Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-24 / 21. szám

általánosan elfogadott grammatikai és históriai értelmezés mellé felveszik még a logikait és psychologiait (sőt Pareau az aesthetikait is), Doedes pedig csak egyet, — harmadikul — a tantételit (dogmatikait.). „A mi a sokak által ajánlott logikai és psychologiai értelmezést illeti (id agit — mondja Kuenen — ut quomodo cogitata inter se (logice) et cum ipsius auctoris animo (psychologice) cohaereat, aliis tradat), az első a szavakat összefüggésükben tekinti, az utóbbi az iró szelleméből világosítja. De az első (logikai) tulajdonkép a grammatikai magyarázathoz tartozik, mert nem lehet a szavakat értelmezni, ha nem tekintjük egymással való viszonyukban s összeköttetésben azzal, minek részét alkotják. A második (a psychologiai) pedig részben a históriai magyarázathoz tartozik, a mennyiben a személy, kinek szavait magyarázzuk, egy részét alkotja a históriai anyagnak, mely felett az exegeiának rendelkeznie kell. De ezeken kivül fenmarad még az iró egész gondolkozásmódját és felfogását összehasonlítani, a végett, hogy mit grammatikailag és historiailag értelmezénk, azzal összeköttetésbe hozzuk, abból világosítsuk és igy kimutathassuk, hogy az adott értelmezés igaz. Ezt nevezhetjük a dogmatikai magyarázatnak, minthogy itt a szerző dogmája — tanfogaima — hivatik segítségül az értelmezésre. Részben ezt értik némelyek az úgynevezett logikai és psychologiai magyarázat alatt, valamint azok is, kik a theologiai vagy panharmonicus magyarázatot sürgetik, már mennyiben az céljok ezzel, hogy a részletest összefüggésbe hozzák az egészszel, a különöst az általánossal. — — — Különben grammatikai, históriai, dogmatikai magyarázat szorosan egybefüggenek ; mondhatjuk, hogy e három phazist át kell futnia a magyarázatnak, mielőtt elmondhatná: síjpYjxa - (58 k.). Általában, világos, élénk előadás, helyes berendezés, ügyes gyakorlati szabályok kellő számú példákkai világosítva: e művet a legjelesb s leghasználhatóbb Hermeneutikák sorába emelik. Mielőtt az exegeta rátérhetne a részletes magyarázatra, el kell végeznie egy előkészítő kutatást, mely nélkül már munkája első részenél is könnyen tévútra juthat, sőt sok esetben teljességgel megakad, után kell vizsgálnia t. i. hogy a szavak, melyeknek magyarázatához akar fogni: kitől származtak, kihez intéztettek, mely indító okra, mikor és mély céllal Írattak vagy mondattak. A feleletet e kérdésre a Históriai kritikai kutatás adja meg az uj t. könyvei eredete után. El kell ismernünk hogy Hollandban e téren csaknem az ujabb időkig nem sok említésre méltót tettek, kivált ha az egész uj t.-ra kiterjedő vizsgálatokat tekintjük, a magyarázattól külön önállólag, mert igen természetes, hogy a magyarázat alá vett helyeket illetőleg bizonyos mértékig mindig ki kellett terjeszkedni az ily kutatásokra is. — Említésre méltóbbak: Nirmeyer (leidai tanár) tanulmánya a János iratai eredete felöl, jutalmazva a hágai társulat által, melyben az evangéliumot és Apokalypsiat egyformán János apostolnak tulajdonítja, (1849), mi egész 1864-ig Hollandban általánosan elfogadott vélemény is vsoílt. Ugyancsak a hágai társulattól jutalmazva (1858) Revilletől „Evangile de st. Mathieu," melyben érdekesen berendezett kutatás után kimutatja, mi van belé átvéve a Máté által irt Logiákból, mi egy régibb történeti evangéliumból (Ur-mark), mik a traditioból s végre mik a redaetor toldalékai. Ügyesen van kidolgozva és berendezve Scholtentől ,,Hist. krit. bevezetés az újszövetség irataihoz" 1856 2-ik kiadás ; iránya és tartása még egészen apologetai, az apokalypsist és 4-ik evangéliumot egyformán János apostoltól eredettnek tartja, valamint Pál mind a 13 levelét védelmébe veszi, s csak a Péter 2-ik levelét tartja pseudo-grafnak. Általában elmondhatjuk, hogy a tübingai iskola Hollandbau nem tett hódításokat, bár munkálódását figyelemmel kisérték is, főleg a Niermeyer és Dresselhuis által szerkezteit „Magazyn voor Kritiek en Exegetiek" igen becses és szabad elvű vizsgálatokat hozott ez iskola állításairól. Nem kis változás történt e' téren 1864 óta, Scholten hires tanulmánya megjelenése után a 4-ik evangeüumról, melyben régibb véleményével ellenkezőleg, megtagadja ez evangelium apostoli eredetét. Theologiai, ismeretterjesztő és népszerű folyóiratok,, tudományos tanulmányok és röpiratok, egyházi beszédek éB nyilvénos felolvasások azon perc óta szakadatlanul e kérdéssel telvék, e körül forognak pro vagy contrá. „Jézus élete" Strausztól, nem idézett volt nagyobb forradalmat elő Németországon mint Scholten e tanul-1 mánya Hollandban. A különbség modern tbeologusok és supranaturalisták között e perc óta kezdett mindig határozottabb jellemet venni fel, a szakadás mindig érezhetőbbé lett s a modern theologiának nem egy áldozatába került. Valószínű, hogy e fő kérdéssel összeköttetésben a modernek közül sokan megváltoztatták véleményüket a históriai kritika más kérdései felett is; mindenesetre a Jánosi iratok kérdése sokkal fontosabb, semhogy véleményük változása átalakitólag ne folyna be az egész apostoli és apostplok utáni századról alkotott fogalmunkra. De az uralkodó kérdés mellett a többi még csak mellékes jelentőségű, s eddig nem igen volt még alkalom egyébre is kiterjeszkedni. 1865-ben jelent meg a leydai iskolaegyetem egyik növendékétől egy doctori dissertatio, melyben a Thessalonikabeliekhez küldött mindkét levél Páltól való eredetét megtámadja; ebből gyanítható hogy a régibb vélemény Pál némely levelei felett is változáson ment át, nagy valószínűséggel magoknál a tar nároknál is. Scholten tanulmányát s az érdekes vitát külön fogom tárgyalni. A tájékozó elővizsgálat után kezdődik a tulajdoi*képi exegetai működés, a grammatikai magyarázattal-Első helyen a szavalikai vau dolgunk, külön, magokra véve. A legnagyobb figyelemmel és pontossággal kell nyomoznunk, hogy mit kell tlilajdonkép olvasojipk, mely sza/akat használt eredetileg az iró, hogyan reajde^te ? Mig el nem döntöttük, mi volt eredetileg irva, addig neua gondolhatunk azon értelem kifejtésére, melyet az iró detjleg célzott. Tehát biztositapiipk kell ragunkat hogy az eredeti szöveg áll előttünk, E biztosítást a Textys krí-