Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-17 / 20. szám
Én azon párthoz tartozom, me)y nem tartja az állam kötelességének sem az egyházak, sem ezeknek iskoláik segélyezését. Az állam kötelessége lenne Schwarz Gyulának a közoktatásügyi reform kérdésében kelt nyilatkozata szerint „minden vallásfelekezeti színezet mellőzésével közös nemzeti tanodákat állítani" anélkül azonban, hogy a mint Kossut h e tárgyra vonatkozólag ugyancsak Schwarz Gyulához intézett levelében megjegyzi „akár a protestánsoknak iskolák körüli autonomiája, korlátoltassék, akár általában a vallásfelekezetek tanodáik birtokában háboríttassanak." Az egyház — nézetem szerint — gondoskodjék magáról, s ha képes rá, tartson magának nevelőintézeteket, minőket a kor míveltsége s a polgári jogok élvezhetésének szükségessége megkíván. Az állam szinte a maga részéről gondoskodjék közintézetekröl, főleg oly helyeken, a hol ilyeneket sem az egyházak, sem netalán iskolák alapítására és fentartására alapuló társulatok, mint ez Angliában és Amerikában szokás, nem tudnak létesitni. De mivel egyfelől az állam nincs abban a helyzetben, hogy egymagára illő számú közintézeteket állítson, másfelől az egyházak sem birnak, legalább nem mindnyájan, elégséges alappal evégre: mi természetesebb, mint hogy egyik a másiknál keressen segélyt s kezet fogva működjenek a közös cél elérésén V E szükség érzete hozta már létre az államsegély eszméjét, amely tulajdonképen kölcsönös, s ép oly joggal mondhatni, hogy az egyházak meg az államot segélyezik, amennyiben, ha ezeknek nem lennének közintézeteik, mindezeknek fentartása egyedül az államra nehezednék. Kérdem már most, mi indíthatja a kormányt arra, hogy amidőn más vallásfelekezeteknek államsegélyt nyújtani magát elhatározza, ezt az unitáriusoktól megvonja, holott ezek szintúgy segitik az államot meglevő iskoláikkal, mint amazok ? Hisz még akkor is, ha az unitárius vallás nem lenne 300 év óta elismert, törvényesen bevett vallás, ha a pozsonyi 1848-iki XX. t. c., mely teljes vallási egyenjogúságot biztosit az unitáriusoknak Magyarországon is, nem léteznék, még akkor is az igazság és méltányosság azt kívánnák, hogy tekintetbe véve a nevelés és oktatás érdekében az unitáriusok részéről nyert segélyeztetést is, azt mint másoknak, nekik is viszonozza, annyival inkább; mert e segély ismét csak az országos közadókból fedeztetik; melyek alól a szegény unitárius sincs kivéve, s igy mig ő adója egy részével arra képesiti az államot, hogy más felekezeteket segélyezzen, maga hasonló segélyben nem részesül. Ha a kormány is, mint egyesek, személyválogató lehet,akkor mind ezt értem, de ha a kormányt intézkedéseiben az osztó igazság és, jogérzet vezérli, akkor — megvallom — ily eljárást gyenge eszemmel megfogni nem tudok. Vagy talán az unitárius egyház csakugyan semmi segélyt nem nyújt a nevelés és oktatás érdekében az államnak, s igy nem is tarthat igényt a viszonzásra ? E kérdésre feleljenek a következő adatok: Az unitáriusoknak van Kolozsvártt egy főiskolájok 3 elemi és 8 gymn. osztálylyal, ezzel egybekapcsolva egy 3 éves tanfolyamu papnöveldéjük, végre egy leányiskolájok; Tordán és Sz.-Kereszturon egy-egy középtanodájok mindenik 4 elemi és 5 gymn. osztálylyal; Torockon egy particulájok 4 elemi és 2 gymn. osztálylyal; Vargyason egy elemi mintaiskolájok, és 106 ekklézsiájokban ugyanannyi gyengén vagy jobban beállított falusi iskolájok. A kolozsvári iskola mellett a püspököt és helybeli papot is bele számitva 9 rendes tanár, 6 köztanitó a theologiát végzett ifjakból, ének, rajz és irástanitó; Tordán és Keresztúri 3 — 3 rendes tanár és 4 — 4 köztanitó; Torockon 2 tanitó, Vargyason egy rendes és egy segédtanító; a falusi iskolákban a tanítást részint papok, részint az iskolamesterek végzik. Ez iskolákban tanulóifjak öszszes száma az 5000-et megközelíti, mi az unitáriusok 50,000-et túlhaladó összes létszámának körülbelül 10°/o -át teszi, oly arány, melynél kedvezőbbet — merem állítani — bajos felmutatni, s mindenesetre figyelmet érdemelhet, hogy azon 5000 községből, melyekben a Schwarz Gyula által összeállított statisticai kimutatás szerint semmi iskola nincs, egy sem esik oly községre, melyben az unitáriusoknak ekkiézsiájok van. Íme mégis csak nyújt valami segélyt az unitárius egyház is a nevelés és oktatás ügyében az államnak. Igaz ugyan, hogy ez iránt az unitárius egyház hivatalosan ki nem kérdeztetett; fájdalom — a kultusminiszteriumban sincs egyetlen-egy unitárius se, aki szükség esetében egyházunkról némi felvilágosítást adjon ; de mindezek dacára nem teszem fel, hogy a minisztérium ezekről semmi tudomással ne birt volna, hogy teljesen ismeretlen volna a maga körébe vágó, a nevelést és oktatást illető ügyekkel, ezek között az unitáriusok iskoláival is, amelyek részére ezek szerint teljes joggal igényelhetni legalább aránylag annyi segélyt, amennyiben más felekezetek részesittetni szükségesnek ítéltetnek ; sőt tovább megyek, s azt mondom, hogy tulajdonképen még nagyobb mérvű segély illeti meg az unitáriusokat, mint amennyi — például — szám arány szerint reájok esnék, A segély a szükséggel mindig egyenes arányban kell hogy álljon. Ha valakinek egy gazdagon ellátott intézete van, melyben a tanítás ingyen foly, a tanitók illően vannak dijazva 3 ugy szólva semmi szükséget sem érez, s aztán az állam még egy nagy öszveget bocsát rendelkezésére, nem hibáztathatja-e bárki gazdálkodását, nem mondhatja-e el a magyar példabeszédet: hogy hegyre hordja a földet. Hazánkban ily helyzetben kevés intézet lehet, ilyet nem találni az unitáriusoknál, kiknél a püspök szállás mellett, szinte félek kimondani — 840 frt o. é; egy egy tanár 420 frt o. é. egy köztanitó 36 frt o. é. évi fizetést kap; a falusi iskolatanitók fizetése pedig a legjobban ellátottnak sem megy többre 200 frtnál évenként, a nagyobb résznek még ennyire sem. Es kapják mindezeket nem fejedelmi adományokból, miben az unitáriusok soha
