Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-01-12 / 2. szám
Óhajtottam volna több ideig körükben maradni, ha a kötelesség, adott szavam szentsége, idvezitőnk ezen intő szava: „más juhaim is vannak nekem," nem siettetnek Piatra felé, hol egy nemes család vallásos buzgósága várakozék rám. Tek. Barrabás Károly ur a serb fejedelem piatrai uradalmának igazgatója, nemeskeblü nejével, a kegyes és vallásos érzelmű édes anyával s több a házhoz tartozandókkal kivánt részesülni az uri szent vacsorában. Ki e részbeni óhajtását még Pitestre küldött sürgönyéhen tudatá velem. Hétfőn megérkezvén Patrára egyező akarattal jelentők ki, hogy az ünnepélyesség végett is, mivel holnap ugy is ünnepök van az oláhoknak, legcélszerűbb lesz az istenitiszteletet a templomban tartani. Miért ne imádhatnák szivbuzgósággal az Istent különböző hitfelekezetűek ugyan azon templomban, feltéve hogy saját maguk szűkölködnek ily szent hely nélkül. Még is nyiltak számunkra kedden 10 órakor egész készséggel a helybeli gör. cath. templom ajtajai, s mint a reformationak hivei — miután beharangoztattunk — egész ünnepélyességgel vonultunk be az ős egyház feldíszített templomába. Két pópa és számos oláh hallgatóság tiszteletteljesen várakozának reánk a templomban, hogy tanúi legyenek egy magyar reformált istentiszteletnek. Megható buzgósággal hallgatták végig éneklésünket s kisérték figyelemmel egyszerű de éppen ezért magasztos istenitiszteletünket. Imádkoztunk s én sz. Pál apst. Kor. I. Leo X. R. 16 —17. verseit vevém szent beszédem alapjául, prédikáltam : a testvériség a ker. felebaráti szeretet s a Krisztusbani közösség elvét fejtegetvén. Predikatio után urvacsoráját osztottam, mely cselekvényünket kegyes részvéttel kisérték végig az áhítatos Oláh ker. atyaafiak. Istentisztelet utan, hátra hagyván az Ur oltárára feltett hálaadásunk szent jegyeit a kenyeret és bort, szíves házigazdánk lakába tértünk vissza, hol a kegyes és nemeslelkü nejével együtt vig társalgás közt töltöttük el a nap hátra levő részét. E nap volt missioi pályámon a legnevezetesebb, midőn ez idegen földön, oláh templomban az evangéliumot magyar nyelven hirdethettem. Még az ég angyalai is örvendhettek, hogy végre ide is elhatott a refomatio. Mily szép példával tanusiták itt, amaz ó hitű lelkészek és nép, mely szerint meg van nálunk a testvéri szeretet és vallásos türelem; — valóban buzdító például szolgálhat sok míveltebb ország népei- és lelkészeinek ! Másnap bucsut véve nemeslelkü házigazgadánktól, s egész uri családjára Istennek áldását kérve, útra keltünk Slatina felé. Hol rövid időre meglátogatók az ott lakó reformált híveinket, ,kikhez néhány buzdító és lelkesítő szót intézvén s az Urnák kegyelmét esdve reájok Pitestre visszatértünk. Itt nem mulaszthatom el a rnissio nevében forró hálámat nyilvánítani tek. Barrabás K. urnák, ki szives volt Piatráról mind Crajovára mind Pitestre saját kocsiján bennünket elküldeni; mert bár a missio e célra meghozta áldozatát, mégis a távolságot tekintve, e segély nélkül aligha per pedes apostolorum nem kellett volna bevégeznem ez évi missioi utamat. Reméljük jövőre a missio pártfogóinak kegyes részvéte, s jó Istenünk szent segedelme által többet tehetünk s nagyobb eredménynyel örvendeztethetjük meg szives olvasóinkat. A kegyelemnek Istene legyen velünk az uj évben s áraszsza áldását nemes törekvéseinkre! Oláhhon: Pitest, december hó 26-án 1867. Nagy József, ev. ref. lelkész. Nyilvános köszönet. A h. h. tiszántúli fdö. egyházkerület e folyó év december 9-röl érdemes pénztárnoka, tekintetes Zagyva Imre ur által 18 azaz tizennyolc forintot kegyeskedett küldeni a bukuresti ev. ref. egyház számára, mely összeget e f hó 27-én át is vettem és az egyház pénztárnokának átszámoltam. Most a midőn az adakozásban kimerült egyházunk abban fáradozik, hogy diszes uj templomunkba egy ehhez illő diszes szószéket csináltasson és tornyunkba egy nagy harangot öntessen; fogadja a ftdö e.kerület a kegyadományért egyházunk legforróbb köszönetét. Ezen nyilvános köszönettel tartozom egyházunk érdemes főgondnoka nagy-kőrösi S z ő 11 ő s i József urnák is a ki 15 cs. kir. aranynyal kezdette meg a szószékre való kegyes adakozást és konstantinápolyi Czakó János kedves barátomnak, aki szintén e célra két Napoleon aranyat adott ittlétekor. Isten áldja meg egyházunk kegyes pártfogóit helyben és a távolban egyaránt. Bukurest, dec. 27. 186 7. Koos Ferenc, ev. ref. lelkész. Papválasztások. A maros-vásárhelyi lelkész választás folyó hó 6-án hétfőn történt meg. A választásban részt vett 108 szavazó. Lelkészül 107 szavazattal egy ellen megválasztatott t. Hagymási Toltiny Lajos ur, ismert irónk és a pesti ref. főiskolában a görög és latin irodalom tanára. Szerencsét kívánunk a maros-vásárhelyieknek a választáshoz, szerencsét és elégedett szivet a megválasztottnak uj pályájához! Szarvasról e sorokat vettük: „Megható ünnepélyünk volt ma (5-én.). Néhai Haviár Dániel utódjául szarvasi lelkésznek — legalább is 3000 választónak lelkesedett együttes szavazatával — lön elválasztva nt. Sárkány János ur, aszódi lelkész, pesti egyházmegye főesperese és bánya kerületi főjegyző, ki a választást el is fogadta. A soproni alsó ev. egyházmegyéből vesszük a hirt, hogy a szilsár leányi evang. gyülekezetben a lelkészi hivataláról lemondott Kis Elek ur helyébe t. Horváth Sámuel nagy-geresdi s.lelkész választatott meg. A választó gyülekezet annyival több reményt csatol ifjú lelkésze működéséhez, mert meg van győződve, hogy hű követője lesz a férfinak, kinek oldalánál kezdte pályafutását, s tovább terjesztője lesz az elveknek, melyeket protestáns egyházunk boldogitására az elhagyott körben ápolni látott. Halálozás. Az „Alföldi Hirlap< ! következő szomoruhirt hozza: Volt mezőtúri s közelebb nyugalomban élt ref. lelkész Szabó Pál f. é. 1-sö napjain 78 évea korában elhunyt. — Béke poraira !
