum quid a másik. Ugyanis a halmaz kisebb s nagyobb teendők elintéztetvén: felolvastatott egy — az esp. gyűlés elnökségéhez és tagjaihoz cimzett levél. Kitől ? Azon egyházközség papjától, a mely egyháznak neve után a „Jelenvoltak" rovata, mint néhány év óta mindig, mostan is„senki"t mutat V. I.-tői, Duna-egyháza papjától, s mint magát cimezi: volt pestmegyei föesperestől. Bizony méltó volna, hogy ezen prot. autonom (?!) szellemben irt ominosus levél közrebocsáttatnék, és Ítélné el szerzőjét, a volt nt. föesperes urat a prot. nagy közönség. Azonban, mivel ez ügy mint olyan, mely általában a prot. autonómiában próbál turkálni, még csak kezdetleges állapotban — a superintendentiához fellebbezve — van : egyelőre legyen elég belőle és róla csak néhány passus. V. I. volt nt. főesp. ur nagy prosopopeával kérdezi: „A nt. esperesség talán azon szerencsétlen véleményben van hogy ő az egyes egyházakra nézve törvényhozó hatóság, és hogy határozatinak az egyes egyházak engedelmeskedni tartoznak ?" Hm! talán fáj a volt nt. főesp. urnák, hogy — mint ohajtott — ö, a nem is egyes egyház, hanem csak egyes egyén nem lehetett s nem lehet 1859-es törvényhozó hatóság az egyházakra nézve ? — Szerencsétlen autonom kormányzat! — megjegyzi tehát, hogy szerinte mi az esperesség: „Az esperesség bizonyos számú egyházaknak társulata, mely egyházaknak előkelő tagjai (ejnye ejnye!) összegyülekezvén, az egyes egyházak bajairól tanakodnak .... s volt idő, hogy bai (igy) nem levén az egyházakban, három esztendeig is egy folytában esp. gyűlés nem tartatott." No lám milyen kényelmes dolga lehetett akkora volt nt. főesp. urnák! és még mennyivel kényelmesb lehetne most a főtiszt, méltóságos főpüspöki administrator urnák, mert most már bizonyosan sohasem kellene összegyülekezve tanácskozni az egyházak bajairól, ha hogy hanem majd menesztetnének a „rendelem, parancsolom ..." kegyelmes főpásztori bullák ! Megjegyzi továbbá „hogy épen az a kiállhatlan hierarchia, vagy is papuralom, a hol a papok az egyházakban erőnek erejével uralkodni akarnak, tulajdonítván maguknak jogul elrendelhetni, hogy az illetők nemcsak mit higyjenek, de egyszersmind, hogy mit is fizessenek." — Hja! igen könnyű s k i á 11 h a t ó lett volna ám az olyan prot. volt nt. főesp. urnák beszélni, kinek zsákjába / bőven hullott volna felülről a manna, az bizonynyal a főesperesi díj fejében járó 52 frtot — saját szavai szerint — ép ugy oda dobhatta volna „némely kocsisoknak borravalóba" mint hajdan a 2 frt 40 kr főesperesi fizetést! „Büntetésre (haj, haj!) méltó — folytatja a nt. volt főesp. ur — a nagyt. esperességnek azon eljárása is, hogy az egyházaktól ha történetesen bizonyos ideig lelkészük nincs, azon időre eső lelkészi fizetést az árva pénztár számára bekivánja " No még ez! Szegény antonom prot. kegyeletes intézkedések, ti „büntetésre méltó" egyházi képviseletből alakult esper. és kerül közgyűlések, jaj tinéktek ! Feleljetek ! V. I. volt nagyt. főesp. urnák, hogyan mertétek önmagatokat „Kath. püspöki jószágokká, esperességi pusztákká, vagy birtokokká „leszentségteleniteni ?! Megjegyzi végre volt nt. főesp. ur „hogy a sok jegyzőkönyvi megrovás, melyben mi egynehány öregedő papok részesültünk, terhünkre van." Elhisszük ! De szabadjon teljes alázattal megkérdeznünk a volt nt. főesp. urat: ez-e súlyosabb és veszedelmesebb teher, vagy az, mely — csak is — az ily öregedő papok önfejüségében i g y nehezedik a magyar prot. autonom. egyházi életre, — a mely, ha sok, ilyen volna, elfojthatná annak lélekzését el annyira, hogy bizony nemcsak „három évben" hanem három tized vagy században sem 1 e -hetne szükség gyűlést tartani! Azt is megjegyzi V. I. volt nt. főesp. ur „hogy az ő fiatal korában is voltak öreg papok (no bizony, ezt nem is tudtuk), d e ő azok iránttisztelettel viseltetett." Erkölcsi kötelessége volt! Ezzel azonban, mint éltes ember talán igen, de mint pap épen nem vindikálhat magának tiszteletet senki sem, különösen nem prot. pap! Megköszönné azt nekünk a kor és a sz. ügy, melynek Kristus szellemében esküdtünk hü, önérdek nélküli szolgálatot, ha „az öreg papok tüzes kifakadásai miatt — mint a volt nt. főesp. kivánja — azonnal szétoszlatnék a gyűlést." Mi most másként, és hitünk szerint méltóbban tiszteljük öreg paptársainkat; nem a sz. ügynek rovására hajlunk meg előttük, amely sz. ügynek öreg és ifjú, a vett ajándékok szerint keli hogy feltétlenül hü és igaz szolgája legyen ! Még egy megjegyzése van a volt nt. főesp. urnák „Engemet pedig különösen üldözött a sors, s bár próbáltam meggyőződésemet a többségnek alárendelni s próbáltam közlelkész gyanánt engedelmeskedni mindez nem vezetett odáig, hogy a gyűlésekben becsülettel részt vehettem volna, minélfogva üdvösebbnek tartottam itthon maradni és az esperességnek szerencsét kivánni." Nemde, talán az 1859-iki sors is üldözte volt nt. főesp. urat ? És ha ez a sors ugy ráért volna teljesen elragadni nagytiszteletüségedet, talán nem is igen vonakodott volna mint a „prot. autonomia" martyrja annak karjai közé kényszerülni?! azonban, mert ez nem történhetett, valóban elhisszük, hogy „becsülettel nem is vehetett részt 42