Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-17 / 20. szám

tantervet nyakunkról lerázhattuk s helyébe mást, mint hittük, viszonyainknak inkább megfelelőt készíthettünk: a katholikusok az első osztályban 8, a kálvinisták 6, a lutheránusok 4 órával kezdik meg a latin nyelvtanítást. Mit tapasztaltunk azóta ? Azt, hogy először is az eredmény semmivel sem nagyobb — ha nem kisebb, — mint azelőtt volt, azután pedig — ami még sokkal különösebb — azt, hogy ezen különböző óramennyiség mellett is az előrehaladás egyenlően ki nem elégítő. Ezt a budapesti tanári egylet belátván, uj tantervet készített, mely szerint hogy a latin nyelvet jobban lehetne tanítani mint az előbbiek szerint, már csak azért sem remélhető, mivel az órák száma semmivel sem több, sőt részben kevesebb mint a megelőzőkben volt. A vallás és közoktatási kir. minisztérium által legújabban kidolgozott tanterv az előbbiektől óraszámban is ugyan, de főleg abban különbözik, hogy az ötödik osztályban a mythologiát és régi-Bégtant szerinte latinul kell eléadni, mi a dolgot zavartabbá ugyan igen, de könnyebbé aügha teheti. Dicséretre méltó a buzgalom, meiylyel a minisztérium ezen jóhirét vesztett tantárgynak segítségére akar lenni, de az eszköz, melyet választott, távol van attól, hogy a várt eredményt eszközölhesse. Tudjuk mi azt, hogy hajdan az első latin osztályba lépő tanulótól a tanár mindjárt ezt kérdezte: Quid est grammatica ? Est certa loquendi et scribendi ratio — feleié a fiu, anélkül, hogy csak egy árva szót is értett volna az echoként tökéletlenül kiejtett szavakból. A tanár sem sokat gondolt azzal, hogy érti-e a tanuló, amit mond vagy nem, s hogy mily kínnal jár az ily lélekölő munka ; ő csak azt tudta, hogy őtet is igy kínozták, tehát ö is igy kínoz mást. Ötödik osztályú tanulóval azonban s hozzá a mostani korban igy bánni, azt hiszem, hogy senkisem tartja lehetségesnek. — Igen de— mondhatják e tanterv készítői — az ötödik osztályú tanuló már jól benn van a nyelvben s nem nagy erőködésébe kerül ily könnyű tantárgyaknak latin nyelven való megértése. Erre mi azonban azt bátorkodunk tapasztalásból mondani, hogy azon első osztályú fiu és ezen ötödik osztályú ifjú között a különbség csak az, hogy amaz semmit sem tudott a nyelvből, mikor az első osztályba lépett, emez pedig kevesebbet tud semminél, mert a mit tud, azt is alaptalanul tudja. Innen van az, hogy az ötödik osztályú ifjú két latin szót helyesen összetenni gyakran nem képes, s ha képes is, annak helyességéről nincs meggyőződve. Bármely nyelv megtanulását csak két módon lehet eszközölni: rászoktatás és okszerű tanítás által; az első szerint tanulhat nyelveket leánygyermek, de a kiből egykor férfiúnak kell lenni, arra nézve a második mód az egyedüli. Nem lehet semmi egy fiúgyermekre veszedelmesebb, mint őt valamely tantárgyra csak ugy állatiasan rászoktatni, mert ő aztán mindenre csak rászokni akar; az okszerű tanulástól épen ugy iszonyodik, mint a tanulmányokba okszerűen bevezetett tanuló a rászokástói, azaz: észnélkül való tanulástól. — Ezek igy levén, azt hisszük, hogy ezen tanterv sem segített a bajon, nem is segíthet, mert nem az az akadály, mintha maga a tanterv egészben véve nem jó volna — mert hiszen az „Entwurf-tól fogva az utolsó tantervig, mindegyik igen szépen és kellő rendben tárgyalja a nyelvben való fokozatos előrehaladást, — hanem az akadály az órák kevés számában és különösen magában a tanmódban, azaz a nyelv kárhozatos kezelésében van. Ezen két akadály közül azonban az első olyan, melyen a többi gymnasiumi tantárgyak fontossága miatt segitni nem lehet, de nem is tanácsos, mert mainapság, már túl vagyunk azon, miszerint azt higyjük, hogy a latin nyelv egyedül foglal magában minden valódi miveltséghez megkívántató szükséges kellékeket, a többi tantárgyakra is tekintettel kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy nevelésünk a mai kor igényeinek megfeleljen. E szerint nem marad egyéb hátra mint a latin nyelvben oly tanmódról gondoskodni, melynek követésével képesek lehetünk még ennyi óraszám mellett is a joggal megkívánt eredményt felmutathatni, ez pedig nem lehet más mint a nyelvtudomány alapjára fektetett tanmód. — A mi tanmódunk jelenleg se nem elméleti, se nem gyakorlati hanem tudákoskodó, melynek életrevalótlanságára s az ezzel elkerülhetlenül együttjáró szomorú következményre már máshol is figyelmeztettük a szakférfiakat, most az előttünk fekvő újdonatúj nyelvtan rendszerén megkísértjük annak hasznavehetetlenségét bebizonyítani. Tesszük ezt annyival inkább, mert szerző ur a 9-ik lapon igy szól; Amily szembeötlő világos, hogy igy tanitni (t. i. összehasonlítva) idegen nyelvet természetszerű s tehát gyors és bő sikerű eljárás: épen oly nyilvánságos veszteség, ha az illető kézikönyvek, ez utat és módot nem eléggé követik. Ez uton vezetni, latinultanulni kezdő növendékeinket; ily módon juttatni őket, egybehasonlitó-nyelvészeti ösmerethez; ily módon szolgáltatni alkalmat, már a tanulás e korábbi szakában arra, hogy az ilyesekre hivatott elmékben képesség és kedv teremhessen a belebb ható nyelvészetre: — im ezek a célok, melyek végett e könyv írva van. — Ebből kitűnik, hogy szerző tanítványait egybehasonlitó-nvelvészeti ösmerethez akarja juttatni, természetszerű ész munkához szoktatni s a belebb-ható nyelvészetre képességet és kedvet benne felébreszteni. Lássuk, mennyire érte el célját. — A 12-ik lapon a consonansokat igy osztja fel: a) szerveinkre nézt, melyekkel őket kiejtjük: torokbetük: h, ch, c(k), g (gutturales); nyelvbetük : d, t, th, 1, n, j, s (linguales); ajakbetük: m, b, p, f, v (labiales). b) hangi-sajátságra nézt: ütközők, és pedig a) kemények : p, c (k) t (mutae tenues) ; /?) gyöngédek : b, g, d (mutae mediae) ; lihentők : ph, ch, th (mutae aspiratae) ; folyók: 1, m, n, r (liquidae); fúvók: h, j, s, f, v (spirantes.). — A 61-ik lapon az első declinatiot igy tanítja: A latin szók, melyek az, első declinatiora tartoznak a sing. nominativusban csak a-ban végződnek. Az első declinatio casusi végeit megmutatja ez a példa: Egyesszám, nom. stella csillag, gen. stell ae csillagé (vagy cs-nak-ja), dat. stell-ae csillag-«a& stell-aw csillag-oí, stella csillagba/. Többesszám, nom. stell-ae csillag-oZc, gen. stell-arttnn cs-ké vagy cs-gok-