Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-17 / 20. szám

vetéléseivel szemben biztosíthatta. Egyházközségeinket ily kimerült állapotukban ismét adokozásra hivni fel, vagy épen rendes adó kirovásával terhelnünk még az annyira nagy fontosságú népnevelés érdekében sem volt lehetséges. Mindezeket, habár röviden, föl kellett említenünk azért, hogy önkormányzati jogaink mellett is az önvád szégyene nélkül vallhassuk be, hogy általában a mi népiskoláink is csak a kezdetlegesség állapotában maradtak s tengődnek a legtöbb helyen mind e mai napig. Fenntartásuk a legnagyobb részben a kevés miveltséggel biró és szegénységgel küzdő néposztály kegyére és filléreire van hagyatva. Az aránylag kevés kivételeket leszámítva, az iskolaépületek rozzantak, célszerűtlenek. Belső felszereltetésük hasonló. Uy gyarló állapotban vannak többnyire az úgynevezett mesteri lakok is. A tanítói fontos hivatal a legtöbb helyen járuléka a kántori állomásnak. Az egyének megválasztásában a nép csak a kántori kellékeket veszi tekintetbe, s ezt is a maga felfogása szerint, a tanítói képességgel nem törődik. Az iskolamesteri fizetés a legtöbb helységben oly csekély, hogy a tanító, kivált ha családos, a mindennapi szükségekkel küzd, s ez anyagi nyomor mellett még méltánylásban sem részéül a nép részéről mindenütt. Ezek miatt a mult időkben ez állomásokra csak a végszükség kényszeritette a pályázókat. Ha néha találkoztak is elegendő képzettséggel és lelkesedéssel bírók, naponta küzdve a szegénységgel s erejöket felülmúló akadályokkal, többnyire elcsüggedtek, vagy épen lesülyedtek. Felette hátrányos azon körülmény is, hogy az iskolatanitás kevés helységben terjedt tovább 4, legfeljebb 5 hónapnál, az egész éven át. Igy amit a gyermekek az év egyik felében tanultak, a másikban nagyrészt mind elfelejtik. A köznép az iskolát még nem becsüli eléggé, aminek oka azonban nem csupán a többség szegénységében vagy értetlenségében, hanem az iskolák múltjában is keresendő. Ha a módosabbak s értelmesebbek is visszaemlékeznek arra,, hogy velők hogy bántak az iskolában, mire tanították, s utoljára is mit vittek ki onnan, aminek az életben hasznát vennék, nem csoda, ha kevés részvétre, de annál több ferde felfogásra találunk az iskolákat illetőleg. Fölemlítjük végre mint a bajok egyik lényeges okát, a célszerű olcsó tankönyvek és segédeszközök hiányát. Kisdedóvodák, elkülönített leányiskolák a legtöbb helységben ismeretlen dolgok, pedig a vegyes korú és nemű iskolások száma több helyt oly nagy, hogy célszerű tanithatásukra egy tanitó ereje és ideje elégtelen. A bajok elfogulatlan felismerése és bevallása az orvosolhatás első feltétele. R. zsinatunk a fennebb elésoroltakban találja népnevelésünk hátramaradásának közvetlen okait. Ha tehát népiskoláinkat továbbra is ily tengődő állapotban hagyni annál kevésbbé szabad, mert hazánk jobbra fordult körülményei a javítást nemcsak megengedik, de a néppel megosztott állampolgári jogok sürgetik is: az a kérdés támad, mimódon lehetne e bajokon segitnis a gátló akadályokat minél hamarább e 1-háritni? Számba véve egyfelől azt, hogy e bajok gyökeres orvoslására annyi pénzerő szükségeltetnék, amennyivel jelenben sem az állam, sem az egyház kormányzó testületei nem rendelkeznek ; — másfelől, hogy itt csupán rendeletekkel a bajon keveset lehetne segitni, mert a legüdvösebb rendeletnek is megtörnék hatása a nép szegénységén, tudatlanságán és részvétlenségén ; — számba véve továbbá, hogy a különböző nemzetiségek, vallásfelekezetek s társadalmi osztályok kölcsönös féltékenysége mély hátrányára volt eddig is hazánk eléhaladásának, s e miatt a szétforgácsolt erők minden küzködése is aránylag mily kevés eredményre vezetett, s hogy mindezeken legbiztosabban csak az associatio segíthet: — tekintve végül azt, hogy a nemes eszmék szolgálatába önkénytesen vállalkozó társulatok mennyire fokozzák az érdeklődést, derítik fel a félreértéseket, s növelik az áldozatkészséget : véleményünk szerint minden ügybarátnak azon meggyőződésre kell jönnie, hogy a népnevelés reformálásának megkezdésére ez idő szerint sikeresebb út és mód nincs, mint a mit b. Eötvös József ő nmlsga ajánlott, t-i. országszerte népnevelési egyletek alakítása. Hazánk jelen átmeneti korszakában semmi intézmény sem töltheti be több sikerrel a maga terét, mint ez, ha alsóbb rendű érdekek gátat nem vetnek elébe. Ez eszmét, melyet a főt. püspök ur szavai szerint is „mindnyájunknak készséggel kell megragadnunk," örömmel és készséggel fogadja r. zsinatunk is, annyival inkább, mert anyasztegyházunk kebelében egyes buzgóbbak már ezelőtt is alakítottak helyenként ily népneve lési egyleteket, csakhogy sokkal kisebb mértékben s elszigetelten, s e miatt csekélyebb eredmény nyel. Ez egyletek ajánlott alakulása módjánál legalább is felmerül ezen kérdés, vájjon jelen viszonyaink között 1 é t e sithető-e, hogy ez egyletek vallás- és nemzetiségi különbség nélkül alakíttassanak? Ez óhajtandó, de még most alig remélhető. A nemzetiségi és felekezeti féltékenység hazánkban, fájdalom, még nem enyészett el, s a közvélemény nincs még odáig megérve, hogy a kisebb érdekeket rendelje alá a nagyobbaknak. Pedig valahára el kell már idáig jutnunk ! Véleményünk szerint e téren a kezdeményezés autonómiával biró protestáns közönségeinket illeti. A mi egyházaink birnak oly szabad szerkezettel, melyben a nyilvánosság és felelősség elve, — minden társulat egészséges fejlődésének s gyarapodásának két alapfeltétele, — amennyire a körülmények megengedték, mindig életbe